Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Mai bejegyzésemet egy kérdéssel kezdem. Tudják mi a közös Antall József, volt miniszterelnökben, Arany János költőben, Festetics György grófban, Bethlen Terézia grófnőben, Dezasse Luiza grófnőben és Bessenyei Ferenc színművészben? Nos, a legkézenfekvőbb, helyes válasz az, hogy mindannyian meghaltak már. De talán azt kevesen tudják, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság mindannyiuk nyughelyét, "Nemzeti sírkertnek" minősítette. A törvényi meghatározás szerint a "Nemzeti sírkert olyan, Magyarországot lefedő sírkő, amelybe a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjai tartoznak. A védetté nyilvánított sírok nem felszámolhatók, felettük a rendelkezési jogot a Nemzeti Örökség Intézete gyakorolja". A felsoroltak egyike azonban egy olyan Nemzeti sírkertben nyugszik, ami Kenyeriben található. Mai bejegyzésem róla, családtagjairól és falunk egyik legcsendesebb  helyéről szól: a templom alatti kriptáról.

Két koszorú az egyik koporsó előtt (2017. novemberi fotóm)

Az 1700-as évek elején, a jelenlegi templom helyét temető foglalta el, közepében egy kicsiny, torony nélküli templomocskával. Kerítés helyett , földbe ásott "szálfák" igyekeztek elriasztani a betolakodókat, akik ha jöttek volna, akkor sem találnak semmit, az omladozó, kiégett templomban. Még az akkori evangélikus pap sem kockáztatta meg, hogy bemenjen a templomba, inkább házaknál tartotta a miséket. Az akkori lakosság a két településen nem érte el a 400 főt, a szegénység kézzel fogható volt mindenütt, templom felújításra nem maradt semmi. 1716 után aztán változások következtek. A Cziráky család, büntetésből elvett birtokait visszakapta, többek között Kenyeriben és Kecskéden is. Újra katolikus vallású pap érkezett a faluba, és megkezdődött az akkori templom felújítása, amit még abban évben fel is szenteltek. Ekkor változtatták meg a falu és a templom védőszentjét is: Szent Tamásról, Gyümölcsoltó és Sarlós Boldogasszonyra. Az 1735 évi állami összeírás és az 1758 évi egyház-látogatási jegyzőkönyvekben, már mint felújított templom szerepel. A részletes leírásból megtudhatjuk többek között, hogy a szentélyt és a sekrestyét - ami a mai oratórium alatt volt akkoriban - kibővítették, a szentély alá pedig kriptát építtek, ahová a kegyúri család temetkezhetett. A főoltár előtt, a templom kövezetébe helyezett sírkőlapon keresztül lehetett a kriptát megközelíteni, tehát a templomon belül volt akkoriban a lejárat a mélybe.

Koporsók és koporsóhelyek a kriptában (2017. novemberi fotóm)

Az 1700-as évek végére a lakosság száma közel hétszázra nőtt. A szentmisére érkezők felének csak a templomon kívül maradt hely. A jelenleg is álló, közel ezer fő befogadására is alkalmas templom építése, a Cziráky család jóvoltából 1769-ben kezdődött meg. Amit lehetett, az előző templomból megtartottak. A templomot ugyan elfordították egy kissé, de a templom alatti kripta - talán egy kis átalakítás után - maradt az új szentély alatt. Lejárata továbbra is a templom padozatából nyílott. Horváth István plébános feljegyzései szerint a kriptában akkoriban 20 koporsó volt, több olyan is, amit az előző templom kriptájából helyeztek át. Ekkoriban nem csak a kegyurak, hanem egykori papok és rokonaik is itt nyugodtak.

Az ifjú korában meghalt Cziráky Miklós is a templom alatt nyugszik

100 év változatlanság után, 1882-ben a Cziráky család a kripta átépítése mellett döntött, mivel nem volt már elegendő hely újabb koporsók elhelyezésére. Az akkori 20 koporsó helyére, 16 koporsót kívántak elhelyezni, külön-külön "fakkokban", ezért komoly átalakításokra volt szükség. A kriptát az újonnan épült külső bejárat irányába megnövelték. Mindazoknak a maradványait, akik nem voltak a kegyúri család tagjai összegyűjtötték, és az új kripta lépcsőjétől balra befalaztatták. A maradványokat a szentély régi kőlapjaival fedték le, majd vélhetően ezekkel a kőlapokkal zárták le a régi kripta templom felőli lejáratát is. Az új kriptához, új kettős lejáratot építettek: az egyik ajtó felfelé, az oratóriumba vezet, a másik lefelé a kriptába. Az új kripta belső sarkában, egy épített kürtön keresztül biztosították a friss levegő beáramlását is. Sajnos az új nyílászárók beépítésekor, a kripta ajtaját légzáró kivitelűre készítették el, ami nagyon szép ugyan, de lehetetlenné teszi a belső légmozgást, így lent a falak dohosodni kezdtek.

A falazott szellőzőnyílás a kripta hátfalában, sajnos nem látja el funkcióját (2017. novemberi fotóm)

A grófi család elhunyt tagjait fakoporsó helyett, kettős koporsókba tették. A belső koporsó vasból készült, egyszerű kivitelben, mindenféle díszítés nélkül. A külső koporsók rézötvözetből készültek, mindenütt sűrű díszítéssel, külső lábakkal ellátva, előlapjukon a benne nyugvók nevével és halálozásának időpontjával. A külső koporsók minőségére jellemző, hogy ugyan 150-200 éve készültek, de szinte ma is változatlan állapotúak. Egykor mindegyik koporsó kulccsal zárható kivitelű volt, a zárak mára használhatatlanok, a kulcsok bizonyára régen elvesztek. A második világháború során az orosz katonák is lemerészkedtek a kriptába, és meglátva a koporsókat fel akarták azokat nyitni, mert bizonyosak voltak abban, hogy kincseket találnak bennük. A kulcsokat ők sem találták, ezért géppisztollyal kezdtek neki a felnyitásuknak. A golyó ütötte nyomok ma is láthatók néhány koporsón. Bizonyára sikerült kinyitniuk néhányat, de csontokon kívül mást nem találtak. Haragjukban kiforgatták a koporsókat, amelyek hegyén-hátán hevertek elvonulásuk után. De mindig akadtak olyanok, akik szerették volna megőrizni a koporsók épségét, így a háború után hamarosan újra a helyére kerültek a koporsók. Azóta háborítatlanul nyugosszák örök álmukat a "lentiek".

Lövés ütötte lyuk gróf Cziráky Antal koporsóján, aki 1852-ben halt meg (2017. novemberi fotóm)

A koporsók feliratait böngészve, néhányukról szeretnék megemlékezni, a teljesség igénye nélkül. A legrégebbi koporsókban gróf Cziráky Antal és felesége nyugszanak. Antal 1772-ben született Sopronban. Gimnáziumi tanulmányai után bölcsészetet és jogot tanult. Címeinek számát szinte lehetetlen felsorolni: császári és királyi kamarás, aranysarkantyús vitéz, titkos tanácsos, főispán, országbíró, a Szent István rend nagykeresztjének tulajdonosa, egyetemi elnök, a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagja és igazgatója, és még számtalan kiemelkedő cím tulajdonosa. Ő volt az is, aki meghonosította az erdőművelést, 1839-től hatvanéves forgásban műveltette a cser- és tölgyfából álló erdőket, többek között Kenyeriben is. Pozsonyban halt meg 1852. február 22-én.

Gróf Cziráky Antalról készült festmény

Három felesége közül, Kenyeriben második felesége, Batthyány Mária grófnő nyugszik mellette, aki 1783-ban született. Mária grófnőt életében jótevőként, mindenki segítőjeként, jó katolikus asszonyként ismerték. 1840 márciusában, 21 nap szenvedés után, férje jelentette be "a csillagkeresztes császári és királyi palotadámának reggeli háromfertály 4 órakor a  haldoklók szentségei ájtatos felvétele után, életének 57. évében inláz következtében történt gyászos elhunytát. Hideg tetemei Sz. György hava 2-án délutáni 6 órakor csendességben a háznál beszenteltetvén Vas vármegyében Kenyeriben levő sírboltban fognak letetetni." - írta a Nemzeti Újság címoldalán.

A Nemzeti Újság és a Hírnök című lapok tudósítása gróf Cziráky Antalné, gróf Batthyány Mária haláláról 1840 

Antal és Mária gyermeke, szeme fénye, az egyetlen felnőtt kort megért fiú utód, Cziráky János szintén mellettük nyugszik. János 1818-ban született, apjához hasonlóan jogi tanulmányokat végzett, emellett három nyelven beszélt. A Királyi Tábla ítélőbírájaként, törvényszéki elnökként, főispánként, országbíróként, a Szent István Társulat elnökeként, a Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjaként méltó volt édesapja örökéhez. 1845-ben feleségül vette Dezasse Lujza grófnőt, akitől 6 gyermeke született. Személyét országos megbecsülés övezte. 1884 januárjában betegen érkezett családja körébe, a Czirákyak ősi birtokára, Lovasberénybe, itt hunyt el 1884. február 9-én. Élt 65 évet, egy hónapot és tizenegy napot. A halál oka: szívszélhűdés. Végakarata szerint Kenyeriben temették el 1884. február 12-én. "Sohasem láttam még daliás agg férfiut szebben nyugodni a ravatalon, mint gróf Cziráky Jánost. A tiszta ezüst szakáll és haj, a nyugodt szép férfias vonások ritka harmoniában vannak a zászlós-uri díszmagyar öltözettel és a fényes rendjelvényekkel, melyeknek tulajdonosa volt.” - emlékezett vissza egykor egy szemtanú a ravatalnál látottakra. 

A gróf halálhíre a Budapesti Hírlap 1884. februári számában

Felesége Lujza is mellette nyugszik Kenyeriben. Francia eredetű család tagja, akik bárói rangot viseltek országukban, majd az 1800-as évek elején tűntek fel Magyarországon is. Ahogy a Criráky feleségek általában, őt is jótevőként tartják számon. Lovasberényben apácazárdát építtetett, amit mindenben támogatott. 1846-ban Csillagkeresztes úrhölgynek nevezték ki, segítségével vált lehetővé az országban az Oltáregyesület működése, aminek első elnöke is ő volt. Nagy álma, az Örök Imádás templom felépítése Budapesten, csak halála után valósulhatott meg. 78 éves korában, Budapesten halt meg, hosszú szenvedés után. "A boldogult hült tetemei e hó 8-án szenteltettek be Budapesten és másnap Kenyeriben (Vasmegye) tétettek a családi sírboltban örök nyugalomra" - írta a Heti Szemle 1899. 24. száma.

Még egy apát és fiát szeretném megemlíteni, a kenyeri kriptában nyugvók közül. Gróf Cziráky Béla, Cziráky János második fiaként látta meg a napvilágot 1852-ben. Császári és királyi kamarás, Fejér megye főispánja és titkos tanácsosi méltósággal is felruházták. Nyugdíjba menetele után udvari főmarsall és az aranygyapjas rend lovagjává választották. Sokat foglalkozott tűzvédelmi ügyekkel is. Széchenyi Ödönnel együtt alakították ki Konstantinápoly tűzoltósági hálózatát. Feleségétől, galánthai gróf Esterházy Máriától 3 gyermeke született. Bécsben halt meg 1911-ben. "Tetemeit pénteken délelőtt temették el Kenyeriben a templom alatt elhelyezett családi sírboltban. A nagy pompával végzett egyházi szertartást Markovics Arnold plébános végezte. Mintegy 400 koszorú díszítette a ravatalt s oly óriási néptömeg kísérte a grófot utolsó útjára, amilyent a környék csak a vidékről érkezett résztvevőkkel tudott alkotni." - számolt be a Kemenesalja hetilap a Kenyeri temetésről 1911-ben. Koporsóját, a bécsi pályaudvarról Kenyeribe, vonaton szállították el.

Gróf Cziráky Béla díszmagyarban és koporsója a templomunk kriptájában

Mellette nyugszik másodszülött gyermeke Miklós, aki fiatalon halt meg. Egyetlen ábrázolásán katonai ruhában látható, de halálának okát nem tudtam kideríteni. A korabeli Vasárnapi Újság is mindössze ennyit közölt róla: "Gróf Cziráky Miklós, gróf Cziráky Béla volt külügyminiszteri osztályfőnök és főudvarmester 18 éves fia, a Sopron közelében levő dénesfai kastélyban elhunyt, honnan holttestét a kenyeri családi sírboltba szállították."

Az ifjú gróf Cziráky Miklós halálhíre a Vasárnapi Újság 1900 októberi számában

A többi koporsón Cziráky János (meghalt 1927.október 3), özvegy Cziráky Jánosné (meghalt 1938. december 28) és Cziráky Louisette (meghalt 1927.április 29) nevek maradtak még olvashatóak.

A többiről örökre eltűntek a külső feliratok, habár a belső koporsókon bizonyára maradhattak feliratok a bennük nyugvók adataival. Névvel vagy anélkül, az egykori kegyurak földi maradványai háborítatlanul pihenhetnek a templom védelmében megbúvó kriptában, falunk Nemzeti sírkertjében.

Források: Horváth István plébános kéziratai, édesapám elbeszélései, korabeli újságok, Cziráky család története, Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság honlapja