Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Sok kis apró történetből, megszámlálhatatlan pillanatképből, megannyi írásos és képi emlékből áll össze egyetlen egésszé falunk történelme. "Ez is nálunk történt..." címmel igyekszem a következő hónapokban felidézni ezek közül néhányat. Ezúttal két történet 1927-ből.  

Nagyszabású uzsora-per: Cziráky György gróf kétmilliárdos kártyaadóssága
Cziráky György gróf földbirtokos nagy összegekben játszott a Nemzeti Kaszinóban, úgy hogy rövid időn belül veszteségei meghaladták a kétmilliárd koronát. Minthogy nem volt elegendő készpénze, Hoffmann Ernő dr. bankárhoz fordult, aki kölcsön adta neki a szükségelt összeget havi öt százalékos kamatra. Amikor a bankár felmondta a kölcsönt, a gróf uzsora vétsége címén beperelte. A pert ma tárgyalta a Szemák-tanács (=Szemák Jenő jogász, kúriai tanácselnök által vezetett testület).
Hoffmann bankár a tárgyaláson elmondta, hogy havi 4-5 százalékot vont le kamatképpen az átadott összegből. Arra a kérdésre, hogy tudta-e milyen célra kellett a grófnak a pénz a vádlott így felelt:
- Nekem akkor még fogalmam sem volt arról, hogy kártyaadósságokat fizet vele.
Elnök: - Mennyi pénzt adott ön neki összesen?
Körülbelül kétezerkétszáz-milliót. Legtöbbször írás nélkül.

gróf Cziráky József, gróf Csekonics Gyula és gróf Cziráky György mosolyognak a Magyar Lovas Derby 1927 évi futama után (forrás: Magyarország hetilap 1927.06.24)

Elnök: - Önnek tudnia kellett, hogy gróf Cziráky kártyaadósságokat csinált, és ezek rendezésére kellett a pénz.
- Csak jóval később, amikor a kölcsönt felmondtam, akkor tudtam meg, hogy egy éjszaka majdnem kétmilliárdot veszített a gróf a Nemzeti Kaszinóban. Én a gróf utasítására egy ízben Mészáros Ernőnek küldtem pénzt, hogy kiutazhasson az olimipiai versenyekre, majd más rendelkezéseit is teljesítettem anélkül, hogy tudtam volna, hogy szorult anyagi helyzetben van és könnyelműen költekezik.
Cziráky gróf elmondta, hogy a pénzt írás nélkül kapta. Tartozását kifizette, és nem kívánja a vádlott megbüntetését (megjegyzés: a tartozás kifizetéséhez jelentős földeket zálogosított el ebben az időben Kenyeriben). A bíróság felmentő ítéletet hozott. Az indokolás szerint semmivel sem nyert bizonyítást az, hogy a vádlott tudott volna a sértett anyagi helyzetéről. Ami a havi 5-6 percentes (=százalékos) kamatot illeti, ezt ugyan túl magasnak találta a bíróság is, azonban el kell fogadni a vádlott meg nem cáfolt védekezését, amely szerint a gróf anyagi helyzetéről nem tudott, és igy őt fel kellett menteni. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be. 

Megjelent a Friss Újság napilap 1927. december 13-i számában 

A mai második történet 1927-ből

Nagykanizsán újabban igen sok magyar fiú fordul meg, akik mind az idegenlégióból szöknek meg.
Tegnap Vargha Ferenc 27 éves rábakecskédi születésű asztalossegéd érkezett a magyar határállomásra és rendkívül érdekes dolgokat mondott el a határállomáson szolgálatot teljesítő rendőrtisztnek. Azzal kezdte, hogy tulajdonképpen Svedics Sándornak hívják, a Vargha nevet csak felvette 1019 telén a román megszállás előtt. Temesvárról Szegedre menekült, ahol teljesen lerongyolódott. Egy társa rábeszélésére beállt az idegenlégióba és öt évi szolgálatra kötelezte magát, napi 2,5 frank zsold fizetéssel. Szegedről 180-ad magával vitték, Szerbián és Bulgárián át Konstantinápolyba, ahol hajóra tették őket. Az úton kiderült, hogy a franciák csak Konstantinápolyig adják a napi 2,5 frank zsoldot, onnan kezdve már csak 25 centet adnak naponta. Többen elhatározták, hogy megszöknek.

Légiósok felvonulása a francia nemzeti ünnep alkalmából (forrás: Tolnai Világlap 1931. március)

Valamennyiüknek sikerült a szökés, csak neki nem. Egy francia járőr Konstantinápoly utcáin felismerte és megkötözve visszavitte a hajóra. Később szökés és lázadás miatt 15 hónapi fogházra ítélték.
Valósággal kínozták a fogságban. Nyolcheti kiképzés után a marokkói harcvonalba szállították őket, ahol három évig, mint rendes katona szolgált, azután pedig, mint közönséges rabszolgának vagy kényszermunkára ítélt fegyencnek, a francia, gyarmatok kikötőiben kellett dolgoznia. Közben kitöltötte 15 hónapos büntetését, de ezt az időt utána kellett szolgálnia. Így került most vissza Magyarországra. Svedics elmondotta ezután az őt kihallgató rendőrtisztnek, hogy Cserny Józsefnek, a vörösuralom hírhedt terroristájának testvére is ott van a légióbán és már a hátsó-indiai Tonkingban tiszthelyettesi rangot visel. Itt találkozott egy Tormásy nevű, volt vörös zászlóaljparancsnokkal, aki odakint dicsekedve mesélte el gaztetteit. Ott kint ismerte meg Deák Lajost és Deák Endrét, néhai Deák Péter volt nagykanizsai rendőrfőkapitány fiait, akik szintén tanácsosnak látták a komműn után kiszökni az országból. Deák Endre odakinn 1925-ben maláriában meghalt, Deák Lajos legutóbb, Szíriába került és nem gondol arra, hogy hazajöjjön. Találkozott ezenkívül Kovács Endre volt főhadnaggyal, korábbi vörös zászlóaljparancsnokkal. De még rajtuk kívül is igen sok ismertős nevű, kiszökött kommunista szolgál az idegenlégióban.
Svedicset, akinek egyetlen fillérje sem volt, a nagykanizsai kapitányság kényszerútlevéllel szülőfalujába, Rábakecskédre szállíttatta.

Megjelent az Est napilap 1927. július 9-i számában

Pörneczi Tamás, 2023. július