Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

"Nagy napra virradt szeptember 7-én városunk népe, olyan ünnepre, amilyen még nem volt a város életében, mióta a celli pagonyban az apátság építőmunkásainak csákánya a csendet föl nem verte s mióta e földet Őseink birtokukba vették, hazájukká tették." 

Vidéki fogatok érkeznek az egykori Celldömölk főterére (korabeli képeslap) 

A fenti idézet a Kemenesalja hetilap rendkívüli kiadásában jelent meg 1927. szeptember 7-én, a nagyszabású kiállítás első napján. Több okból döntöttem úgy, hogy mai bejegyzésem témájául, ezt a Falu Országos Szövetség nevéhez köthető eseményt választom. Először is azért, mert ahogyan az idézetben is olvashatjuk, soha sem volt Celldömölkön, a Kemenesalján ilyen hatalmas kiállítás, talán azóta sem. Másodsorban azért, mert a kiállítók között a környék falvainak mesterembereit, gazdáit is megtalálhatjuk, köztük nagyapámat, akinek munkáit különdíjjal is elismerték. De ne szaladjunk ennyire előre a történetben...

A FALU Országos Szövetség díjának előlapja és hátoldala díszdobozában (1920-as évek) 

A Falu Országos Szövetség mezőgazdasági, ipari és kulturális kiállításának gondolata az Első Világháború után rajzolódott ki. A szövetség igazgatója, Nagy Sándor így fogalmazta meg a rendezvény jelentőségét: "a népek harcában az a nemzet győz, amelyik a műveltségben, a tudásban a legnagyobb előmenetelt éri el. Az jut az élre, amelyik fiainak a legacélosabb a karja, a legcsiszoltabb az agya, amelyik a legtöbbet és a legjobbat termeli ki a földből, esztergálja, gyalulja, kovácsolja, szövi, alakítja ki a formálatlan anyagból." A kiállításon az országos jelentőségű vállalatok mellett, azokkal együtt, a legkisebb iparosok, kereskedők is bemutatkozási lehetőséget kaptak, öt napon át. Az esemény jelentőségét tovább növelte, hogy a búcsújáróhely legnagyobb ünnepén, a kismáriacelli főbúcsú hetében rendezték meg, amikor a Celldömölkre érkezők száma egyébként is jelentősen megnőtt.

1927 augusztusában, Celldömölkön feladott levelezőlapra is rábélyegezték a kiállítás időpontját "reklám célzattal"  

A Falu Országos Szövetség ezekben az években számtalan hasonló kiállítást szervezett az országban, így a celldömölki esemény lebonyolítása - a helyi vezetés teljes támogatásával - zökkenőmentesen történt. Ma "sztárvendégnek" nevezzük azokat, akik pusztán megjelenésükkel emelik egy-egy rendezvény jelentőségét. Nos ez 1927-ben is így volt. Az egykori celldömölki kiállítás "sztárvendége" József főherceg volt. József végigharcolta az Első Világháborút, és soha egyetlen ütközetet nem veszített el, minden hadművelete sikerrel járt. Hadi sikereinek elismeréseként sok hazai és külföldi magas kitüntetést kapott, melyekre egész életében büszke volt, s amikor csak tehette, viselte is őket. Seregeinél mindig fegyelem és rend uralkodott, amit nem szigorával, hanem szeretetével ért el. Mindig az első vonalban tartózkodott, még a legnagyobb pergőtűzben is. Az a legenda kezdte járni róla, hogy nem fogja a golyó. Embersége miatt rajongásig szerette minden katonája és „József apánknak” illetve „Fenséges apánknak” hívták. Természetesen az ötnapos kiállítás programját is igyekeztek méltóvá tenni a főhercegi vendéghez, ami úgy gondolom sikerült is.

József főherceg fotója és aláírása, ami "A világháború amilyennek én láttam" című, hét kötetből álló könyvsorozatában található (megjelent 1934 évben)

Szeptember 7-én, szerdán József főherceg autón érkezett Tihanyból, vitéz dr. Fábry Kálmán őrnagy szárnysegéd kíséretében. A vármegye határánál dr. Tarányi Ferenc Vasvármegye főispánja és dr. Horváth Kálmán alispán fogadták. Nemeskeresztúr, Jánosháza, Kemenespálfa, Izsákfa és Alsóság községeken keresztül érkezett meg, a Celldömölk utolsó házánál felállított díszkapuhoz. Az útvonalon végig a községek lakossága sorfalat állva, virággal szórta tele azt az utat az autók előtt. Izgalmas várakozás után, délután kettő óra körül egyszer csak porfelleg jelezte a főhercegi autó közeledését. Pósfay Gusztáv, celldömölki főszolgabíró, a többszáz fős várakozó tömeg előtt köszöntötte a vendéget. Érdekességképpen szeretném megjegyezni, hogy szinte senki sem ismerte személyesen a főherceget, ezért mindenki az autó hátsó ülésén elhelyezkedő szárnysegédhez intézte a szavait, és a tömeg is őt figyelte. Senki sem gondolt arra, hogy valójában az autó kormánykerekénél ülő katona a főherceg, aki annyira szenvedélyes autóvezető volt, hogy Celldömölkre is "sofőrként" érkezett. A vendégek itt négyes fogatba ültek, a több ezer fős lakosság és a leventék sorfala között, a fellobogózott Sági utcán a megnyitó helyszínére hajtottak.

Nagyapám egyik, fiatal korában faragott képkerete, benne saját elsőáldozási emléklapjával, ami a celldömölki kiállításon is szerepelt 1927-ben (saját fotóm 2018. augusztus)

A megnyitó a polgári fiúiskola előtt felállított, zászlókkal és virágokkal feldíszített emelvényen vette kezdetét. Az emberek az egész környéket betöltötték, az összes helybeli egyesület saját zászlóik alatt állva köszöntötte vendégeket. A nyárias, szinte forró napon, az emberek verejtékezve éljeneztek, szinte rezgett belé a levegő. Ismét köszöntések hangzottak el az emelvényen, melyekre röviden válaszolt József főherceg. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Tóth Mariska úrleány üdvözlő beszéd kíséretében adta át a vendégnek Kemenesalja ajándékát, a disznóbőrrel bevont, sági borral megtöltött kulacsot, és a Ság-hegyen termett, árvalányhajjal díszített csokrot. A főherceg nagy örömmel vette át az ajándékot. 

A Hazai Fatermelő Részvénytársaság 20 pengős részvénye 1926-ból. Ennek a társaságnak a kenyeri lányvállalata is elismerő oklevelet kapott a kiállítás zárónapján.

Ezek után a főherceg és kísérete megtekintette a kiállítást. Elsősorban a polgári fiúiskolában elhelyezett kiállítási csoportokat: ipar, kereskedelem, rádió, villamossági kiállítást, az udvaron pedig a mezőgazdasági gépeket, téglagyárak és cementáru gyárosok termékeit, a pincében a borászatot. A katolikus fiúiskolába átsétálva a régészetet, vadászatot, erdészetet, festészetet, a baromfikat és a tűzoltó berendezéseket nézte meg, majd a zárda épületben a kézimunka, háziipar, a népviselet és az iparművészet képviselőit. Az evangélikus iskolában a méhészet és a tejgazdaság, majd az ipartestületi székházban a mezőgazdaság és a vitézek mezőgazdasági kiállításai zárták a hivatalos programot. A főherceg és kísérete kora délután uzsonna teára vonult vissza a Bencés rendházba, majd este hat órakor autón visszaindult Tihanyba. Szerdán este 8 órakor, Domokos Ignác vendéglőjében ünnepi vacsorát rendeztek, ahová a szervezőkön és a vezetőségen kívül a kiállítókat és az érdeklődőket is várták, természetesen előzetes bejelentkezés után. Az ünnepi program véget ért ugyan, de a nagyközönség számára ez még csak a kiállítás kezdetét jelentette, hiszen nekik csak csütörtök reggeltől tették látogathatóvá a helyszíneket.

Csütörtöktől özönlöttek a látogatók a különböző helyszínekre. Lehetetlen lenne minden kiállítót felsorolni, ezért csak azokat említem meg, akik számomra a leginkább érdekesek voltak. A polgári fiúiskolában, balról a földszinten óriási tökök társaságában, Kemenesalja uborkája, paradicsomja, zöldségféléje színe-javát láthatták, Nagy-Magyarországot formáló alakba rendezve. A következő teremben a hazai és déli növények, díszvirágok a kertészek kiváló szakértelmét mutatták be. A jobb oldali teremben a környék fényképészeinek felvételeit csodálhatták meg. A tornacsarnok sok kis standját iparosok és kereskedő foglalták el. A terem egyik végén, egy kis asztalka mellett, fekete hajú fiatalember dolgozott serényen. A 27 éves, kenyeri férfi asztalkáján számtalan vésőszerszám között néhány díszesen faragott léc pihent. Fel sem nézett a kíváncsiskodókra, miközben egy, a többihez hasonló, "Irgalmazz nekünk!" faragással díszített lécen dolgozott éppen. A standja feletti táblácskán ez állt: "Pörneczi Endre fafaragó, Kenyeri." A kiállítás néhány napja alatt sikerült befejeznie legújabb "alkotását", egy faragott virágokkal és felirattal díszített nagyméretű képkeretet, ami ma is ugyanolyan szép állapotban van, mint kilencven éve, amikor elkészítette.

Nagyapám faragott képkeretének egy részlete, benne a felirat: Irgalmazz nekünk. Többek között ezért a képkeretért kapta a kiállítás elismerő oklevelét (saját fotóm 2018. augusztus)

Folytatva utunkat az egykori kiállításon, a pincébe is érdemes volt bepillantani és a környék legjobb borászatainak, saját palackozású borait megkóstolni. A római katolikus fiúiskolában talán a régiségek között találhattuk a legtöbb látogatót. A falakat régi fegyverek, kardok és puskás díszítették, míg hatalmas üvegtárolók alatt arany, ezüst és porcelán edények sorakoztak. Szebbnél-szebb, értékesebbnél-értékesebb képek, éremgyűjtemények követték egymást az egyik teremben, amelyiknek sarkában, álmodozó költőnőnk, dukai Takách Judit íróasztala állt. Az asztal közelében, az egyik üvegtároló alatt ezüst tálcák, ezüst evőeszközök és különböző ezüst ékszerek sora csalogatta a szegény vagy éppen tehetősebb látogatókat. A tárló sarkában, "Sotter Edéné ezüstgyűjteménye, Kenyeri" felirat állt. Meg kell említenem még a zárda épületét is, ahol a leányok kézügyessége, leleményessége és ötletessége mind megtalálható volt a kiállított tárgyakat nézve: csipkék, vánkosok, függönyök, hímzett terítők mindenütt. Bizonyára érdekes volt az egykori nézők számára, az evangélikus elemi iskolában kiállított, hatalmas sajtokkal berendezett egyik terem is. Végül az Ipartestület székházában szintén ismerős névre bukkanhattak a falunkból érkezettek. Kemenesalja vidéki gazdaságai között, akkoriban előkelő helyet foglalt el "Cziráky György uradalma, Kenyeri".

Endre nagyapám a képkeretekből egy teljes sorozatot készített el a következő években: "Irgalmazz nekünk!", "Könyörögj értünk!", "Legyen meg a te akaratod" és "Beteljesedett" szavakkal. Az utolsót 1932-ben faragta. (saját fotóim 2018. augusztus)

Az általam megemlített, Kenyeri kiállítók mindegyike elismerésben részesült a kiállítás utolsó napján: az uradalom aranyérmet kapott a mezőgazdasági szakcsoportban, Sotter Edéné ezüstérmet kapott a régészeti szakcsoportban, míg nagyapám Pörneczi Endre elismerő oklevelet vehetett át az ipari szakcsoportban. A gyáripari szakcsoportban, szintén elismerő oklevelet kapott a "Hazai Fatermelő Rt., Kenyeri." 

A kiállítás állandó helyszíneinek látnivalói mellett, további események is zajlottak a városban. Szeptember 8-án, csütörtökön, a "Vitézi nap" rendezvénysorozat tábori misével vette kezdetét a főtéren, majd a Városháza nagytermében közgyűléssel folytatódott. Ezen a napon, közel kétszáz vármegyei vitéz vendégeskedett Celldömölkön, akik a kiállítás mezőgazdasági csoportjában is bemutatták terményeiket. A délutáni program már a lovak jegyében zajlott. A büki cukorgyár alsósági bérgazdaságának birkalegelőjén, lódíjazás és lóverseny vette kezdetét. Külön díjazták az idősebb és fiatalabb kancákat, a csikókat, de még "gazdafogat szépségversenyt" is rendeztek. A programot Tokorcs-Alsóság között lebonyolított "úrkocsiverseny" és lóverseny zárta. A versenytérre szóló állójegyek 20 fillérbe, az ülőhelyek 50 fillérbe kerültek. Hogy senki se maradjon le a lovasprogramokról, a város központjából, 50 fillér ellenében, autóbusz is közlekedett Alsóságra. A versenyek eredményeit külön bíráló bizottság felügyelte, amelynek gróf Cziráky György, kenyeri földbirtokos is tagja volt.

A Budapesti Hírlap cikkének részlete a celldömölki rendezvény megnyitójáról, 1927. szeptember 8.

Szeptember 9-én és 10-én, pénteken és szombaton a kiállításé volt a főszerep. A környék lakossága nagy számban érkezett a településre, köszönhetően a Mária búcsúnak és talán az 50 százalékos kedvezménnyel kapható vonatjegyeknek is. A kiállításokra szóló, egyszeri belépésre jogosító felnőtt jegy 1 pengőbe, a gyermekjegy 50 fillérbe került, de lehetőség volt 3 pengőért jegyet vásárolni, ami csütörtöktől-vasárnapig, minden helyszínre belépést biztosított. Szombaton délután négy óráról teniszversenynek szurkolhatott a közönség a sporttelep pályái mellett. Az utolsó, vasárnapi nap délelőttjén zajlott a tenyészállatok "seregszemléje" a katolikus elemi iskola mögötti téren, szarvasmarhák, juhok és sertések részére. A délután a tűzoltócsapatoké volt. Az egész Dunántúlról érkeztek a csapatok a tűzoltóversenyre, ahol egyéniben és csapatban is összemérték tudásukat. A hatalmas közönség előtt zajló, vidám hangulatú versenyen végül Ostffyasszonyfa tűzoltói győzedelmeskedtek. Az este hét órakor, a Városháza nagytermében megtartott záróünnepségre minden díjazott, köztük a Kenyeriek is meghívást kaptak, és ott vehették át kitüntetéseiket. Akinek még maradt ereje a nap végén, az este nyolc órakor, a Korona szállóban, a Katolikus Legényegylet előadásában, a "Te csak pipálj Ladányi" című népszínművet tekinthette meg.

A "Magyarság" című újság 1927. szeptember 16-i számának cikke is beszámolt az ostffyasszonyfai tűzoltó csapat győzelméről.

A kiállítás véget ért ugyan, de résztvevőknek még sok dolguk akadt. Mindössze két nap állt rendelkezésükre, hogy kiállítási tárgyaikat elszállítsák és az eredeti állapotokat visszaállítsák a különböző helyszíneken. A rendezvény olyan siker volt, hogy még a Budapesti Hírlap is megemlékezett róla: "Véget ért a celldömölki kiállítás - Vasárnap este ért véget a Falu Szövetség celldömölki kiállítása, mely egy csapásra az ország érdeklődésének központjává emelte az ország e fejlődésre képes, nagy kultúrával és lüktető élettel rendelkező városát."

Nagyapám elismerő oklevele, amit személyesen vett át a rendezvény záróünnepségén, 1927. szeptember 11-én, a celldömölki Városháza nagytermében (saját fotóm 2018. augusztus)

Pörneczi Tamás, 2018 szeptember

Források: korabeli újságok cikkei (Kemenesalja, Budapesti Hírlap, Magyarság, Pesti Hírlap, Új Barázda), saját fotóim