Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Gondolták volna kedves olvasóim, hogy a számtalan, meghatározó történelemi esemény között volt egy olyan nap, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia császára és egyben Magyarország királya, a kenyeri kertek alatt egy fekete paripáról nézte, amint többezer huszár csatázik egymással? Tudták, hogy ezt az ütközetet, a környékünk előkelő hölgyei és urai, a csöngei cser szélére kihordott szalmakazlak tetején ülve nézhették végig? Ha nem hallottak erről a történetről, akkor tartsanak velem ma is, a 125 évvel ezelőtti Kemenesaljára.

Vélhetően ez az egyetlen fotó maradt fenn a király 1895 szeptemberi, kemenesaljai látogatásáról.

Számomra is szinte hihetetlen, de ez a bejegyzésem már a negyedik lesz, amiben egy olyan királyról írok, aki a történelem során Kenyeriben is megfordult. Elsőként egy 500 évnél régebbi történetet olvashattak Mátyás királyról itt a blogomon, akiről a legenda szerint a Királykút major elnevezése ered. Szintén Mátyás királyról, és a szép Keszei Vasas Eszterről olvashattak egy 2017 évi bejegyzésemben, amiben az álruhás király megmenti a kenyeri erdőkben megsérült lányt. Végül IV. Károlyról, az utolsó magyar királyról is írtam korábban, aki Kenyeriben töltött egy éjszakát feleségével 1921-ben. E három korábbi bejegyzést ide kattintva olvashatják újra:

Mátyás király Kenyeriben - A Királykút igaz története

Eszter útja - Mátyás király és a szép Keszey Eszter története

Kenyeriből a madeirai halálos ágyig - Magyarország utolsó királyának sikertelen visszatérése

Ma 1895-be hívom önöket, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakába, aminek élén - ekkor már 47 éve - I. Ferenc József állt, aki Európa harmadik leghosszabb ideig regnáló uralkodója volt. Szinte a teljes életét, összesen 68 évet töltött a trónon. Az 1867-es kiegyezést követően koronázták meg Magyarország királyává. Uralkodóként az ideje szigorúan be volt osztva, szokásos napirendjét egy hadgyakorlat pontosságához hasonlíthatnánk.

Ma bejegyzésem fotóit, illusztrációit és információit javarészt a Vasárnapi Újság 1895 évi lapszámaiban találtam. 

Minden nap reggel négy órakor kelt, mindig egyenruhába öltözött, majd ötkor reggelizett, miközben egy olyan újságot olvasott, amiből naponta csak 3 példányt nyomtattak, kizárólag a császár számára. Ebben az újságban a Monarchiában aznap megjelent újságok legfontosabb cikkeit gyűjtötték össze, németre fordítva. Reggel hét órakor egy gyors orvosi vizsgálat után fogadta a hozzá fordulókat. Élete során közel százezer embert járt nála magánkihallgatáson. Érdekességként jegyzem meg, hogy a hozzá érkező férfiaknak frakkban, a katonaembereknek díszegyenruhában volt kötelességük megjelenni, és belépés után háromszor, egyre mélyebben kellett meghajolniuk. Amikor pedig távozik, nem fordíthattak hátat a császárnak, így aztán kifelé menet, "tolatva", meghajlással kellett búcsút venni őfelségétől. A déli könnyű ebéd után folytatta a meghallgatásokat, majd délután öt óra után vacsorázott és este nyolc órakor nyugovóra tért. Ettől a szigorú napirendtől csak különleges alkalmak esetén tért el, például báli mulatságok, delegációk fogadása vagy éppen hadgyakorlatok alkalmával.

Ahogy a korabeli lapok híradásaiból tudjuk, a néhány évenként megtartott hadgyakorlatokon előszeretettel vett részt az uralkodó. Olvasva az egykori cikkeket, úgy gondolom, hogy bizonyára egyfajta "kikapcsolódás" lehetett számára a mindennapok monoton teendői közül, amikor a szabad ég alatt, lóhátról szemlélhette seregét. Ezek a gyakorlatok akár több évig tartó előkészületek után, hatalmas létszámú katona bevonásával zajlottak, szinte óramű pontossággal. Például 1893 őszén, a Kőszeg környéken lezajlott hadgyakorlaton száznegyvenezer katona vett részt, köztük tizenötezer lovas. Az ütközeteket a magyar és a német császár, a szász király, több főherceg, valamint angol, olasz, spanyol, német, orosz, török és svájci magasrangú tisztek irányították. A sikeres kőszegi lebonyolítás után hamarosan megkezdődött a következő nagyszabású hadgyakorlat előkészítése, amit 1895 őszére terveztek. Ezúttal egy olyan katonai manőver terve körvonalazódott, amit több helyszínen kívántak lebonyolítani. A választás az erdélyi Bánffyhunyad, a szerbiai Zenta, valamint a kemenesaljai Kis-Czell (Celldömölk) településekre és környékükre esett.

I. Ferenc József lovas fotója Bécsben készült, 1893-ban

"A király Kis-Czellben. Őfelsége szeptember hóban tudvalevőleg a magyarországi hadgyakorlatokra jő és Kis-Czellbe, Vasmegyébe 17-én érkezik, ahol a Benedek-rend kolostorának vendége lesz. Fehér Ipoly főapát már most készül rá, hogy kellemes otthont adhasson a királynak" - adta hírül a Vasárnapi Újság 1895. július 28-án az előkészületek hírét. Ekkorra azonban már javában zajlottak a munkák a király fogadására a Kemenesalján. A hadsereg vezérkara már másodszor szemelte ki Vas megye területét hadgyakorlatok tartására. Ezúttal az 1360 lakosú Kis-Czell mezővárost választották ki főhadiszállásul, ahol az ott székelő pannonhalmi benczések dömölki apátságához tartozó tágas épületet alakították ki a király és kíséretének fogadására és elszállásolására. 

Az épület átalakításával kapcsolatban a következőket olvashattuk a napilapokban. "A régi egy emeletes apátsági épületet ez alkalommal egészen átalakították. A királyi vendéget fogadó dömölki apát, Hollósy Jusztinián saját tágas lakosztályát rendeztette be fejedelmi fénnyel, melynek falait pompás régi olajfestmények díszítették. A király lakosztálya három szobából állt:  háló-, dolgozó- és fogadó-teremből. A földszinten volt a cercle-terem (=nagyterem, fogadóterem) berendezve, míg az udvaron Albrecht főherczeg egykori híres custozzai sátra volt felállítva, ahol a tisztán katonai jellegű udvari ebédeket tartották, amelyekre a főtiszteken kívül csupán Fehér Ipoly főapát, Hollósy Jusztinián apát és Reiszig Ede főispán volt hivatalos."

Egy másik újságíró feljegyzéseiből tudjuk azt is, hogy a királyi lakosztály majdnem mindegyik helyiségében családja tagjainak arcképeit helyezték el erre az alkalomra. Így az egyik teremben Mária Valéria hercegnő arcképe kötötte le a király figyelmét, az előtérben pedig a királyi ház olyan történelmi nevezetességű személyeinek arcképei kerültek, akik a Szent-Benedek-rend történetében is szerepet játszottak. Az épület falain található Dorfmeister, osztrák festő falképeit, Schneider pozsonyi tanár erre az alkalomra restaurálta. A cercle-teremben mindössze egy dolgozóasztal volt felállítva, amelyik semmilyen díszítést nem viselt, csupán hatalmas és masszív méreteivel vonta magára a figyelmet.

Korabeli képeslap a király látogatásáról, amit 1899-ben adtak fel.

Az apátság történetéről így emlékeztek meg a tudósítók. "A dömölki apátságot a nép ajkain is forgó hagyomány szerint vak Béla király alapította. Az első hiteles adat az apátságról az 1252. évből ered. Az ekkor kelt és Pannonhalmán őrzött okirat szerint, az akkori Jakab apát Komondon, mintegy 700 holdnyi földterületet szerzett vissza. Sokféle viszontagság után, miközben a törökök 1532 évben Pápáról, Dömölkön át Kőszeg ostromára vonultak, az apátsági épületeket feldúlták. Az apátságot ismét helyre állította Koptik Odó apát, aki a jelenlegi templomot 1745 évben építtette fel. Azt az épületet, melyben most I. Ferencz József király egy napig lesz elszállásolva, Vajda Samu apátsági jószágkormányzó emeltette 1764-ben." 

A nagyszabású előkészületeknek sajnos egy épület is áldozatul esett a városka központjában. Néhány lépésnyire a templom bejáratától állt egykor a Szent Anna kápolna, ami a szombathelyi polgárok költségén épült meg. A három öl hosszú, és két öl széles, kis toronnyal és haranggal ellátott épületben mindössze egyetlen oltár volt. Régi szokás szerint, ez előtt az oltár előtt ravatalozták fel haláluk után a rend tagjait. A király érkezése előtt, mivel az "nagy forgalmi akadályt jelentett", a kápolnát teljes egészében elbontották.

A tervezett határidőre minden akadály elhárul, minden készen állt a vendégek fogadására, kezdődhetett a hadgyakorlat, amiben összesen tizenkét lovasezred katonái vettek részt: a 3., 4., 6. dragonyos, a 12. ulánus, a 7., 9., 11., 13. közös huszár, 1., 2., 7., 8. honvédhuszár ezred és a 2. és 4. lovasütegosztály. A gyakorlat során azt igyekeztek szemléltetni, hogy mi történne akkor, ha egy az országba behatoló lovas hadsereget kellene visszaverni. A végső ütközetre, a Kis-Czell és Pápoc közötti terület közepén, a csöngei Cseren került sor. A katonák biztonságát szem előtt tartva, ezen a gyakorlaton is kizárólag csak füst nélküli lőporból készült töltények dörrentek el. A katonák elszállásolása is komoly feladatot okozott, mivel a környékbeli házak szobáit a magas rangú tisztek foglalták el, az alacsonyabb rangú katonák a padlásokra vagy az istállókba, a többiek pedig a sátrakba szorultak. A szállás ellenére sokan a szabad ég alatt töltötték a hadgyakorlat éjszakáit. A sereg egészségügyi állapota és élelmezése megfelelő volt. A résztvevőknek nem mindig volt ideje és lehetősége élelmet készíteni maguknak, így hús- és leves konzerveket osztottak szét közöttük.

A király fogadására készült diadalkapu Vajdahunyadon 1895-ben.

Végre elérkezett a nap, 1895. szeptember 17-e. A király délután 2 órakor kíséretével indult Bécsből, különvonattal. Az udvari vonat 4 óra 21 perckor érkezett Győrbe, ahol rendkívül sokan fogadták őt. Ezután Pápán megállás nélkül áthaladva, 5 óra 51 perckor érkezett meg Kis-Czellbe a szerelvény. A vonat berobogásakor felhangzott a „Gott erhalte" (=A volt osztrák császári himnusz, magyarul Tartsa Isten..), melynek hangjaiba belevegyült a körülállók zajos éljenzése. Amikor a kocsiból kiszállt a király, a fáradtság legkisebb nyoma sem látszott arcán. A pályaudvaron Frigyes főherceg, az V. hadtest parancsnoka, Reiszig Ede főispán, dr. Károlyi Antal alispán, Jakab Bódog főszolgabíró, és Takács Antal kis-czelli városbíró fogadták. A vonat mellett díszőrség állt. A vezérkarban ott voltak Rainer és Frigyes főhercegek, báró Beck táborszernagy, Krieghammer hadügyminiszter, báró Fejérváry honvédelmi miniszter. A pályaudvar előtt állították fel a királyi pavilont, ahol Reiszig vasmegyei főispán üdvözölte Őfelségét, majd a főispán rövid beszédet intézett a királyhoz.

"Császári és apostoli királyi felség!
Hódolatteljes és egész alattvalói szeretettel üdvözöljük császári és apostoli királyi felségedet Vasvármegye törvényhatósága nevében és örömteljes szívből mondunk hálás köszönetet azon legmagasabb kitüntetésért, amidőn császári és királyi felséged különös kegyelmének tekintjük, hogy Vasvármegyét legmagasabb megjelenésével szerencséltetni kegyeskedett. Fogadja ezért felséged legmélyebb jobbágyi hűségünk biztosítását. Engedje a gondviselés, hogy hatóságunk területén való időzése felségednek legmagasabb megelégedésül szolgáljon: mi fohászunkkal fordulunk a mindenek urához, hogy császári és apostoli királyi felségedet és uralkodását minden áldással kísérje. Egyúttal legalázatosabban arra kérjük Felségedet, hogy Vasvármegye törvényhatóságát legmagasabb kegyelmében megtartani méltóztassék."
Isten hozta, Isten áldja Felségedet. (Magyar Polgár Kolozsvár, 1895. szeptember 18)

A király és kísérői egy dombtetőn várakoznak a hadgyakorlat közben, 1895-ben. 

Az éljenzés elhangzása után a király és Frigyes főherceg végigkocsizott a gyönyörűen feldíszített városkában. Az út mentén tribün volt felállítva, ahol Kis-Czell és a szomszéd községek hölgyei foglaltak helyet. A város díszítése igazán impozáns volt. Különösen feltűnt a hitelbank épülete, amelyet Ugrón Ákos képviselő, az intézet alelnökének útmutatásai alapján, megszámlálhatatlan szalaggal és zászlóval borítottak be. A többi középületet is mindenütt zászlók és virágok díszítették. Az úton végig, a vidékről beözönlött közönség állt sorfalat, és lelkesen éljenezte az uralkodót, aki katonás tisztelgéssel köszönte meg a lelkes fogadtatást. Üdvrivalgás közepette érkeztek a Hollósy téri szállásra, a Benedek-rendi apátság épületébe. Itt várakoztak a különböző küldöttségek, melyeket Reiszig főispán, Radó Kálmán, gróf Erdődy Ferencz, gróf Batthyány Lajos (a fiumei kormányzó) titkos tanácsosok vezettek. A küldöttségben együtt voltak a megyei birtokosság, a törvényszék és a különböző felekezetek. Az apátság főlépcsőjén Fehér Ipoly főapát és Hollósy Jusztinián dömölki apát várták a királyt, aki rövid megszólításokkal tüntetett ki többeket a jelenlevők közül. Hat órakor tábori vacsora volt, amelyen a tábornoki kar és a törzstisztek vettek részt, valamint a főispán és a főapát. A király a vacsora alatt élénken társalgott mindenkivel. Az impozáns lobogódíszbe "öltöztetett" kisvárosban az este közeledtével mindenütt fényes díszvilágítás jelezte a király jelenlétét. A vacsora után a felség rövid magánmegbeszéléseket tartott, azután nyugalomra vonult, melyet mi sem zavart, mert a hatóságok estére a kávéházakban és vendéglőkben a zenét betiltották.

Hadgyakorlatra érkezik a vidéki küldöttség 1897-ben (forrás: A királyhűség jól bevált útján című könyv illusztrációja)

Másnap reggel 7 órakor hagyta el szállását az uralkodó, aki Mihályfán át Ostffyasszonyfa felé lovagolt. Kemenessömjén mellett volt az első összecsapás, a honvédhuszárok és a dzsidások közt. Őfelsége és kísérete egy majorból nézte végig a gyakorlatokat. Ezt követően a Kis-Czell és Pápoc közötti terület közepén, a csöngei Cseren került sor a hadgyakorlat utolsó mozzanatára. Az uralkodó és kísérői, Vörös Sándor csöngei földbirtokos birtokán levő "Kun-halom" nevű kis magaslatról nézték végig az utolsó összecsapást, ami 12 óra körül ért véget. Ezek után a főhercegekkel és a hadgyakorlat főintézőségi tagjaival együtt, a hadrendben felállított csapatok arcvonala előtt végig lovagolt, majd díszmenetet rendelt el.

Sok nézője volt a gyakorlatnak. Száznál több úri fogat érkezett ezen a napon környékünkre. Az előkelő hölgy- és férfiközönség, a befejező díszmenetet őfelsége közelében, a korábban odahordott szalmakazlakról nézte végig. A király megelégedve szólt a sikeres hadgyakorlattal kapcsolatban. A délutáni órákban még egy újfajta golyószórót is kipróbáltak mielőtt a katonák szállásaikra vonultak.

Az udvari ebéd a szabadban volt, néhai Albrecht főherceg híres custozzai sátrában. Az udvari ebédek általában nem tartanak tovább 40 percnél, de a király közel két órát töltött az asztalnál, miközben élénken beszélgetett nemcsak a hadgyakorlatok egyes részleteiről, hanem minden egyéb felmerülő kérdésről is. Ezalatt a sátor alatt akár százötven ember is elfért, itt is száznál többre terítettek. A főasztalt "U" alakban állították fel a sátor alatt, itt ültek a meghívottak. A díszasztal középen, a császárral szemben volt felállítva az úgynevezett katzentisch, ahol a szárnysegédek és a két hivatalos, bécsi és budapesti hírlaptudósító ültek. Az alig egy napos látogatás ezzel az udvari ebéddel ért véget, délután 5 órakor.

A többször is említett custozzai sátor 1895-ben készült fotója, amit Kis-Czellben az apátság udvarán is felállítottak. Itt tartották a szabadtéri ebédeket és vacsorákat. 

A király és kísérete elbúcsúzott vendéglátóitól, majd felszálltak a kis-czelli állomáson várakozó különvonatra, amivel megállás nélkül Bécsbe utaztak. Megszokott napirendjétől alig eltérően, este 9 órakor hajtotta álomra a fejét I. Ferenc József császár és magyar király, aki mindössze egy napra kemenesalja vendégszeretetét élvezhette. A kis-czelli látogatás történetét két emlékérem és a korabeli újságok cikkei mellett, mindössze egyetlen kép, mai bejegyzésem első fotója őrizte meg.

Emlékérmek az 1895 évi nagy hadi gyakorlatról.

Ugyan írásos bizonyíték nincs erről, de biztos vagyok abban, hogy Mazaly József plébános, Gáiger János és Vekszli Imre kenyeri és kecskédi bírók vezetésével, falvaink lakói közül is sokan figyelték a kertek alatt zajló "háborúskodást", és sok szép kenyeri és kecskédi lány integetett a császárnak a kis-czelli tribünök egyikéről. 

Pörneczi Tamás

2020. november

Források: Vasárnapi Újság 1895 évi cikkei és képei; Kőszeg Info; Törimásképp; Magyar Polgár napilap 1895 szeptember; Új Kemenesalja 1995.09.28-i lapszáma.