Sok kis apró történetből, megszámlálhatatlan pillanatképből, megannyi írásos és képi emlékből áll össze egyetlen egésszé falunk történelme. "Ez is nálunk történt..." címmel igyekszem a következő hónapokban felidézni ezek közül néhányat.
Nagy port kavart egy trükkös csalás 1944-ben megyénkben. A történet főszereplője egy jósnő, egy jóhiszemű asszony, no és rengeteg ékszer. A bíróság végül 8 éves fegyházbüntetést szabott ki...
No, de ne szaladjunk ennyire előre! Még az elmúlt év januárjában megjelent Rábakecskéden két rendesen felöltözött asszony és szállást kértek Wekszli Pálnétól. Székely asszonyoknak mondták magukat. A szállásért pénzt nem fogadott el Wekszliné, hanem megkérte az asszonyt, aki azt állította, tud jósolni, hogy jósoljon neki. Ehhez még hozzáfűzte, hogy súlyos szívbajban szenved. Az ismeretlen idegen nyomban jelezte: ő bizony meg tudja gyógyítani a házigazdát. Ezt igyekezett is bebizonyítani a székely asszony, aki bádog poharat, timsót és egy pengőt kért. A bádogpohárba vizet öntött, beletette a pénzt és a timsót. Rövid idő múlva a timsó felolvadt és a pénz kiugrott a pohárból. Wekszliné most már elhitte, hogy a székely nő megtudja gyógyítani. Kész volt annak utasításait követni.
A történet ettől kezdve klasszikus folytatást vett. A vendég elkérte a naiv házigazda valamennyi ékszerét. Beletette egy zacskóba nagy hókusz-pókuszokkal fűszerezve és kijelentette, hogy elviszi a templomba, megáldatja, megszentelteti, majd visszaviszi az asszonynak, akinek a zacskót a nyakába fogja akasztani és addig le ne vegye, míg meg nem gyógyul. A vendég távozott, teltek az órák, Wekszliné pedig hiába várta az asszonyt. Mit tehetett mást, másnap reggel megtette a feljelentést a rendőrségen. A rend éber őrei hosszú nyomozás után rá is akadtak a gyógyítóra...
Kiderült, hogy özvegy Farkas Istvánnénak hívják és sohasem volt székelyasszony, hanem az egyik hercegfalvi cigánykunyhóban látta meg a napvilágot és fő kereseti forrása a jóslás és főként a csalás. A bírósági tárgyaláson Farkasné mindent tagadott. „Se tudója, se látója nem voltam, kezit csókolom, az ékszereknek. A csendőrség előtt csak azért ismertem be, hogy kicsaltam azokat az asszonytól, mert féltem tőlük, kezit csókolom. Ez az asszony -mutatott rá Wekszlinére - hamisan beszél, a vesztemet akarja!" A bíróságot persze nem tudta meggyőzni Farkasné, pedig az utolsó szó jogán még egyszer kijelentette: „Akasszanak föl kezit csókolom, vagy lüjjenek fejbe, ha ezért megbüntetnek!" A bíró végül nyolc év fegyházbüntetést rótt ki a csalóra, akitől megkérdezte: megnyugszik-e az ítéletben vagy fellebbezik? A válasz egy mondat volt: „Hát mit csináljak, ha egyszer elitéltek ilyen ártatlanul, kezit csókolom..."
Megjelent a Savaria Fórum önkormányzati hetilap 2014. decemberi számában
Pörneczi Tamás, 2023. június 16.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal