Kenyeri és Vönöck között, a repülőtérrel átellenben a régi vasút mellett ma is található még néhány épület, a hajdani Királykút major emlékeként. Ma már csak a név maradt a régi majorból, ahol először az uradalom pásztorai éltek, majd később odaköltöztek azok is, akik földet vettek a környéken. 14-16 család is lakott Királykúton, ami Kenyerihez tartozott. Feljegyezték, hogy egy Horvát nevezetű gazda is élt Királykúton, akinek hét leánya született. A jó gazda és apa, leányait lovasszekéren hozta be Kenyeribe hetente többször is iskolába és templomba.
Korabeli térkép, hibásan Királyút-ként feliratozva 1750 körül
De honnan is származik ez a Királykút név? - tesszük fel a kérdést és tette fel Horváth István plébános is egy kötetlen beszélgetésen 1983-ban. Szerencsére meg is válaszolta a kérdést, amit egy archív felvétel jóvoltából most megosztunk mindenkivel.
Amikor a török hadak a Rába partján portyázva Pápoc alá érkeztek hírül vette ezt Mátyás király is, aki a Fekete seregével Celldömölk alá érkezett, hogy kitapasztalja, merre vonul az ellenség. A Királykúton lakóknak abban az időben volt egy nagyon jóvizű kútjuk, amire nagyon vigyáztak. Mátyás király szokásához híven egyszerű ruhában érkezett Királykútra és vizet kért az ott lakóktól a katonák számára. Mivel a Cseren az egyik legdrágább és legritkább kincs akkoriban a víz volt, azt mondták neki az ott lakó pásztorok: "a mi állatainknak is kell a víz, mi nem adunk". Mátyás király megtehette volna, hogy a katonáit nekivezényli a majornak és elvesznek mindent, de nem tette ezt. Tovább ment, kitapasztalta a törökök mozgását, majd visszament Celldömölk és Ság közé, ahol a magyar sereg táborozott. Néhány nap múlva a sereg élén érkezett ismét Mátyás Királykútra. Akkor már királyi díszben volt, kis királyi koronáját tette a fejére, gyönyörű vörös palástot öltött magára. A lakók ekkor már tudták, hogy a király járt nálunk korábban, akinek nem adtak vizet. Mindannyian kimentek hát a király elé könyörögni, hogy bocsásson meg nekik ezért, jöjjön, be be hozzájuk, szívesen megvendégelik. A király azonban nem fogadott el semmit, hanem azt mondta: "én nem fogadok el semmit, ellenben itt hagyom a csapatomat, ti pedig etetni fogjátok a lovaikat és itatni a kút vizéből."
Ennek az eseménynek az emlékére nevezték el a kutat és a majort is Királykútnak - mesélte Horváth István.
Királykút egy 19. századi térképen.
Forrás: Horváth István elbeszélése 1983
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.