Amikor 2017. március 16-án, első bejegyzésemet nyilvánossá tettem a kenyeri.blog.hu oldalon, magam sem gondoltam, hogy közel hat év múltán még mindig akad majd olyan történet, lesz még olyan egykori fotó vagy dokumentum, ami témát szolgáltat nekem és olvasóimnak is Kenyerivel kapcsolatban. Az évek során kialakított rendszeren a jövőben sem szeretnék változtatni, ezért új bejegyzéseimet 2023-ban is mindig péntekenként, 19:00 órakor teszem közzé a blogomon, amit előzetesen a facebook csoportomban is jelezni fogok néhány nappal korábban. Ezúttal azonban szeretném, ha közösen tekintenénk vissza a 2022-es évre.
Az előző évben 8 új történetet olvashattak blogomon, amiket szeretnék most egy-egy gondolat erejéig visszaidézni olvasóimnak. A fotókra vagy a kiemelt címekre kattintva minden bejegyzésemet újra elolvashatják.
Az Ady Endréről elnevezett Kenyeri Művelődési ház avatásra 1969. augusztus 20-án került sor. Az ünnepi beszédet dr. Gosztonyi János országgyűlési képviselőnk mondta el, amit ünnepi műsor követett: celldömölki fúvószenekar, vitnyédi néptánccsoport, soproni egyetemista szavalók és a kenyeri kultúrcsoport színesítette a programot. Az elmúlt 53 év alatt, egy új tetővel gyarapodott a kultúrház (mert beázott az eredeti lapostető), eltűnt a mozi és a színpad, részben központi fűtést és új ablakokat szereltek be. Az egykori kulturális élet félévszázados központját az idő vasfoga bizony nagyon megviselte. A pandémia időszaka alatt megújult kisteremben adott helyet januárban és februárban "A múlt emlékei..." című kiállításnak, ami 23 kenyeri és rábakecskédi család által felajánlott kincsekből áll össze egy egésszé. Ez idáig padlásokon porosodó, szekrényekben meglapuló családi relikviák, régi hangszerek, iratok és oklevelek, könyvek, hímzések, egykori mesterségek tárgyai és még számtalan érdekesség került kiállításra, amit februárban egy külön bejegyzésemben mutattam be részletesen.
Írásom teljes egészében itt olvasható: FÉLTVE ŐRZÖTT KINCSEK TÁRLATA
Március, április és május hónapokban egyetlen témát jártam körül olyan részletességgel, hogy három írásom is született településeink lassan feledésbe merülő földrajzi neveivel kapcsolatban. Az első részben Kenyeri és Rábakecskéd belterületeinek, utcáinak, nevezetesebb épületeinek egykori elnevezéseit idéztem fel. Szó esett többek között arról is, hogy a polgármesteri hivatallal szemben nyitották meg a mai Hunyadi János utcát, az egykori grófi földek helyén, ami a területen burjánzó, gyakran áthatolhatatlan bozóttömeget alkotó vadszeder bokrok miatt kapta a Szedres nevet. Ezt a területet korábban lovaglásra használta a grófi család, de idővel elburjánzott az árnyékot adó fák közötti vadszeder. Szintén az egykori grófi birtokon, a Templom mellett, a Kertészkert helyén keletkezett még egy teljesen új utca is, ami a felszabadulás után a Vörös Hadsereg nevet kapta (ma Rába utca). 1965-ben ezt a falurészt még Újtelep néven jegyezték fel. Az utcák sorában haladva még egy nevet szeretnék megemlíteni. A mai Arany János utca eredetileg a Kis utca vagy Köz neveket viselte, mivel a Fő utcáról csak egy keskeny részen lehetett bemenni a Kozensky-féle kocsma mellett, és az utca utána is rövid és keskeny volt.
A többi érdekességet itt olvasható: SEHOLA, CSIKBAI, NASICI ÉS A TÖBBIEK - 1. RÉSZ
Áprilisban folytattam az egykori földrajzi nevek bemutatását a második résszel, ezúttal a külterületek, a dűlőnevek voltak soron, többek között a következők. Az Ördög-főd vagy Öregföldek sík vidékű, vizenyős terület volt, majd szántóföld lett. Rábakecskéd egyik első települési helye, amit a víz gyakran elöntött. Cserepek, téglák, kövek jöttek itt korábban a felszínre. Neve onnan ered, hogy sokszor hirtelen és váratlanul öntötte el a területet a víz, szinte ördögi módon. Az öregföld kifejezés pedig az idős, sok-sok éve ezen a területen fennálló településre utalhat. A Jedző-főd vagy Jegyző-föld sík szántóföld volt. A település mindenkori jegyzőjének fizetése mellé, természetbeni illetményként járt ez a földrészlet, aminek javaival maga rendelkezhetett. A Füjelő korábban gazos, bokros terület volt, amiből az irtás után legelő lett. A legelő a község tulajdonában állt, és a község állatai legeltek rajta. A neve is innen származik: itt legelészték a füvet, vagy ahogy régen mondták, itt füjeltek az állatok.
A többi érdekesség itt olvasható: SEHOLA, CSIKBAI, NASICI ÉS A TÖBBIEK - 2. RÉSZ
Végül annyi dűlőnevet sikerült összegyűjteni, hogy májusban egy harmadik részben fejeztem be az egykori dűlőnevek bemutatását. Ekkor került sor a következőkre is. A Szénégető-dűlő az egykori uradalomhoz tartozó szénégetőhöz vezető út melletti földterület volt. Az Öttevényi-úti-dűlő: a római légiók által, az egykori Pannonia területén épített, a településünk határában is megtalált, kövezett, cementezett út volt ennek a dűlőútnak az alapja. A neve bizonyára abból ered, hogy a Szombathely-Győr közötti út egy szakaszáról van szó, ami Öttevény településen is áthaladt. Hogy milyen nagy odafigyeléssel hozták létre ezeket az utakat az is bizonyítja, hogy az utak építése és fenntartása kizárólag a légió katonáinak feladata volt. A helyi lakosságnak a római utakkal kapcsolatban nem volt semmilyen közmunka kötelezettsége. A Bődi-gödör elnevezés eredete a néphagyomány szerint, hogy egy Nemesbődről származó gazda ment arra a szekerével, de az esőzések után felázott út-mélyedésben teljesen elsüllyedt a szekerével együtt. A Hamudombi-dűlő eredete, hogy az állandó árvízveszély miatt az ősi Kenyeri település lakosai erre magasabban fekvő, domboldalra költöztették át a falut egykor (Kenyeri település feltételezett második települési helye). A három bejegyzésemben összesen több mint 230 egykori elnevezést sikerült összegyűjteni.
Harmadik bejegyzésem itt olvasható: SEHOLA, CSIKBAI, NASICI ÉS A TÖBBIEK - 3. RÉSZ
Július elején folytattam blogom írását, ezúttal egy aktualitással. Nyár elején volt szerencsém részt venni a településünktől alig 25 kilométerre fekvő Szil község hagyományos aratófesztiválján, ahol felelevenítették az egykori, hagyományos, kézi aratás mozzanatait. Ennek kapcsán, valamint július 2-a, Sarlós Boldogasszony napjához kötődve született újabb bejegyzésem. E napnak az emlékére ünneplik a megfogant, sarjadó életet, valamint a búza érését. Az ünnepnap elnevezése is népi eredetű: Sarlós Boldogasszony a gabona aratásának a napja. Mivel az egyházi ünnep egybeesett a mezei munka kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette a magyarok nagyasszonyát. Ősrégi szokás nálunk, hogy az aratást a Sarlós Boldogasszony ünnepét követő napon kezdték Kenyeriben. Napkeltekor a férfiak tiszta gyolcsruhába öltözve a gabonatábla keleti felén levett kalappal a búza elé térdeltek, és imát mondtak. Az első két kévét keresztbe rakták. Egy kis darab talpon hagyták a gabonát, amit a szegényeknek és az ég madarainak ajánlották.
További részletek itt olvashatók: SARLÓS BOLDOGASSZONY, AZ ARATÁS ÜNNEPE
Egy hosszabb nyári szünet és egy alapos felkészülési időszak után, szintén egy aktualitás kapcsán született következő, szeptemberi bejegyzésem. Az apropó egy születésnap volt. 1992 október második napja Kenyeriben látszólag semmiben sem különbözött egy átlagos, őszi pénteki naptól. A termelőszövetkezet hatalmas szürke kapuját édesanyám már néhány perce szélesre tárta. A kapu feletti "GÉPJAVÍTÓ" felirat alatt sorra gördültek be a munkába érkezők kerékpárjai. Volt azonban 58 olyan korábbi TSZ dolgozó, akiknek ez a nap valami újnak a kezdetét jelentette. Ugyanabba a műhelybe léptek be ezen a reggelen is, ugyanazt a munkát végezték, mint az elmúlt évtized minden munkanapján. Csak egyetlen dolog változott: immár ők lettek az épületek, a munkagépek, és a munkahelyük tulajdonosai, aminek a REFLEX Ipari Szövetkezet nevet adták. 2022. október 2-án megalakulásuknak éppen a harmincadik évfordulóját ünneplik. Az elmúlt harminc évből rengeteg dokumentumot, iratot, fotót sikerült összegyűjteni, amik segítségével igyekeztem feltárni a Reflex fennállásának és megalakulásának meghatározó pillanatait.
A teljes történet itt olvasható: A HARMINCÉVES REFLEX - 1 RÉSZ
Sok év távlatából az egyes történeteket akkor látjuk át igazából, ha találunk olyan szemtanúkat, akik részesei voltak a megtörtént eseményeknek. 2022 október elejére beszéltünk meg egy személyes találkozást Császár Gyulával, akivel úgy terveztem, hogy csak a REFLEX megalakulása utáni évekről beszélgetünk majd. De nem ez történt. Leültünk a kanapéra, és egy kissé csapongva az elmúlt 50-60 évben történtek között, az első részben általam leírt előzményeket olyan érdekes, és személyes gondolatokkal egészítette ki Gyula, hogy úgy döntöttem, megosztom a késő estébe nyúló teljes beszélgetésünket. Láthatják majd, hogy az egykori újságokban szereplő tényekből levont következtetéseim helyesek voltak, de a számtalan emlékezetes pillanat, érdekes mellékszál és háttérinformáció, csak az események részesének, a "régi idők tanújának" segítségével kerülhetett felszínre, amit ezúton is köszönök Gyulának.
A teljes történet itt olvasható: A HARMINCÉVES REFLEX - 2. RÉSZ
Idei utolsó történetem decemberben jelent meg. Jóakaratú segítők közreműködésével bepillanthattam Dr. Horváth István egykori plébános által írt, egy eddig még számomra ismeretlen kéziratba. A kézirat a Mesél a cser - történetek a fonóból címet viseli, és számtalan történetet idéz fel, melyek mindegyikét az egykori kenyeri fonóban jegyezte fel a plébános. A történetekből egyet kiválasztottam, és megosztottam olvasóimmal, de tervezem további történetek megosztását is 2023-ban.
- Ez tartott addig, amíg a császár azt nem parancsolta, hogy az asszonyfai templomot adják vissza a katolikusoknak. Ezt azután a lutheránus Ostffy uraság nem akarta megengedni. Hogy mi volt annak a keresztneve, azt már elfeledtem, vagy tán nem is tudtam. De „mondásként", hát nem akarta beengedni a katolikus plébánost sem a templomba, amikor az odament a híveivel.
- De hiszen a király az Ostffy uraságnak is parancsolt - veti közbe az egyik leány.
- Látod, még annak sem fogadott szót. Olyan nyakas volt az. Amikor aztán mégis követelte a katolikus plébános, akkor olyan durva lett, hogy három rúgással meg is rugdalta a papot. Szegény pap, egészen fájdította a testét, ahol a rúgás érte. Sokáig „zsémbelgett”(=betegeskedett) utána, de azért nem halt meg a rúgásokba.
- Egy papot így bántani, ártatlanul – botránkozott meg mindenki.
- Hát bizony ő ezt tette - veszi át ismét a szót Róza néni, de nem hagyja beszélni az egyik leány, aki nekipirulva mondja mérgesen: - De miért nem védték meg a katolikusok a papjukat ilyen durva embertől? Én még a szemét is kikapartam volna, ha egyszer ilyen gonosz volt...
A teljes, meseszerű elemekkel átszőtt történet a Cziráky és Ostffy uraságok viszontagságairól itt olvasható: A HÁROM MENYASSZONY VÁRA
Végezetül következzenek ennek az évnek a száraz, statisztikai adatai. Blogom indulása óta a mai a 165. bejegyzésem, miközben közel 243 550 szót gépeltem le, ebből 2022-ben, mintegy 31 050 szó jelent meg 8 új bejegyzésemben a blogon. Ez idáig 1748 darab fotót és dokumentumot osztottam meg olvasóimmal abból a több ezer darabból, amit sikerült összegyűjteni. Ebből 2022-ben, 168 fotót tettem közzé a történetek illusztrációjaként. Blogom írásait, 2022. január 1 és december 31 között, összesen 20 364 alkalommal olvasták el, ami átlagosan napi 57 olvasót jelent! Az előző év legolvasottabb bejegyzése a REFLEX Ipari Szövetkezet születésének harmincadik évfordulójára megjelent, Császár Gyulával folytatott beszélgetésem, A HARMINCÉVES REFLEX - 2 RÉSZ című bejegyzés volt, amit ez idáig 895 alkalommal böngésztek át olvasóim.
Blogom lapletöltési statisztikája 2022. október 24 - 2022. november 6 között
Blogom nyilvánossá tétele óta (2017. március 16), összesen 130 571 alkalommal olvasták bejegyzéseimet. A valaha volt legerősebb nap továbbra is 2020. május 23-a, amikor az Omladozó múlt....TSZ iroda című bejegyzésemet 938-an olvasták el (ami azóta 2100 olvasottságra nőtt). Olvasóim fele Windows rendszerű számítógépről olvassa blogomat, míg 25 % körül van a mobil eszközön olvasók száma.
Egy évvel ezelőtti összefoglalómhoz képest, blogom legolvasottabb bejegyzései sorrendjében nem történt változás, de az olvasottsági adatok tovább növekedtek. Harmadik helyen jelenleg a Ballag már a vén diák...1924-1974 című írásom áll, amit 2230 alkalommal böngészték át. A második helyet az Omladozó múlt…a repülőtér írásom birtokolja, amit 3140 alkalommal olvastak. Jelenleg blogom legolvasottabb bejegyzése, amit ez idáig 4710 alkalommal olvastak el, az Így tanultunk írni és olvasni címet viselő írás, amiben elődeink tankönyveit igyekeztem bemutatni.
Végezetül ebben az évben is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki tanácsával vagy kritikájával, egy-egy új fotóval vagy dokumentummal, vagy bármilyen építő szándékkal segítette a munkámat. Kérek mindenkit továbbra is, hogy 2023-ban is olvassák a blogot, küldjenek nekem bármilyen fotót vagy iratot Kenyerivel kapcsolatban, keressenek bátran ha kérdésük van.
Szíven fogadok minden régi fotót, dokumentumot, melyek segítségével együtt pillanthatunk bele Kenyeri és Rábakecskéd feledésbe merülő múltjába.
Pörneczi Tamás, 2023 január
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.