Legutóbbi bejegyzésemben a Zala megyei Válicka völgyébe hívtam kedves olvasóimat, ahová Pörneczi István, valamint felesége, gyermekei és anyósa 1914-ben áttelepült Kenyeriből. Történetükben az 1926-os évig jutottam el. Ez idő alatt a sokgyermekes család megerősödött, a legidősebb fiú József, kiváló eredménnyel elvégezte a keszthelyi gazdasági akadémiát, és úgy döntött, hogy édesapjával vállvetve, a pusztaválickai családi birtoknak szenteli életét. József szülei 1925-ben szép kápolnát építtettek a birtokukon, és a legnagyobb családi békében élték hétköznapjaikat és ünnepeiket ezekben az években. A kezdeti évekről bővebben, ide kattintva ebben a bejegyzésemben olvashatnak.

Pörneczi István és felesége Balogh Mária pusztaválickai birtokuk előtt az 1930-as évek elején

A képen szereplő Mária és István igyekeztek fiúkat támogatni a gazdaság és a birtok ügyeivel kapcsolatban, amibe József belevetette magát, szinte minden idejét erre áldozva. Tapasztalatait 1927-től, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, hetente kétszer megjelenő hivatalos lapjában, a "Köztelek" hasábjain osztotta meg a legapróbb részletességgel. Első cikke (1927. február 13-án jelent meg) az ammóniaszagtól mentes istállóiról, a trágyázással kapcsolatban végzett kísérleteiről, tapasztalatairól és az elért megtakarításairól és eredményeiről szól. Mindezek mellett a "Zalamegyei Újság" és a "Zalai Élet" lapokban is jelentek meg írásai. Olyannyira sikeres volt, mind a mezőgazdasággal kapcsolatos, mind a helyiek életkörülményeit hitelesen megjelenítő írásaival, hogy 1931-ben, a Meskó Pál által alapított írói jutalomdíjban részesült. A díjátadáson Somssich László gróf, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke a következő mondatokkal adta át Pörneczi Józsefnek a díjat.

"Néhai Meskó Pál alapítványt tett egyesületünknél - mondotta - azzal a célzattal, hogy alapítványának kamatai olyan gazdasági írók jutalmazására fordíttassanak, akik egyrészt közleményeikben a gazdák összetartása érdekében munkálkodnak, másrészt pedig, akiknek irodalmi munkásságát a kisgazdák is eredményesen használhatják fel a maguk javára. Egyesületünk tanácsa a folyó évben kiosztásra kerülő három Meskó Pál-féle írói jutalomdíjat alsóeőri Farkas Gézának, enesei Dorner Bélának és Pörneczi Józsefnek javasolja odaítélni...

Pörneczi József irodalmi munkásságának tárgyai főként a talajművelés és a növénytermelés köréből valók. Minden cikkét nagy gyakorlati tudás, sokoldalú és jól leszűrt tapasztalat, éles gazdaszem jellemzi. Írásaiból sokat tanulhatnak és tanulnak is a kisebb gazdák, akik Pörneczi József s a hozzá hasonló, gyakorlatias eszméiket népszerűen kifejezni tudó írók cikkeiből fejleszthetik tudásukat, gyarapíthatják ismereteiket s azok alkalmazásával fokozhatják jövedelmüket. (Éljenzés.)
Minthogy a tisztelt Közgyűlés hangulatából megállapíthatom, hogy az egyesületi tanácsnak a három Meskó Pál-féle írói jutalomdíj odaítélésére vonatkozó határozatát helyeslően veszi tudomásul, őszinte örömmel és legjobb szerencse kívánataimmal nyújtom át a három kitüntetett gazdaírónak az OMGE jól kiérdemelt jutalmát..." (Köztelek, 1931. december 25-i szám)

Az 1931 évben Meskó Pál írói díjjal jutalmazottak fotó, köztük elsőként, a legfiatalabb Pörneczi József (Köztelek, 1931. december 25-i szám)  

A szülők nagy örömmel figyelték Józsefet, de a jövőre és a leendő unokákra gondolva mielőbb szerettek volna feleséget látni fiúk oldalán, aminek érdekében mindent meg is tettek. István és Mária újra visszatértek szülőfalujukba, ahol a megfelelő feleséget meg is találták József számára. Természetesen nem ismerjük pontosan a fiatalok megismerkedésének történetét, de ahogyan korábbi bejegyzésemben példájában olvashatták (Én a tied, te az enyém...) bizonyára nem véletlenül esett a választásuk a kecskédi malomtulajdonos, Simon Béla leányára, aki mind korban, mind vagyonban pontosan illett Józsefhez. A polgári esküvőt Pápocon, míg az egyházi szertartást a Kenyeri templomban tartották meg. Simon Gizuska és Pörneczi József 1930. május 17-én, déli 12 órakor esküdött egymásnak örök hűséget falunkban Hannig János plébános előtt. Az eseményről a "Kemenesalja", a "Köztelek" és a "Molnárok lapja" című újságokban is találtam tudósításokat. Sajnos fotót nem közöltek a lapok az esküvőről, de szinte mindenütt nagyon szépnek és bájosnak írják le a menyasszonyt, ami bizonyára annak is volt köszönhető, hogy mindössze 18 éves volt ekkor.

Esküvői értesítés a Molnárok lapja újság, 1930. május 17-i számából.

Az esküvő után a fiatalok a férj szüleihez, Pusztaválickára költöztek. Házasságukból, már a következő, 1931-es évben fiúgyermek született, akit apjáról Józsefnek neveztek. Később további három fiúnak adott életet Gizuska: 1933-ban született István, 1936-ban András, majd 1942-ben László. Az 1930-as évek közepéig nem történtek nagy változások a család életében. József szakadatlanul kísérletezett mindennel, ami előremozdította a termelést, ami jobbá és könnyebbé tette a dolgozók munkáját, ami nagyobb jövedelmezőséget biztosított neki, mint a föld tulajdonosának és a dolgozóknak, mint a föld tényleges megművelőinek. Eredményeit folyamatosan és önzetlenül dokumentálta és megosztotta a különböző szaklapokban, előadásokon, gazda-tanfolyamok során, így munkásságát ma is pontosan nyomon követhetjük, melyekből néhányat szeretnék kiemelni.

A "Zalamegyei Újság" napilap 1933-évi vasárnapi számaiban cikksorozat jelent meg Göcsej tájaival (=Közép Zalai Dombság), szépségeivel kapcsolatban, valamint ötletekkel, hogy miképpen lehetne még inkább vonzóvá tenni az országnak ezt a kis szegletét. Az cikkek írója Pörneczi József volt, akit a "Göcseji Krónikás" címmel is illettek. Az írásokon felbuzdulva a táj legszebb, legjellegzetesebb pontjairól körülbelül 200 fényképet készítettek, amelyek közül hatvanat vetítés céljaira dolgoztak fel, hogy bemutatók alkalmával tudják azokat felhasználni. A többi fotóból levelezőlapok készültek, amiket Zalaegerszegen és az fotókon szereplő községekben árusítottak és ma is megtalálhatók az antikváriumokban, gyűjtőknél, múzeumokban. 

A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban őrzött fotók között találtam rá dr. Szentmihályi Imre néprajzkutató, muzeológus egyik 1944-ben készült negatívjára. A fotó Pusztaválickán készült, a Pörneczi kápolna és a család otthona előtt. Mivel ekkor már húsznál több unoka volt a Pörneczi családban, ezért úgy gondolom, hogy talán a fotón is Pörneczi gyerekek vannak.  

A "Magyar Kultúra" című lapban, 1936-ban jelent meg egy írás "Krisztus a magyar faluban" címmel Pörneczi József tollából. A nyilas mozgalom egyre erősödő népszerűségével kapcsolatosan, egy zalai nyilas falu életét mutatta be, illetve kereste a magyarázatot a fasiszta, antikommunista eszmék terjedésének okaira. A szerző, hívő katolikusként arról "gondolkodott", hogy miként lehetne visszaadni a falvaknak a hitét: „Az eredmény azon dől el, hogy a falu világnézeti válaszútjainál az újkori pogányság csalogatásaival szemben milyen eszközökkel tudjuk a néplelket a magyar katolicizmusnak, a kilencszáz éves szentistváni eszme jegyében megtartani!" - írta a szerző. Ennek kapcsán Pörneczi József szemléletesen mutatta be egy meg nem nevezett nyilas falu, talán éppen saját faluja egy vasárnapját.

„Vasárnap délelőttje az ilyen falunak, sajnos, nemigen van. A templom messze nyolc-tíz kilométerre. Ki kívánhatja meg a vasárnapi szentmisét? Papot csak temetéskor látnak. Tanítója van a falunak egy-két év óta, de egymaga egy eszmeáramlattal szemben nem sokat tehet. A leventekoron felüliek pedig még írni-olvasni se igen tudnak, ilyen analfabéta falu főfészke a nyilasmozgalomnak. Vasárnap délelőtt eltelik tisztálkodással és öltözködéssel, hogy délután a magyar melleket már a zöld ing borítsa. Délután autókon berobognak a nyilas vezérek. Sorbaállás, üdvözlés karfeltartással és hangos »bátorság« köszöntéssel. Ez tetszik a népnek! Kapufélfán, korcsmán ott a nyilas jelvény meg a jelszó. Ha végigrobogsz autóval a falun, a gyerekek a hidakon állanak és már az ötéves korosztály felemelt karral és hangos „bátorsággal" üdvözli a tova robogó autót. A most pötyögő gyerekek hallanak-e „Dícsértessék"-et? A még nem nyilas szülők gyermeke előbb tudja a „bátorság" jelszót, mert mindig ezt hallja társaitól. Délután valamelyik nyilas polgártársnak temetik az anyósát. A plébános messze van, csak a kántor jelenik meg, de kivonul az egész nyilas társadalom zöld ingben, hogy a szegény halott utoljára hallhassa a földi boldogságot jelentő „bátorságot". Egy nyilas temetés utáni héten az eddig ingadozók mind belépnek a zöldinges táborba, mert ez kell a magyarnak! Este mulatság, ott van a vezérkar. Mikor nézték meg a falut az urak? A tanító úr a múlt évben hónapszám fáradozott egy műkedvelő színdarab tanításán. A darab jól ment, megjött a várva-várt nap, várták a vendégeket, még a plébános úr se jött meg..." (Magyar Kultúra, 1936)

Az írásban Pörneczi József világosan kijelölte a megoldást is a nyilas mozgalom visszaszorítására: "Elő kell szedni újra azokat a szokásokat, szertartásokat, amelyek a falusi nép foglalkozásával valamiképpen kapcsolatban vannak." Ezek közül néhány szokás, a búzaszentelés, a gazda-körmenet, a kenyérszentelés, a betakarítás előtti és utáni hálaadás vagy a borszentelés hagyományának újbóli visszaállításában látta a kiutat. "Így biztos lesz az elindulás, amely után Krisztus és a magyar falu egy úton halad a magyar jövő és az örök élet felé." - zárta írását József 1936-ban. Már ekkor jól látta, hogy a nyilas mozgalom iránya nem helyes, ahogy az be is bizonyosodott 1944-ben, Szálasi hatalomra kerülésekor.

Ez az év a család számára sok fájdalmat hozott. 1936. február 25-én, délelőtt kilenc órakor, 66 éves korában meghalt Pörneczi István, a pusztaválickai birtok megálmodója. Halála viszonylag hirtelen és váratlanul történt. Két nappal későbbi temetésén felesége, aki 41 évig állt mellette, testvére, anyósa, menye, hat gyermeke, hat vője és 19 unokája állt sírja mellett. Terézia leánya korábban megbetegedett, így a temetésen nem tudott ott lenni. "A váratlanul elhunyt Pörneczi István földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tagot őszinte és mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra Pusztaválickán. Kifejezésre jutott az a nagyrabecsülés, amely a szorgalmas, mintaszerű vallási és családi életet élő földbirtokos iránt egész életében megnyilvánult. Előkelő és egyszerű emberek, barátok és alkalmazottak egyaránt könnyeztek a temetésen, amelyen hatalmas gyászoló közönség vett részt. A temetési szertartási Virág Ferenc plébános végezte..." - olvashatjuk az 1936. február 27-én megjelent Zalamegyei Újságban. Mindössze egy héttel a temetés után újabb Pörneczi halálhírét hozták a napilapok.

"A Posztobányi és Pörneczi családokat ismét súlyos csapás érte. Alig néhány nappal édesapja halála után meghalt Posztobányi Kálmánné született Pörneczi Terézia életének 23., házasságának negyedik évében. Az elhunytat férjén és két kisgyermekén kívül kiterjedi rokonság gyászolja. A mélyen sújtott családok iránt őszinte részvét nyilvánul meg. Posztobányi Kálmánné temetése szerdán délelőtt fél 11 órakor lesz Bekeházán." Zalamegyei újság, 1936. március 11.

A kettős gyász megviselte a családot: István özvegye Mária egyre többször imádkozott a Pörneczi kápolnában, míg József még inkább a munkába temetkezett.

Pörneczi István eredeti gyászjelentése, rajta összes közeli hozzátartozójának nevével, 1936 (forrás: Országos Széchenyi Könyvtár) 

Pörneczi József nevével az országos sajtóban 1938-ban találkozhattunk újra. Számos lapban olvasható volt a kinevezésével kapcsolatos közlemény. 

Gazdasági főtanácsosi cím adományozása.
A magyar királyi földmívelésügyi miniszter előterjesztésére, Pörneczi József pusztaválickai földbirtokosnak a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül, a magyar királyi gazdasági tanácsosi címet adományozom.
Kelt: Budapesten, 1938. évi december hó 14. napján.
Horthy s.k.  Gróf Teleky Mihály s.k.

A köztiszteletben álló Pörneczi József ekkor került a politika látókörébe. A kormánypárti erők mindenképpen szerették volna megnyerni őt támogatóként, ezért a gazdasági tanácsos kinevezése után, először a Magyar Élet Pártja kerületi társvezetőjévé választották meg, majd a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének egyik alelnöke lett. Azonban ezek a "titulusok" nem igazán változtattak életvitelén: továbbra is az a közvetlen ember maradt, aki korábban volt. Földjei nyereségéből adományokkal támogatta a katolikus egyházat, a pusztaszentlászlói templomnak orgonát vásárolt, a pusztamagyaródi templom elkopott zászlói helyett újakat készíttetett. 1940-ben birtokán kereste fel őt a Zalamegyei Újság riportere, akivel közvetlen hangú, ma is megszívlelendő beszélgetést folytatott, elsősorban az időjárási viszontagságok és a várható termés témájában... 

"A fagyos tavaszban sokan kétkedéssel fogadták a szerkesztőségünkben megjelent Pörneczi József gazdasági tanácsos optimista véleményét, ami abban csúcsosodott ki, hogy még mindig megvan a remény arra, hogy a gazda bő termést arathat.

- Mi az oka annak, hogy a száraz és elég hűvös április, a nedves, de még mindig hűvös május után napról-napra szebbek a vetések? 
 - Az, amit a kora tavasszal mondtam. Ha a kikelet későn köszönt is be, ha későn tudjuk is elvetni tavaszi vetéseinket, még mindig jobban bízhatunk a jó termésben, mint a termelésre kedvező kora tavasz után, egy májusi fagy esetén, ami sajnos meg szokott látogatni bennünket.

- Van-e valami tanulság az idei időjárásból, amit az újság olvasóival közölhetnénk?
- Igen nagy tanulságok vannak, amikről sokat lehetne beszélni és írni. Csak kettőt hozok fel egész röviden. Az egyik a termelt növényeinket érinti. A mostoha időjárásban megismertük azokat a növényfajtáinkat, amelyek még a kedvezőtlen körülmények között is kitartottak mellettünk. A magyar fajta búza, amit a nemesítő bőtermővé és kiváló minőségűvé formált, nem fagyott ki, de az idegen cserbenhagyott bennünket. Szeretném megsúgni, de még inkább belekiáltani gazdatársaim fülébe, hogy ne menjünk még növényfajták terén se nyugati "bizonytalanságok" után, mert azok nekünk az időjárás megpróbáltatásai után csak nyomot hagynak...A másik tanulság minden magyarnak szól. A legtöbben sopánkodtak márciusban, hogy semmi se lesz. Akkor azt mondtam, nem kell kétségbeesni, dolgoznunk kell és a természet, ami megkésett majdnem egy hónappal, majd rendbehozza nekünk. Menjen ki a magyar a természetbe, amit lát májusban, reményt önt a csüggedőbe és ha két kezével megfogja a munkát, akkor a jövőben se éri csalódás..." (Zalamegyei Újság, 1940. május 25) 

Pörneczi József magyar királyi gazdasági tanácsos hivatalos fotója a Nemzeti Újság lapban jelent meg 1938. december 29-én. 

Háborús időszak következett. József folytatta cikkei írását, amiben elsősorban dolgozói, közvetlen környezete és Zala megye problémáira igyekezett rávilágítani: cukorjegyekről, a falusi gyerekek munkájáról, a Zalaegerszeget nyaralóhellyé tevő intézkedésekről, egy téli gazdasági iskola létesítéséről, egy gyapjúfonó üzem létesítésének lehetőségéről írt cikkei helyi, regionális és országos szinten is ismertté tették. A malomipar gazdasági reformját is ekkor dolgozta ki: a malomtulajdonosok az úgynevezett "Pörneczi féle malomszámadás" használatával pontosan elszámolhattak a megőrölt termékekkel, mind a hatóságok, mint az őrlést végeztetők felé.

  
"Nagy gyönyörűséggel és fokozott figyelemmel olvastam a Zalai Magyar Életben Pörneczi József gazdasági tanácsosnak teljes szakavatottsággal, a viszonyok és a helyzet tökéletes ismeretével megírt jószándékú, a városunk nagy szeretetéről tanúskodó cikkeit. Elsősorban is az a gondolat ötlött fel bennem, milyen erős ez a nemzet, amelynek ilyen önzetlen lelkű fiai vannak. Mert csak a legnagyobb hálával és köszönettel kell adóznunk azért, hogy Pörneczi, aki pedig nem is ennek a városnak polgára, eszményi szempontból a köz szolgálatába állította képességeit, fáradságát és áldozatkészségét." - nyilatkozta dr. vitéz Tamásy István, Zalaegerszeg polgármestere 1941-ben Zalai Magyar Élet című napilapban. 

A Zalai Magyar Élet című folyóirat 1941. április 26-i címlapja a Pörneczi József által felvetett fejlődési lehetőségek közül néhányat emelt ki és "vitatott meg nyilvánosan" az egykori polgármesterrel.

Évtizedek alatt írt cikkeit, gondolatait végül két könyvbe rendezte össze József. 1941-ben jelent meg a "Zalaegerszeg élettere" című könyve, amit a következő mondatokkal ajánlottak egykor az olvasók figyelmébe.

"Pörneczi József, mint gondolkodó ember, ráismert Zalaegerszegnek és vidékének sajátos életére, életlehetőségeire, egyszóval életterére. Ismeri a múlt mulasztásait, a jelen vajúdásait, a helyzeti adottságokat, amelyek Zalaegerszeget egy nagy terület központjává tehetik. így biztos kézzel tudja megrajzolni a megyeszékhely és vidékének fejlődési irányait. Most megjelent könyvében 55 fejezetben foglalkozik az élettér különböző kérdéseivel, állításait kézen fekvő adatokkal támasztja alá, amelyek igazán eredeti megnyilatkozásaikkal méltók nemcsak a megyei, de az országos figyelemre. A könyvben foglalt fejezeteknek túlnyomó része a Zalai Magyar Élet hasábjain jelent meg ez év telétől kezdve és egy-egy fejtegetése már akkor is országos visszhangot keltett. Nem álmodozás, megvalósíthatatlan ábránd az a sok ötlet és eszme, ami ebben a könyvben felvetődik. Szinte magunkra döbbenünk, hogy mikor annyira egyszerű eszközökkel adódik a megvalósítás, vajon miért mulasztottunk el annyi kínálkozó alkalmat, hogy elültessük a szebb jövőnek rózsafáit. Örülünk, hogy Széchenyi szelleme munkáit Pörneczi lelkében is, amikor a legnagyobb magyar születésének 150. évfordulója alkalmával könyvével utat mulatott nekünk, miképpen szolgálhatjuk a megyeszékhely és vidéke boldogulásának ügyét. Ellenszolgáltatást nem váró, önzetlen, sőt áldozatos lélekből fakadt ez a munka, legyen útmutatója mindenkinek, akinek legcsekélyebb köze is van egy jobb sorsra érdemes város és vidék irányításához. De a népművelők is gazdag anyagot és kiindulásokat találnak benne.
A cikksorozatot dr. Pesthy Pál, a Zalai Magyar Élet szerkesztője rendezte sajtó alá, a könyv igen Ízléses kiállítása Kakas Ágoston nyomdáját dicséri. Ára 1 pengő 50 fillér."

Ezt követte két év múlva, 1943-ban a "Gazdasági fellendülés útja" című kötet, ami a Köztelek című újságban megjelent mezőgazdasági cikkeket gyűjtötte össze. A könyvet a következőkkel ajánlották egykor az olvasók figyelmébe.

"A Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete kiadványsorozatában jelent meg Pörneczi József földbirtokos, ismert szakíró legújabb könyve, amely nagy elméleti és gyakorlati felkészültséggel ismerteti a mezőgazdaság fejlesztés eredményes módjait. A szerző eredeti elgondolással egy háromszöget állít fel, amelynek alapja a gazdasági tankötelezettség, egyik oldala az érdekvédelem, a másik pedig a gazdasági közigazgatás. A háromszög két oldala a gazdasági minisztériumot jelképező csúcsban fut össze. A tervezet nagy értéke, hogy a gazdaság fejlesztés hármas útját a szakoktatást, az érdekvédelmet és a gazdasági igazgatást, amely ma nem fut össze, oly sikerrel kapcsolja egybe, hogy a mezőgazdasági fellendülés útján a munka eredménye nem vész el a mai adminisztráció útvesztőjében, mert a kiépített igazgatás által késedelem nélkül a fellendülés szolgálatába áll. Pörneczi József gazdasági tanácsos, válickapusztai földbirtokos neve régóta ismert már a szakirodalomban. Talán már keszthelyi gazdász korában kezdte meg munkásságát a Köztelek című folyóiratban, amely nemcsak hivatalos jellegénél fogva, hanem tekintélyes munkatársai miatt is az első vonalon áll. Pörneczi működésének értéke abban van, hogy nemcsak elméletet ad, hanem amit megírt, az az ő saját gazdálkodásából leszűrt tapasztalatok eredménye. Mint modern gazda tudja, hogy a gazdálkodási elméletek nem örökkévalók, hanem állandó fejlődésnek van alávetve minden, ami a termesztés körül történik. A jó gazda jó gondolkodó is, mert a többlettermelés érdekében való buzgalma állandó kísérletezéssel, számítással és okoskodással jár. Ez a titka annak, hogy Pörneczi nemcsak jó gazda, hanem kitűnő gondolatközvetítő és tanácsadó is. Gondolatait, kísérletezéseinek eredményeit ugyanis nem rejti önzően véka alá, hanem a nemzetnevelés szempontjából és gazdatársain való segítés okából igyekszik azokat minél szélesebb körben terjeszteni. A könyv az egyesülettől szerezhető be, Budapest, V., Arany János-utca 5. Ára 1 pengő 50 fillér."

Édesapám emlékszik arra, hogy a két könyv valamelyikét - amelyet egy Kenyeriben lakó Pörneczinek dedikált József - gyermekkorában látta, de sajnos ezidáig nem sikerült ennek a példánynak a nyomára bukkannom. Esetleg, ha valakinél megvan ez a könyvpéldány, akkor örülnék neki, ha egy fotó erejéig megkaphatnám...

József első könyve 55 fejezetben foglalkozik Zalaegerszeg megoldandó gondjaival, felemelkedésének lehetőségeivel (az 1941-ben megjelent könyv fedlapja).

1942. szeptember 13-án dr. Kállay Miklós miniszterelnök kitüntető oklevélben részesítette Pörneczi Józsefet és Nagy András községi pártvezetőt. Kitüntetettek "biztosítják az országos pártvezért, valamint a vármegyei elnököt, hogy a vállalt munkájukat, amelyet az ország boldogulásáért, építéséért és jobb jövőjéért folytatnak, ezután még nagyobb lelkesedéssel óhajtják előmozdítani és minden erejükkel odahatnak, hogy nemcsak ők maguk, hanem az egész község egy erővel támogassa a hazafias munkát..." - olvashattuk a Zalai Magyar Élet napilapban. A Kállay-kormány eközben földreform javaslatot készített elő, amibe bevonták volna az egyházi, községi és állami birtokokat is, és így az ország teljes szántóterületének 90%-a 50 hektárnál kisebb birtokokból állt volna. Még a háború alatt hasonló javaslatot dolgozott ki a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt is. 1945-ben a kommunisták által előterjesztett és kivitelezett reform azonban minden korábbi javaslattevőt meghökkentett, mert olyan mértékben aprózta fel a magyar földet, ami már a későbbi szövetkezetesítési politikát vetítette előre. A parasztok azonban ebből semmit sem sejtettek...

Az 1945 évben elfogadott földreform alappillérei a következők voltak: 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. A községek, alapítványok és egyházak földbirtokai 100 holdig voltak mentesek a megváltás alól. Az 1000 holdnál nagyobb birtokokat teljes egészükben elkobozták. Így a Pörneczi család pusztaválickai földbirtokából is mindössze 100 hold maradt meg magántulajdonban, ami 1947-ig, a kötelező földfelajánlások miatt 30 holdra csökkent. 

1945-ben Józsefet beválasztották az Független Kisgazda Pártba és a Magyar Parasztszövetség Zala megyei tisztikarába, amelyben 1946–1947 folyamán az elnöki posztot is betöltötte. 1945. november 4-én, a nemzetgyűlési választásokon kisgazdapárti jelöltként indult, de nem került be a törvényhozásba. 1946 novemberében pártja delegáltjaként kinevezték Zala vármegye termelési biztosává. A kommunista diktatúra folyamatos erősödésével szemben határozottabb kiállást szorgalmazott pártján belül, de nem értették meg aggályait, ezért 1947-ben kilépett a Független Kisgazda Pártból. Amikor 1947-ben Barankovics István bejelentette a Demokrata Néppárt megalakulását, képviselő-jelöltséget vállalt a párt Zala megyei listáján.

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon történtekkel kapcsolatban oldalakat lehet teleírni. Én röviden csak néhány tényt említek most meg a "Kékcédulás választások" néven elhíresült, a kommunisták által végrehajtott, legszervezettebb választási csalásról. A választások előtt elsőként a választási törvényt módosították úgy, hogy az általuk reakciósnak ítélt pártok, volt és jelenlegi tagjait kizárták a névjegyzékből. Ez a törvény 10 százalékkal csökkentette a választásra jogosultak számát. Másodikként a maradék választók közül a "reakciósnak" ítélt személyeknek "elfelejtettek" szavazási íveket kézbesíteni, ami további félmillió választó kizárását jelentette. Végül, a megbízható emberek kék háttérszínű, ideiglenes szavazási ívet kaptak kézhez, amivel lakóhelyükön kívül is szavazhattak. Így aztán az országot teherautókkal, vonaton (sőt kerékpáron) járó kommunisták közül sokan 15–20 helyen is szavaztak ugyanazon a választáson. Ezek után az előzmények után, a Magyar Kommunista Párt a szavazatok mindössze 22,25 százalékát tudta csak megszerezni, igaz további manipulációkkal végül kormányt alakíthattak. 

A számtalan manipuláció és a nyilvánvaló választási csalás eredményeként kormányt alakító kommunisták, a választások után az ellenzékiként bekerült pártok tagjait igyekeztek valós vagy valótlan tetteik miatt ellehetetleníteni. Így történt ez Pörneczi József esetében is, aki ezen a választáson került be a törvényhozásba, immár a Demokrata Néppárt színeiben, ellenzéki képviselőként. A Rákosi Mátyás által közvetlenül irányított Államvédelmi Osztály vagy ÁVO - ahogyan akkoriban mindenki ismerte - kapta a "feladatot" az ellenzéki képviselők kiiktatására. József esetében könnyű dolguk volt, hiszen az általam is ismertetett számtalan cikkéből, a nyilvánosság előtt zajló életéből, a nyíltan megfogalmazott és nyomtatásban is megjelent elveiből és gondolataiból kellett valami "államellenes" tettet kiemelni. Az ÁVO sikeresen végrehajtotta a feladatot, Pörneczi Józsefet az országgyűlés összeférhetetlenségi bizottsága elé idézték be. Az országgyűlési iratok között, 1948. július 1 dátummal megtaláltam a 147. számú jelentést, ami a "Pörneczi József országgyűlési képviselő ellen az 1946: XXVI. te. 9. § (2) bekezdése alapján Horváth János országgyűlési képviselő által bejelentett összeférhetetlenségi ügy tárgyában" keletkezett. A vád lényege annyi volt, hogy József olyan pártnak volt a háború alatt a tisztségviselője, ami a hivatkozott törvény szerint - ahogy azt fentebb is olvashatták - reakciósnak számított, így annak tagja nem lehetett volna sem választásra jogosult sem választható. A jelentés végeredménye - ahogyan az más képviselők esetében is történt - nem hozott meglepetést.

"A bizottság Pörneczi József védekezésével szemben megállapította, hogy az érdekelt képviselő egyetlen olyan bizonyítékot sem tudott megnevezni, amely a bizottság által beszerzett írásbeli bizonyítékokat, vagy azok bármelyikét megcáfolná vagy akár csak gyengítené, sőt beható vizsgálat alá véve az általa becsatolt lemondólevelet, megállapította a bizottság azt is, hogy a másolat kiadása körül szabálytalanságok történtek, melyek vizsgálatra szorulnak.
A bizottság egyébként elítéli Pörneczi Józsefnek a bizottság ülésén kifejtett magatartását, mellyel következetesen arra törekedett, hogy a bizottságot a személyét illető vádak tekintetében félrevezesse." (1948. július 1.)

A Barankovics párt tagjai ellen íródott, lejárató cikk a Friss Újság 1948. július 8-i számának címlapján, köztük Pörneczi Józseffel. Ahogy látható, Pörneczi József ellehetetlenítése nem egyedi eset volt, a bizottság ezen a napon hat személyt is lemondásra kényszerített, két további személyt pedig talán a következő héten tervezett tönkretenni...  

József is tudta, hogy a bizottság milyen döntést fog hozni, ezért 1948. július 7-én önként lemondott országgyűlési mandátumáról, és bejelentette teljes visszavonulását a közélettől. A hatalomnak azonban ez nem volt elég, a további üldözéseket nem kerülhette el. 1950-ben internálták, és arra hivatkozva, hogy magatartása a közrend és a közbiztonság szempontjából káros, évekre elszakították családjától. Salgótarjánban, Tatabányán, illetve Dunaújvárosban, a nagy szocialista építkezéseken dolgoztatták.

Pörneczi József az 1950-es évek elején

Három évnyi megpróbáltatás után, az internálótáborok 1953 évi feloszlatásakor térhetett újra haza Pusztaválickára, ahol apósa birtokán gazdálkodott. Szaktudását elismerve, 1954-ben sikerült elhelyezkednie a Marcal-völgyi Állami Gazdaságban. Az üldöztetéstől nyilván nem függetlenül, mindössze 55 éves korában, 1956. szeptember 3-án hunyta le örökre a szemét. 

Pörneczi Tamás, 2019. augusztus

Források: korabeli újságok cikkei és fotói, Arcanum  adatbázis életrajzi gyűjtemények, Magyar Katolikus Almanach, Országgyűlési irományok, Demokrata életrajzok, wikipédia, saját fotóim