Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Magyarország, Vas-megye, Dénesfa 1921. október 20, csütörtök 16 óra 24 perc

"A Czirákyak nem sokat gondolkodnak, nekifordítják a könnyű kocsit a tarlónak, és vágtatva mennek a megjelölt irányban. Csakhamar feltűnik a szemük előtt a repülőgép. Öt-hat idegen ember mozog körülötte. Gr. Cziráky leszáll a kocsiról, és feléjük siet. A gép mellől eléje megy egy borkabátos fiatalember, és mosolyogva nyújtja a kezét:
- Jó estét, Cziráky!
Az ismerős hang hallatára a gróf megszédül. Azt hiszi, káprázik a szeme és cseng a füle. Most egy karcsú hölgy is eléje áll. Gr. Cziráky József arca elsápad a megdöbbenéstől, nem jön szó az ajkára: a király és a királyné áll előtte! Itt a ciráki határban!" (részlet Dénesfa község honlapjáról)

Blogom olvasóinak bizonyára nem ismeretlen ez a történet, hiszen korábban részletesen írtam már a fent idézett repülőgépen utazó, utolsó magyar király és felesége történetéről, a "Kenyeriből a madeirai halálos ágyig" című bejegyzésemben, amit a kiemelt szövegre kattintva újra elolvashatnak. Akkori történetemben elsősorban az eseményekben szereplők sorsára, a velük történtekre koncentráltam. Az elmúlt hónapban aztán, blogom egyik dénesfai olvasója, Bognár Péter úr keresett meg telefonon, rokonait keresve Kenyeriben, akivel hosszan beszélgettünk a "régi világról". A beszélgetés után kutatásba kezdtem és egy számomra - de remélem olvasóim számára is - különleges történetre találtam rá. Az események főszereplője mindössze egy gép, méghozzá az egyike, az első utasok szállítására alkalmas gépeknek, egy Junkers F-13 típusú repülőgép. Szeretném ma elmesélni, hogy milyen kalandos körülmények között került a Cziráky grófok, dénesfai tarlójára ez a repülőgép az utolsó magyar királlyal és feleségével.

Németország, Dassau 1918. szeptember 10, kedd

A 60 éves, Hugo Junkers professzor és Otto Reuter tervezőmérnök elégedetten álltak az íróasztalra kiterített tervvázlatok, rajzok és számítások felett. A papírokon, a számtalan apró részletből végül kibontakozott valami, ami a professzor fejében már több, mint tíz évvel ezelőtt megszületett. Oly sok próbálkozás, biztatóan induló, de sikertelen kísérlet után, úgy érezték ez lesz az a típus, ami meghozza a várva várt sikert a Junkers repülőgépgyár számára. Reuter fáradtan, de elégedetten tekintett nyolc mérnöke, 9000 munkaórájának eredményére. Készen állt a gyártásra, a világon egyedülállóként, tisztán fémből készült, utasok szállítására tervezett repülőgép, a Junkers F-13. 

A tervek alapján elkészült prototípus, Junkers leányának nevét, az "Annelise" kapta. Első sikeres repülése 1919. június 25-én történt, majd szeptember 13-án, hét utassal a fedélzetén beállította a 6750 méteres magassági rekordot. A gép sikere megállíthatatlan volt: Amerikában, Kanadában, Mexikóban, Brazíliában, Argentínában és az egész európai kontinensen feltűntek az F-13 repülőgépek. Az igényekhez igazodva úszótalppal szerelt, vízre leszállni képes változatokat is szállított a Junkers gyár a megrendelőknek.

Svájc, Dübendorf repülőtér 1921. június 6, hétfő

Az "Ad Astra Aero" svájci légiközlekedési vállalat hangárjába egy szárazföldi és egy úszótalppal ellátott F-13 típusú repülőgép érkezett a Junkers gyárból. A szerződés értelmében a gépeket hosszabb kipróbálásra vették át, azzal a feltétellel, hogy bérleti díj fizetése mellett az "Ad Astra" pilóták oktatási céljaira szolgálnak. A gépekkel egy kiképző pilótát is küldtek, Wilhelm Zimmermann volt főhadnagy személyében, aki a gyár megbízottjaként felelősséggel tartozott mindkét repülőgépért. Leszállításuk után, a gépeket CH-59 és CH-66 svájci lajstromjellel látták el. A CH-59 jelű, 574 gyártási számú, szárazföldi gép miatt az "Ad Astra" társaság hamarosan a nemzetközi sajtó címoldalaira került...

A CH-59 lajstromjelű gép a levegőben

Magyarország, Szombathely 1921. július 10, vasárnap

A szombathelyi repülőtér egyik félreeső épülete mellett, egy fekete autó állt meg, majd egy elegáns öltönyt viselő úr szállt ki a kocsiból. Az ott várakozó, két magasrangú tiszt üdvözolte az érkezőt, majd beléptek az épületbe. A király titkára, Boroviczény Aladár röviden előadta a tervet, amit a két katona - báró Lehár Aladár ezredes, szombathelyi helyőrség parancsnok és Alexay András főhadnagy, szombathelyi repülőtér parancsnok - figyelmesen végighallgatott. - Szükségünk lehet még egy pilótára is. Fekete Őrs századost javaslom - szólt halkan a főhadnagy. A király titkára némán bólintott, majd rövid kézfogás után kilépett az ajtón. A két katona csendben hallgatta az autó távozását.

Svájc, Hertenstein vára 1921. augusztus 21, vasárnap

- Felség, mindent elrendeztem - kezdett bele mondandójába Boroviczény. A pilóták a jövő hónapban érkeznek Svájcba. Önnel semmilyen körülmények között nem találkozhatnak itt, ezért Zürichben lesz a szállásuk. Szükség esetén én fogom felkeresni őket. Feltérképeztem a kibérelhető gépeket: vagy két kisrepülőgéppel lehetne az utat megtenni, vagy esetleg egyetlen, nagyobb gép is elegendő lenne. Már találtam is egy teljesen új repülőgépet, egy félreeső, dübendorfi repülőtéren. - A királynő is velünk jön - mondta ki a szavakat a király. A titkár arca elsápadt, de IV. Károly királyra nézve látta, hogy döntése megmásíthatatlan. Ezek szerint egyetlen géppel kell utaznunk - gondolta magában a titkár. 

Magyarország, Dénesfa 1921. szeptember 12, hétfő 

A kis katonai furgon Cirák felől érkezett, mögötte por kavargott a mezei úton. Az útkereszteződéshez érve egy fiatalember ugrott ki a kocsiból. Katonai gyakorló ruháján főhadnagyi jelzés csillant meg a lemenő nap fényében. Alexay András volt az, aki szemmel láthatóan minden részletre kiterjedően feltérképezte a környéket. A kis erdősáv mögött Dénesfa házai látszottak a távolban, a mező túloldalán pedig a ciráki, Szent Mihály templom tornya magasodott a felhők alatt. Köztük, a sík terepen se fák, se bokrok nem nőttek, több száz méter hosszan ellátott a főhadnagy, aki mosolyogva visszaült kocsijába, és visszaindult a szombathelyi repülőtérre. Senki sem látta meg, és senki sem tudta meg jövetele célját.

Svájc, Hertenstein vára 1921. október 13, csütörtök

A futár Magyarországról érkezett a lezárt borítékkal, amin "IV. Károly királyunk kezébe" címzés állt. A titkár vette át a levelet, és vitte fel a király dolgozószobájába. Rossz hírek érkeztek Nyugat-Magyarországról: a királyhoz máig hű csendőrzászlóaljat, akik katonai erőként segítenék az uralkodó visszatérését, hamarosan fel fogják oszlatni, és tagjait más katonai alakulatokba szétosztják. A hírek olvasása után, Hertensteinben a sürgős magyarországi visszatérés mellett döntöttek, és ennek idejét október 16. és 22. napok közötti időre tűzték ki. 

Svájc, Zürich pályaudvar 1921. október 17, hétfő

Egy jellegtelen, használt autó parkolt le az állomás mellett. Éppen olyan, amelyik a svájci utakon százszámra közlekedik. Az autóból kiszálló, talán szokatlanul elegáns öltönyt viselő ember mélyen a szemébe húzta kalapját, mielőtt belépett az állomásra. A peronok mellett, ahol a legtöbben járkáltak, leült egy padra, és egykedvűen nézelődött. Hamarosan két fiatalember ült mellé. Az állomáson tartózkodó titkosügynöknek fel sem tűnt a három férfi jelenléte a padon. Pedig ha jobban szemügyre veszi őket, akkor láthatta volna, hogy a király titkára és a két magyar pilóta beszélgetnek a padon. A pilóták jelentették, hogy a Junkers F-13 repülőgéppel próbarepülést végeztek, a gép kitűnő állapotban van, és talán a legkorszerűbb, amit abban az időben a technika produkálni tudott. A gépet egyelőre november elsejéig kibérelték, de akadt egy kis gond. Az út gyors lebonyolítását csak úgy tudták megszervezni, ha a gépért felelős Junkers pilótát, Zimmermannt is beavatták tervükbe, aki bizonyos feltételekkel beleegyezett az utazásba. Az utaslétszám ismét egy fővel nőtt, ugyanis Zimmermann egyik feltétele az volt, hogy ő maga vezethesse a király gépét.

Svájc, Dübendorf repülőtér 1921. október 18, kedd

A fekete füstfelhő a Junkers repülők hangárjának irányából gomolygott. A személyzet azonnal rohant, és a tüzet eloltották. Az ismeretlen, fekete ruhás alak észrevétlenül surrant ki a hangár hátsó kijáratán. Még egyszer hátrapillantott, és elégedetten konstatálta, hogy az F-13-as jobb szárnya vöröslő lánggal ég. - Ezzel nem repültök Magyarországra - gondolta, és óvatosan bezárta az ajtót, majd a közeli erdő irányába szaladva, elnyelte a reggeli ködpára. A tüzet eloltották ugyan, de a látvány siralmas volt. A CH-59 gép teste sértetlen maradt ugyan, de a jobb szárnya teljesen kiégett, és a bal is megsérült. - Éppen ezt bérelték ki két hétre, most mit csináljunk? - kérdezte szinte kiáltva az egyikük. A háttérből egy zömök szerelő lépett elő, és a másik oldalon álló CH-66 jelű, úszótalpakkal szerelt gépre mutatott: - Hát kicseréljük annak a szárnyaival. Csak hat hollander tartja egyik-egyik oldalon. Az elkeseredettséget mindenki arcán öröm váltotta fel, az egyszerű, de mégis kézenfekvő ötlet nyomán. Egy órán belül a két sérült szárny és egy úszótalpas géptörzs maradt csak a hangárban. Ha a tüzet okozó ismeretlen nem siet annyira, akkor még láthatta volna, amint a kifutóra tolják a két gépből összeszerelt, F-13 repülőt: oldalán CH-59 felségjellel, újonnan átszerelt szárnyain pedig CH-66 festéssel. 

Svájc, Rappenswill 1921. október 19, szerda 10 óra 50 perc

A sűrű köd megszokott volt ezen a vidéken. A 35 lóerős, vadonatúj, ideiglenes rendszámmal ellátott, 4 személyes Austro-Daimler gépkocsi lassan haladt az úton, mint aki nem igazán sietett célja felé. Aztán, egy erdőkkel szegélyezett útszakaszon a sofőr, aki egyedül ült a kocsiban, befordult egy kis erdei útra, majd ötven méter után leállította az autót. Az órájára nézett, de nem szállt ki. Talán tíz perc sem telt el, amikor a kis útra egy másik autó is befordult. Éppen a várakozó mögött állt meg. A Daimler sofőrje gyorsan kiszállt, és az újonnan érkező kocsihoz sietett, hogy ajtót nyisson a királynak és feleségének. - Titkár úr, minden rendben volt? - kérdezte Zita királynő. - Természetesen - válaszolta a titkár. Indulnunk kell, mert hamarosan felszáll a köd - mondta határozottan, nem is figyelve arra, hogy az uralkodó párral beszél. Aztán már csak az autók motorja hallatszott a ködös erdőben. Mindenki ment a maga útjára: a királyi autó visszaindult a család kastélya felé, a Daimler pedig a repülőtér felé vette útját a királyi párral és a sofőr szerepét betöltő titkárral. A másfél órás út alatt csend volt a kocsiban, valami hatalmas várakozás csendje. 

Svájc, Dübendorf repülőtér 1921. október 19, szerda 12 óra 05 perc

Amikor a Daimler gépkocsi megérkezett a repülőtérre, a Junkers gép már a hangár előtt állt, ahol a pilóták éppen motorpróbát tartottak. Az utasok addig várakoztak a kocsiban, amíg a repülőtér svájci parancsnoka el nem ment a gép mellől. A királyi pár megcsodálta a karcsú gépet, majd beszálltak. A zárt utastér hátsó ülésén Károly király és Zita királyné, a király előtt Alexay főhadnagy, a királyné előtt Boroviczény titkár ült. A nyitott pilótakabinban Zimmermann, mint kapitány és Fekete százados, mint másodpilóta foglaltak helyet. A repülőgép 12 óra 14 perckor hagyta el a repülőteret, felette két nagy kört írt le, és eközben 1600 méterre emelkedett.

A repülés során egy ideig a Duna vonalát követték a pilóták. Ebben az időben nem voltak még radarok, csak a tereptárgyak alapján (hegyek, folyók, magas fák stb.) tudtak tájékozódni.

Repülésük során hamarosan 3500 méterre emelkedtek, majd kevés kivétellel, egész úton ezt a magasságot tartották. A Rajnát átrepülve Ausztriába érkeztek. Ezután a magas hegyeket elkerülve 3300 méter magasságban, 150 km/óra sebességgel Bajorország felett utaztak. Itt a motor kezdett kihagyni, ezért a pilóta siklórepülésben igyekezett tartani a gépet, de magasságukból így is mintegy 1500 métert veszítettek. Egyszer csak a motor ismét „magához tért", majd a továbbiakban egész úton kifogástalanul működött. Hamarosan, ismét 3500 méterre emelkedve , átrepültek a bajor határon, és elhaladtak Salzburg felett. 

Ausztria, Linz felett 3500 méteres magasságban 1921. október 19, szerda 14 óra 50 perc

Valami megváltozott, talán más lett a levegő, idegen illat járta át az utasfülkét. Egyedül Károly király nem érzékelte a változást, mivel egész úton dohányzott. A tapasztalt Alexay főhadnagy azonban rögtön tudta, hogy mi történt. Lassan a király felé fordult, szó nélkül elvette tőle cigarettáját, és gondosan eloltotta. - Valami gond van az üzemanyaggal, ez a benzin illata - mondta szigorú hangon. A király és a királyné megrémültek. Zimmermann gyakorlott szeme azonban hamar észrevette a csepegő üzemanyagcsövet, aminek hibáját ideiglenesen ugyan, de sikerült kijavítani. További dohányzásról szó sem lehetett az utaskabinban.

Linznél elérték a Dunát, és útirányként ezt követték. Bécs mellett szálltak el, majd Wiener-Neustadt fölött balra fordulva megpillantották a Fertő tavat, ami pontos tájékozódást nyújtott a pilótáknak. A nap lassan lemenni készült, a repülési-látási viszonyok egyre inkább rosszabbak lettek. Már közeledtek Dénesfához, magasságukat 600 méterre csökkentették.

Dénesfa, 1921. október 19, szerda 16 óra 15 perc

Alexay fejében kavarogtak a képek: igyekezett visszaemlékezni arra a szeptemberi napra, amikor itt járt, és kiválasztotta a mai leszállás helyszínét, a kis erdősávra, a ciráki templom tornyára. - Nem itt van, nem itt kell leszállnunk! - mondta a gép zaját túlkiabálva a pilótának, de arra már érezte, hogy földet érnek. Hogy a szürkületben ne kelljen soká keresgélni, ezért Zimmermann úgy döntött, hogy az első lapos mezőre ereszkedik le. Az odasiető emberektől aztán megtudták, hogy Dénesfa az ott látszó erdő túlsó oldalán, gyalog legalább két óra járásnyira van. A mezőről ezért ismét fel kellett szállni, hogy az Alexay által már jól ismert Dénesfára, Cziráky József gróf vasmegyei főispán birtokára eljussanak. A két órára becsült gyalogutat a Junkers alig öt perc alatt tette meg repülve, és délután 4 óra 24 perckor simán leszállt Dénesfán, a Cziráky-major mellett. Az út Svájcból idáig 4 óra 10 percig tartott.

Hogy mi történt az utasokkal és mi lett a repülőgéppel? IV. Károly királyt és feleségét Zita királynét a kenyeri, Cziráky-kastélyba vitték. Szomorúan végződött történetüket korábbi bejegyzésemben, ide kattintva olvashatják el újra. A három pilótát Dénesfán szállásolták el. Másnap Zimmermann és Fekete százados Budapestre utazott, hogy a pilóta visszautazását elintézzék,  Alexay pedig a Junkers-gépnél maradt Dénesfán. A sikertelen királypuccs után a gépet zár alá vették, és lefoglalták. Elszállításáig csendőrök őrizték. Aztán ismét leszerelték szárnyait, és vonattal Budapestre szállították, ahol Horthy Miklós kormányzó "trófeájaként", a "bukott király gépeként" a Nemzeti Lovardában állították ki, és belépődíj fejében mutogatták a nagyközönségnek.

Később Mátyásföldre szállították át, az akkor még működő repülőtér egyik hangárába. Végül a Közlekedési Múzeum kapta meg. A II. Világháború alatt a múzeumot súlyos bombatalálatok érték, de az F-13-as repülőgép épségben maradt. Utoljára a Petőfi Csarnok Repüléstörténeti kiállításán volt látható 2016 közepéig.

Az úgynevezett "Liget projekt" keretében a Petőfi Csarnokot 2016-ban végleg lebontották. Az ott található tárgyakat, köztük a "dénesfai királyi repülőt", egy nagyközönség számára nem látogatható, ismeretlen raktárba szállították el. Bízom abban, hogy az egész gyűjteményt, köztük azt a repülőgépet, amiből  máig, az egész világon mindössze 5 darab maradt meg, egyszer még én is láthatom kiállítva, eredeti pompájában. Talán így lesz?!

Csendőr őrzi a "királyi gépet" a dénesfai, Cziráky-major mellett 1921

"A ciráki határnak azon a részén, ahol a királyi pár repülőgépe földre szállt, Gr. Cziráky József kápolnát építtetett, amelyben minden év április 1-én, és október 20-án szentmisét mondat az elhunyt király lelki üdvéért. A hagyomány ma is él, minden év októberében a plébános szentmisét celebrál a kápolnában, melyen a szomszédos Ausztriából a királypártiak is szép számmal részt vesznek." (részlet Dénesfa község honlapjáról)

Pörneczi Tamás, 2018. június

Források: Dénesfa község honlapja, Indóház Közlekedési Lap-és Könyvkiadó Bt, RepülniJó portál, Múlt-Kor történelmi magazin, Repüléstörténet blog, Közlekedési Dokumentációs Vállalat - Junkers F-13 (1990), illusztrációként a hivatkozott források fotóit használtam