Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

A II. Világháború utolsó fél évében óriási hadseregek borították lángba szinte egész Európát, harckocsik és bombák rombolták le a városokat, halott katonák ezreit hagyva maguk után. Miközben a szovjet hadsereg megállíthatatlanul közeledett a Kárpátokhoz, a még viszonylag csendes nyugati határszélen, 1944 nyarán hatalmas építkezés kezdődött. Az úgynevezett "Birodalmi védőállás" (eredeti nevén Reichschutzstellung) öt méter széles és három méter hatvan centi mély árokrendszere, a tankakadályok, az egyszemélyes bunkerek és lőállások mind-mind az orosz hadsereg Németország felé történő feltartóztatását szolgálták.

Az építéshez kivezényelt emberek egy csoportja, akiket "sáncolóknak" neveztek, 1944 Burgenland

1944 őszén, a Birodalmi védőállás előtt - mintegy 80-100 kilométerre - egy kisebb védelmi vonal építése is megkezdődött, szinte mindvégig a Rába folyó vonalát követve. Győrtől indulva, Rábaszentandrás, Pápoc, Kenyeri, Sárvár és Rábahídvég településeken át, egészen Körmendig tartott mai bejegyzésem "főszereplőjének", a Zsuzsanna vonalnak az építése. 

Épül a nagy mű, amit a harckocsik feltartóztatására terveztek, 1944

Ahhoz, hogy megértsük a védvonalak építésének körülményeit, szeretném egy kicsit felidézni az 1944 évi, Magyarországgal kapcsolatos háborús eseményeket. 1944 tavaszán a szovjet hadsereg szisztematikus harcainak következtében a frontvonalak egyre inkább közeledtek Magyarországhoz. Titkos tárgyalásokból körvonalazódott Románia kilépése a háborúból, ezért Hitler Magyarország elfoglalásáról hozott döntést. 1944. március 18-án, az éjszaka leple alatt német csapatok szállták meg az országot. Április elején hadműveleti területté nyilvánították Kárpátalját és Erdélyt. A következő hónapokban megkezdődött a zsidók üldözése az országban: elrendelték a sárga Dávid-csillag viselését, kényszerlakhelyre telepítették a fővárosi és vidéki zsidókat, a jogaikat a végletekig korlátozták. Június elején Normandiai partraszállásukkal a nyugati szövetségesek megnyitották a második frontot. Németország elkerülhetetlen vereségét látva Horthy Miklós kormányzó titkos fegyverszüneti egyezmény előkészítését tervezte, miközben 1944. augusztus 27-én a szovjet csapatok elfoglalták Sósmezőt, az első magyar községet. A Hitler vezette Németországot Keletről a szovjetek, Nyugatról a szövetségesek támadták, elengedhetetlenül szükséges volt, hogy valamilyen módon időt nyerjenek.

A különböző védelmi vonalak építése egymástól 80-100 kilométer távolságban. A piros és kék színű vonalak a Birodalmi védőállás helyét jelölik, a zölddel a Zsuzsanna vonal látható.

A döntés megszületett: a Dunántúlt feláldozva, itt szándékozták feltartóztatni a Vörös Hadsereget egy hosszan elhúzódó állóháborúban. A korábban megépített, magyarországi védvonalak (Karola-vonal Észak-Magyarországon, Margit-vonal a Balaton és Velencei tó körül) és a német-magyar határon épülő Birodalmi védőállás közé, további kisebb védelmi vonalak megépítését kezdték meg (Klára, Olga és a Zsuzsanna vonal). A német vezetés biztos volt abban, hogy ezek a védelmi vonalak megállítják és hosszú időre fenntartják a szovjet erőket. Az itt lakók sorsa nem volt szempont a döntés meghozatala során. 

Ifjú építők egy csoportja dolgozik a kitűzött védvonal egy szakaszán, 1944

A Zsuzsanna vonal építésével és történetével kapcsolatban rengeteg helyen találhatunk hivatkozásokat, de ezek mindegyike a "Magyarország a második világháborúban - Lexikon A-ZS" kiadványban található szövegre hivatkozik, így én is megosztom itt ezeket az információkat.

Zsuzsanna-vonal: az ÉNy-Dunántúlon kiépített ellenállási öv a bécsi hadászati irány egyik lezárására a Rába folyó mentén. Jellegét tekintve tábori erődítési elemekkel kombinált folyóvédelem Győr – Rábaszentmihály – Mórichida – Rábaszentandrás – Sárvár – Rábahidvég – Körmend fő támpontokkal, az átkelési pontok védelmére összpontosítva. Északi szárnya a Dunához, Déli szárnya a Birodalmi Védőálláshoz csatlakozott. 1944. szeptember végétől német irányítással főként munkaszolgálatosok építették ki, ám nem sikerült befejezni... 

A Zsuzsanna védelmi rendszer nyomvonala Kenyeri körzetében szinte végig a Rába folyó mellett haladt

Amint látható a védelmi vonalat szinte teljesen kézi erővel szerették volna megépíteni, munkagépek alkalmazására nem volt lehetőség a háborús időkben. A gépi munkákat emberi erővel kívánták pótolni az építést irányító németek. A háború idején törvénybe iktatott, "munkaszolgálat" intézménye lehetővé tette, hogy a "katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott minden magyar állampolgár ifjú egy ízben három hónapot meg nem haladó időtartamra terjedő, munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető" legyen (1939. évi II. törvénycikk, 230. §). Ezt a törvényt a háború alatt számtalanszor módosították, míg végül 16 éves kortól akár 80 éves korig mindenkire kiterjesztették. A védvonal melletti lakosságot így nagy számban bevonták az építési munkálatokba, habár ez mindenütt komoly ellenállást váltott ki. További munkásként "alkalmazták" a környező hadifogoly táborok lakóit is, de még így is lassan haladt az építkezés. Újabb munkáskezekre volt még szükség...

A védelmi vonalak környékén élő civil lakosságot, nőket és gyerekeket is kivezényelték az építési munkákhoz. Az asszonyok az építések helyszíne közelében készítették el az ebédet a sokszor több-száz fős munkás csapatnak, 1944 Burgenland

1944 október közepén Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom pártvezetője kapott tejhatalmat az ország irányítása felett, aki napokon belül elrendelte a totális mozgósítást. A németek ekkor "kértek kölcsön" a birodalom számára, fél év időtartamra ötvenezer munkaképes zsidó munkást. Szálasi minden gondolkodás nélkül, 25000 zsidó munkást ígért meg az "első ütemben", akiknek összegyűjtését napokon belül megkezdték. 1944 november első napjaiban elindult az első gyalogos menetoszlop Budapestről Kőszeg irányába. Az utat 10-12 nap alatt tették meg. Szálasi az év végéig túlteljesítette ígéretét: ötvenezernél is több zsidót adott át a németeknek.  Az átadás előtt minden okmányukat elvették, már csak létszám szerint tartották nyilván őket, a nevük nem volt többé fontos. 

Zsidókból álló menetoszlop tart az építkezés egyik helyszínére, 1944 Burgenland

Zsidó építőmunkások dolgoznak az egyik védelmi vonal építésén, katonai felügyelet mellett, napi 10-12 órában, 1944

Az építési munkálatok 1945 februárjában mindenütt abbamaradtak. A Zsuzsanna vonalat nem sikerült befejezni. A német hadsereg menekülni kényszerült az ország és a Dunántúl területéről is. A közel fél éves munkával, százezrek által épített védelmi vonalak szinte fel sem tűntek a Vörös Hadsereg alakulatainak. Kenyeri környezetében, a 9. gárdahadsereg, 1945. március 19-én, menetből áttörte a Zsuzsanna vonalat, és minimális veszteségeket elszenvedve folytatta útját Németország felé. Ezekre a napokra így emlékezett vissza édesapám:

"Elért bennünket  a háború, márciusban itt volt a frontvonal. Virágvasárnap vonultak be az oroszok a falunkba. Emlékszem  nagyanyáink, anyáink már megsütötték a kötelező húsvéti perecet, mi gyerekek a kert végébe ásott bunkerba voltunk egész nap. Arra már nem volt idő, hogy a tojásokat megfessék az asszonyok, úgy ahogy megfőzték, lehozták nekünk a legnagyobb örömünkre. A lakásban csak a férfiak voltak, az  asszonyok este mertek fölmenni megfőzni a következő napi ennivalót, ami természetesen a legegyszerűbb élelmiszer volt. Éjszakára mindenki otthon tartózkodott, kivéve a fiatal lányokat és asszonyokat, akik a plébánia és a gróf légó-pincéjében voltak elrejtve a katonák elől. Még ma is emlegetik az élő 80 éves asszonyok, hogy milyen csúfos öregasszonynak öltöztették be őket az arcukat bekormozták, hogy minél csúnyábbnak nézzenek ki.

Egy másik emlékezetes  történet. A harcvonal egyre nyugatabbra tevődött, a németek Répcelak, Hegyfalu község határában voltak, az oroszok a temető utca kertjeiből ágyúzták őket. A kert alatt lévő gyümölcsfákat levágták derékba, hogy a löveg szabadon mehessen a beállított célra. A háború után is sokáig megvolt a kertünkben egy barackfa, ami a levágás után két ágat növesztett, úgy hogy kényelmes ülés volt a két ág között. Még húsz év múlva is oda ültem ki tanulni, ha csendes helyet kerestem." (Pörneczi Norbert visszaemlékezései)

 Sárvárt a Hegyközség irányában elhagyva, a körforgalomban Sitke (Celldömölk) irányába elindulva, kb. 300 méter után található az emlékhely, bejáratát tábla jelzi (piros körben). 

Hatvanöt év telt el a azóta, hogy a Zsuzsanna vonalat megépítették, de még mindig felfedezhetjük bizonyos szakaszait a Rába környéki erdők mélyén. Azok, akik kíváncsiak múltunk ennek a kis darabjára, a 2017-ben Sárvár és Sitke között kialakított emlékhelyen ma is megtekinthetik Zsuzsanna egy rövid, helyreállított szakaszát.

Fotóim készítésekor lassan újra a természet foglalta vissza a 2. Világháborús építési munkák helyszínét, ezért szerettem volna megörökíteni a Zsuzsanna vonal történetét az utókor számára.

Pörneczi Tamás 2019. április

Források: Magyarország a második világháborúban - Lexikon A-ZS, Vas Népe archívum, Arcanum adatbázis, brettl.at, wikipedia.org, Édesapám visszaemlékezései, saját fotóim