„A tanulóknak a könyveket az aranynál, gyöngynél többre kell becsülnie; éjjel nappal kell forgatnia, belőlük a nemes tudomány virágporát kell gyűjtenie, s a maga műveltségének kaptárába kell behordania… Ha szeretjük az iskolát, szeressük a könyveket, az iskolák lelkét is; amelyik iskolát nem éltetik a könyvek, az halott.”
Comenius 1650. november 28-án Sárospatak
Korábbi bejegyzéseimben igyekeztem a kenyeri iskolák és a rábakecskédi iskolák történetét is részletesen megismertetni olvasóimmal (a színessel kiemelt szavakra kattintva újra elolvashatják azokat). Az iskolák egyik velejáróiról, a tankönyvekről, nem sok szót ejtettem eddig. Az évszázadok során keletkezett rengeteg tankönyv ismertetésére természetesen nem vállalkozom. Ma kizárólag, a különböző korokból származó, magyar nyelvű "ábécés könyvekbe" szeretnék olvasóimnak bepillantást nyújtani, hiszen mi mindannyiunk és kenyeri elődeink is ezekből a könyvekből tanultunk meg írni és olvasni.
Elsős olvasókönyvek az 1978-2004 közötti időszakból
A magyar, nyomtatott könyvek története Mátyás királyunk korában kezdődött. Az 1470-es évekből fennmaradt kódexek tanúsága szerint, Mátyás király budai palotájának két nagytermében körülbelül 2500 darab könyv volt megtalálható, ennél több könyvet csak a Vatikánban, a Pápa könyvtárában őriztek. Ezeket a könyveket egykoron kézzel másolták. Mátyásnak köszönhetően azonban 1473-ban, Hess András itáliai mester, Budán, az egykori domonkos kolostor tornyában rendezte be nyomdáját, ami Magyarország első, a világon pedig a hatodik nyomda volt. Itt jelent meg, ugyan ebben az évben az első magyar nyomtatott könyv, a Budai Krónika. A könyv a magyarok addigi történetét, valamint Mátyás király néhány győztes hadjáratának leírását tartalmazza. Az akkori technikai színvonalon azonban csak kis példányszámú könyvnyomtatásra volt lehetőség, "nyomtatott könyvet" továbbra is kevesek forgathattak.
"Hármas Kis Tükör" címet viselte az egyik első tankönyv, amiből 1773 óta tanulhattak a diákok
A felvilágosodás koráig alig ismerünk kifejezetten tankönyvnek készült műveket. Általában a latin nyelven íródott, vallási történeteket, eseményeket leíró könyvek szolgáltak a tanítás alapjául. Az 1770-es években aztán - hasonlóan más európai nemzethez - megkezdődött az a törekvés, hogy az elemi és középiskolákban magyarul tanuljanak, amihez magyar nyelvű tankönyvekre volt szükség. Az egyik első ilyen könyv a "Hármas Kis Tükör" címet viselte. A könyvet Landerer Mihály pozsonyi nyomdájában készítették 1773-ban, kifejezetten gyerekeknek, egyszerű szövegezéssel, versbe foglalt leírásokkal. A könyv három szakaszból állt. Az első rész a szentírást dolgozta fel a világ teremtésétől Jeruzsálem romlásáig. A második részben Magyarország, a harmadikban Erdélyország története és földrajza szerepelt. A könyvből minden osztálynak alig néhány darab jutott. Mindig más olvasott a könyvből, amit aztán közösen beszéltek meg. Annyira vigyáztak a könyvekre, hogy évtizedekig is tanulhattak belőle. Az általam megtalált egyik könyvbe, kinyomtatása után 38 évvel, 1811-ben írta bele a nevét egyik akkori tulajdonosa, tehát a tartóssága sokszorosa volt a jelenlegi tankönyveknek.
A "Hármas Kis Tükör" könyv 39. oldalán VAS vármegyéről olvashattak az egykori diákok, 1773
Kifejezetten betűket és írásjeleket tanító könyveket az 1860-as évekből találtam, méghozzá több különböző szerzőtől. Mindegyikükben közös volt a tanítás módja, a betűk elsajátításának sorrendje is. Minden könyv kapható volt drágább, kemény kötésben is, és olcsóbb fűzött formában is. A könyvekben, ezekben az években minimális díszítő elem és kép volt csak található. Néhány könyv előlapja, azok oldalai és kiadásuk éve, a következő galériában láthatóak.
A következő negyven évben nem változott jelentősen az oktatás anyaga, de egyre inkább arra törekedtek, hogy a gyermekek kezébe olyan könyvek kerüljenek, ami talán felkelti az érdeklődésüket. Megjelentek a kézzel írott betűk, fotó jellegű képekkel igyekeztek színesebbé tenni a tanulást.
Az új évszázad az élet számos területén hozott újdonságokat. Nem volt ez máshogy a tankönyvek esetében sem. A nyomdaipar fejlődése egyre szemléletesebb, díszítettebb tankönyvek előállítását tette lehetővé. 1903-ban, megjelenten az első fotók a tankönyvekben. Gyermekekről készített fotókkal igyekeztek segíteni az egyes betűk megfelelő kiejtését, hangképzését. Az időközben kitört világháború az új tankönyvek kiadását is háttérbe szorította, olyannyira, hogy 1913-1917 között nem találtam újonnan kiadott ABC-s könyvet. A háborút követően aztán ismét újabb könyvek jelentek meg, nem igazán hozva új színt, inkább visszanyúlva a korábbi könyvek tematikájához.
Az 1925-26-os év újra a technikai fejlődést mutatja számunkra, ha belelapozunk az egykori első tankönyvekbe. Az előzőekben már látott, 1923-ban kiadott, címerrel díszített ábécés könyvet tartalmilag ugyan nem változtatták meg, de ezektől az évektől immár színesben került a gyermekek kezébe. Bizonyára óriási változást jelentettek a kis nebulóknak a zöldellő fák, a kék ruhás vadász aki a barnamedvét figyeli, és egyáltalán minden történet, ami eredeti színeiben elevenedett meg a tankönyvben.
A magyar gyermek ábécéskönyve színes kivitelben, 1926
A két háború között nem tapasztaltam számottevő változást az ábécés könyvekben. A fellelt könyvek mindegyike valamelyik korábban kiadott tankönyv módszereit átvéve, minimális átdolgozással került újra a legifjabb kenyeri tanulókhoz. A plébánia iratait böngészve leginkább az volt jellemző, hogy évente 10-15 új könyvet rendeltek meg a tanítók és a korábbi évek megkímélt könyveit is felhasználták a tanítás során. A második világháborút követően aztán óriási változás következett a tankönyvek, így az ábécés könyvek kiadásában, tartalmában is. Az állami kézbe került könyvkiadás, a könyvek szigorú cenzúrát követően kerülhettek nyomtatásra, majd a gyermekek kezébe. Az ábécés könyvekben a régi magyar történetek helyét átvették a "szovjet tankönyvből" származó, a társadalom szempontjából tanulságos írások. A politika már a legelső tankönyvek történeteit is átszőtte: a postás a Moszkvába küldött levelet vitte, a kisfiúk szovjet és csehszlovák bélyegeket gyűjtöttek, az úttörők a KÖZÉRT-ben vásároltak, Lenin, Sztálin és Rákosi képe mosolygott vissza az ábécéskönyv lapjairól a kis nebulókra, miközben a Magyar Néphadsereg vidáman menetelt a vörös csillag alatt. De még a betűk megtanításánál is igyekeztek "újítani". A "K" betű tanulására száz éve használt "kerék és kő" szavak helyett "katona", az "Á" betű "áll és ágy" szavai helyett "ágyú" szavakat alkalmaztak, de nem kímélték az "É" betűt sem, amihez az "élmunkás" szót párosították.
Első könyvünk ábécés könyv a sarló-kalapácsos címerrel és a "a kor idején legfontosabb" é-betűs szóval: élmunkás, 1950
Az ábécés könyvekben az 1956-os évig semmilyen érdemi változás nem történt. Továbbra is a gyárak, az acélgyártás, a termelőszövetkezeti munka, az ötéves terv sikere, a kommunista párt, az éldolgozók, a felvonulás és a szovjet hatalom dicsőítése határozta meg a vezérfonalat a tanulásban.
1954-es ábécés könyv "E" betűt tanító oldalakkal, Vörös Csillag Gépgyárral, gyermekekért harcoló kommunista párttal
1956-ban aztán "enyhülés" következett az ábécés könyvek tekintetében. Továbbra is sok-sok politikai vonatkozású témát igyekeztek becsempészni, de kikerültek a könyvekből a pártvezetők képei és végre találtak megfelelő magyar szót az "É" betű tanítására is: a gyerekek számára értelmezhetetlen "élmunkás" szó helyett végre a közismert "étel" szó segített a betűk tanulásában. A könyvek rajzait is átdolgozták, többek között Reich Károly segítségével, akinek a Pál utcai fiúk vagy a Kincskereső kisködmön regények első illusztrációit is köszönhetjük. Az 1960-as és 1970-es években kisebb finomítások mellett, változatlan tematikával tanultunk olvasni. A könyvek mérete megnőtt, a színes rajzok és az egyre inkább a hétköznapi élethez közelítő tartalom szerethetővé tette ezeket az ábécés könyveket.
Az 1980-as évek után aztán ismét gomba módra szaporodtak a legkisebb tanulóknak szóló tankönyvek, különböző sikeres és sikertelen módszerrel igyekezték megtanítani a gyerekeket az írás és olvasás "mesterségére". Bízom benne, hogy olvasóim felismerik némelyik gyermekkori könyvüket, amit a kenyeri iskolapadban lapozgattak egykoron. Tulajdonképpen bármelyik is volt az első tankönyvünk, végül elérte a célját...
Ma már nem tudok ilyen olvashatóan írni..., 1976
Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem intézményi tudástár, családi archívumom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.