Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Mai bejegyzésemben mindössze egy tárgy történetét szeretném megismertetni olvasóimmal. Egy tárgyét, ami a feljegyzések szerint, több mint 300 éve került először Kenyeribe. Egy tárgyét, amit a hangszerek királyának neveznek. Ez a tárgy nem más, mint a templom orgonája. Bejegyzésem aktualitása az, hogy ez év novemberében a kenyeri templom orgonája - a motoros ventilátor rendszer kivételével - teljes felújításon esett át. A felújítást Perlaki György hangszerész végezte el, felesége segítségével. György Budapesten folytatott elméleti tanulmányokat, majd ezek után, a gyakorlati oktatás befejezésével, 1979-ben kapta meg hangszerész végzettségét. Jóvoltából a felújítás alatt levő orgona belsejébe is betekinthettem, és készségesen válaszolt minden "laikus" kérdésemre is. Köszönet érte!

Perlaki György hangszerész munka közben, az orgonaház belsejében (2017. novemberi fotóm)

A kenyeri orgona történetének kezdeteit magának az épületnek, azaz a templomnak a történetében kezdtem keresni. Hasonló, akár több száz évre visszanyúló kutatásaim forrását a "visitatio canonica", magyarul kánoni látogatás jegyzőkönyvei jelentik. Ahogy azt korábbi írásaimban is megemlítettem, az 1600-as évek elejétől a megyéspüspök hivatali kötelességei közé tartozott, hogy meg kellett látogatnia a megyéje összes plébániáját, ötévenként legalább egy alkalommal, és a látogatásról részletes jegyzőkönyvet kellett készítenie. Ezeknek a 12-20 oldalas jegyzőkönyveknek néhány példánya máig fennmaradt, így ezek most is segítségemre voltak kutatásaimban. Természetesen a jelenlegi templom építésének idején, az 1769-es év környékén kezdtem az adatgyűjtést.

Az orgona játszóasztala. Készítőjének nevét tartalmazó táblácskának már csak a helye látható a billentyűk felett (2017. novemberi fotóm)

Az általam megtalált, és Kenyeriben fennmaradt jegyzőkönyvek legrégebbike 1758-ban íródott. Ekkor azonban nem a jelenlegi, hanem az 1600-as években épült "templomocska" állt a jelenlegi templom környékén, körülötte temetővel. Ennek a templomnak nem volt még tornya sem, csak egy fa harangláb állt mellette akkoriban. Az 1758-as jegyzőkönyv tanúsága szerint a harangtorony annyira rossz állapotban volt már ekkor, hogy összedőléssel fenyegetett, ezért javasolták lebontani és téglából újraépíteni. Szintén ebben a jegyzőkönyvben esik szó a templom berendezéseiről is: 3 oltárt, egy fából készült szószéket és egy orgonát is felsorolnak. Megjegyzik továbbá, hogy az orgona 5 változatú (öt regiszteres) hangozást szólaltatott meg és kézzel működtetett fújtatószíjjal rendelkezett. Megállapíthatjuk tehát, hogy Kenyeriben, a jelenlegi templom építése előtt létező, korábbi templomnak is volt már orgonája, amelyik azonban nem azonos a mai orgonával. A Cziráky család jóvoltából aztán a megyéspüspök jóváhagyásával, 1769-ben lebonthatták a régi templomot, hogy egy újabbat építhessenek.

A régi templom bontási munkáit hozzáértő módon végezték el, azért, hogy a még felhasználható és felújítható használati tárgyakat, eszközöket, oltárokat, berendezéseket az új templomban is fel tudják használni. Ez történt az orgonával is, amit darabjaira szedtek, eltároltak, majd az új templom karzatára visszaépítettek. Az óvatos és hozzáértő bánásmódnak köszönhetően, ennek a régi orgonának a hangja 1871-ig, közel kétszáz évig volt hallható Kenyeriben.

A szinte teljesen üres orgonaház, csak néhány sor síp van még visszaszerelve. Alul - fehér papírba csomagolva - két ládát helyeztek el, benne adott súlyú kövekkel. Ezek biztosítják a "légszekrény" ellensúlyát (2017. novemberi fotóm)

Horváth István plébános feljegyzései szerint, 1871-ben aztán új orgona került a kórusra, a régi helyett. Az orgona működéséhez szükséges levegőt az orgonaház oldalában elhelyezett fújtatóval tudták előállítani, aminek mozgatását, az orgonálás ideje alatt a ministránsok "lábmunkája" biztosította. A templom kórusának falai ezekben az években fehérre festettek voltak.

Az új orgona készítőjeként "a szombathelyi Poppert orgonaépítő" név maradt meg az emlékezetekben. Ilyen nevű orgonaépítőt nem találtam, de szinte bizonyos, hogy az idők során egy betűt eltévesztettek a készítő nevének leírásakor, és a tényleges készítője a "Peppert" család, orgonaépítő cége volt. A család feje, Peppert Nándor 1820 és 1905 között élt Szombathelyen, így műhelyének "fénykorában" készíthette el a kenyeri templom orgonáját. Feltételezésemet megerősítendő, egy 1978-ban íródott könyv elolvasása mellett döntöttem, aminek címe "Régi magyar orgonák - Szombathely". Igaz, hogy a kenyeri  és még további 60-80 orgona készítőjét nem tudta feltárni a szerző, de a "Peppert Nándor és fia" cég, több mint hatvan éven keresztül készített orgonáinak fő jellemzői mind-mind azonosak a kenyeri orgonáéval: mindegyik orgonájuk 6-10 regiszteres, mindegyik játszóasztaluk egysoros és 49-54 billentyűs, mindegyik 24 lábpedállal készült,  mindegyik mechanikus működésű, akár csak a kenyeri orgona. Felmerült még lehetőségként egy másik szombathelyi készítő, a Kemenesi család neve is, de mivel ők 1911 után kezdték meg működésüket és elsősorban pneumatikus orgonákat készítettek, ezért bizonyos, hogy a kenyeri orgona építésének idején, csak Peppert Nándor tevékenykedett orgonaépítőként Szombathelyen. 

Az új hangszerrel kapcsolatban a következő bejegyzésre közel 35 év múlva találtam. Dalos Alajos, jánosházi orgona és zongora készítő, 1904-ben javításokat végzett az orgonán. Mivel mindössze 40 korona összeg kifizetésére került sor, valószínűsítem, hogy nem végzett átalakításokat, mindössze az idők során keletkezett kisebb hibákat javította és megtisztította a hangszert.

Dalos Alajos, jánosházi orgona és zongora készítő nyugtája a 40 koronás javításról, 1904. szeptember (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

1909-ben, Josef Edgar Kleinert (1859-1949) bécsi akadémiai festő és tanítványai érkeztek Kenyeribe, hogy a templom fehérre meszelt falat megfessék. Ekkor került a kórus, orgona melletti falára Szent Cecília, amint éppen orgonál. Bizonyára kevesen tudják, hogy a Krisztus után 250-ben mártírhalált halt Cecília egy egészen ártatlan fordítási hiba következtében - mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán -, lett a szent zene védőszentje. A hangszerek és a zenélő angyalok is ekkor kerültek megfestésre a karzat alatt, ahogyan az orgonasípok "festmény folytatása" is az orgona fölé, mintegy felnagyobbítva a karzatban elhelyezett hangszer méretét.

Kleinert és tanítványai, 1909-ben festették meg a karzat falait (2017. novemberi fotóm)

A templom és az orgona megújult ugyan, de öt év sem telt el és kitört az Első Világháború, ami újabb megpróbáltatást jelentett nem csak a Kenyerieknek, de az orgonának is. Ahogy a harangokra úgy az orgona ónsípjaira is igényt tartott a "háború". A háború utolsó évében, a mindössze 27 darab, összesen 45,5 kg tömegű ónsípot kiszerelték az orgonaszekrényből, amiből talán sosem készült puskagolyó, hiszen 1918-ban végre újra béke lett az országban. A leszerelt ónsípokat becsomagolták és a Kenyeri vasútállomáson csomagként feladták "A Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja Részvénytársaság" címére. A társaság aztán 1918. októberében megküldte az elszámolást, ami szerint a sípokért és a szállításukért 849 korona összeg jár, amit átutaltak a szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztárba. Az orgonaszekrényben megmaradtak ugyan a fasípok, de az elvitt ónsípok pótlásáig nem lehetett használni az orgonát.

Az Első Világháborúban elvitt ón orgonasípok elszámolása mindössze 849 pengőről, 1918. október (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

A Világháborút követően, az akkor már ötven éves orgona, némán és komoran várta sorsát a templom karzatán. Hánnig János plébános elérkezettnek látta az időt arra, hogy új orgonát készíttessen a templom számára. Felvette a kapcsolatot a Rieger Ottó vezette, budapesti Császári és Királyi Udvari Orgonagyárral. Az 1921. augusztus 22-én kelt, részletes ajánlat, ami még az orgona-rajzokat is tartalmazta, 130 000 korona költségről szólt, ami tartalmazta a gyártási és a helyszíni szerelési munkákat is, de a vasúti szállítás költségeit már nem. Látható, hogy a sípokért kapott összeg elenyésző volt egy új orgona árával szemben. Az ajánlat megérkezett ugyan, de ekkora költséget sem a hívek, sem az egyház nem tudott finanszírozni, így megrendelésre sem került sor. Az orgona újbóli használhatósága érdekében "költségkímélő" megoldásokat kellett alkalmazni. Az iskolaszék őszi gyűlésén szóba került az orgona ügye is. Nagyapám, Pörneczi Endre - aki akkor az iskolaszéknek is tagja volt - elvállalta, hogy megpróbálja újra "megszólaltatni" az orgonát. Nagyapám, aki asztalos, hangszerkészítő, fafaragó is volt egyben megbontotta az orgonaszekrényt, az összetört vagy hiányzó fasípok helyett újakat készített, az elvitt ónsípok helyét a "szélládán" filccel és falapokkal tömítette le, megakadályozva ezzel a levegő elszökését. Néhány hét múlva, ha nem is olyan szépen, mint azelőtt, de újra orgonaszó töltötte be a Kenyeri templomot.

Rieger Ottó orgonagyáros árajánlatának két oldala: az ajánlati ár 130000 korona és egy ajánlott orgonaszekrény rajza, 1921. augusztus (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

Kilenc év múlva, 1930. szeptemberében az új kántortanító, Polyanetz Ferenc (róla itt írtam korábban) is megpróbálkozott az orgona felújíttatásával. Ajánlatot kért az egyik legismertebb orgonaépítőtől, a pécsi Angster József és fia cégtől, akik az állami aranyérem és első helyezett díjak mellett, kalocsai érseki beszállító címmel is dicsekedhettek. A javítási ajánlat 3325 pengőről szólt, amit októberben, a nehéz időkre hivatkozva 3140 pengőre szállítottak le. A püspök azonban nem támogatta, hogy a templompénztárból ekkora összeget kifizessenek. Azt kérte a plébánostól, hogy halasszák későbbre a javításokat, amikor majd a grófi család és a hívek is hozzá tudnak járulni a költségekhez. Ismét csak maradt az orgona, maradtak nagyapám apróbb javítási munkái.

Angster József és Fia Orgonagyár önköltségi áron is elvégezte volna az orgona javítását, 1930. október (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

A hetven éves orgonán, 1941 februárjában végeztek el újabb felújítást, ezúttal 200 pengő értékben. Az utolsó, nagyobb beavatkozás elvégzésére 1953 nyarán kapott engedélyt a püspöktől a plébános azzal, hogy az "orgonát hozzáértővel kijavíttassa". E hozzáértő nevére vonatkozóan nem találtam feljegyzéseket, de vélhetően ekkor kerültek pótlásra a hiányzó ónsípok. A későbbiekben, már csak a motoros levegőellátásra való átalakításról vannak ismereteim. Ezzel elérkeztem az orgona jelenébe, mikor is újra szakértő kezek bontották darabokra, tisztították meg belső részeit. A "játszóasztal" alatti dobogórészből zsáknyi föld került elő, ami az utóbbi évtizedekben hullott le a cipőkről, a deszkák között. Az orgona legkisebb sípja alig 10 centiméteres, míg a legnagyobbak két méter körüli magasságúak. Cserére kerültek az apró fémalkatrészek, fémrugók is.

Az apró fémakasztók és az elhasználódott rugók is kicserélésre kerültek a mostani javítás során (2017. novemberi fotóm)

A kenyeri orgona a legrégebbi, úgynevezett "mechanikus trakturájú": a billentyűk, áttételek és húzólécek útján működtetik a szelepeket. A játszóasztal egysoros, rajta a "manual", az 54 darab hangból álló billentyűsor. Talán nem mindenki tudja, hogy egy második billentyűsor is található a játszóasztal alján, ami 24 darab hangot tartalmaz, keményfából készült és az orgonista a lábával "játszik rajta". Az orgonánkon, a felső billentyűsor mellett fából készült "regiszterek" találhatók. Segítségükkel - ki- vagy behúzva azokat - újabb hangszíneken zeng az orgona, amit természetesen újabb sípsorok szólaltatnak meg. Amint látható a billentyűk és a regiszterek száma határozza meg, hogy mennyi hangszínt tud produkálni az orgona. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy egy új hangszínhez új sípsor is tartozik, ezért is hatalmas a helyigénye az orgonának. A kenyeri orgonán 10 darab regiszter található, amiből kettő az alsó billentyűsorhoz tartozik. Rövid számítás után megállapíthatjuk, hogy közel 500 darab síp van elhelyezve az orgona belsejében. Ezek hangolása, beállítása nem kis feladat. Talán a nem túl távoli jövőben, a levegőellátást biztosító, jelenleg kifejezetten hangos motor cseréjére is sor kerülhet.

Ennyi volt az orgonánk története. Az "élete" során számos javításon, átalakításon esett át, de mindazok, akik a javításával foglalkoztak igyekeztek olyan lelkiismeretes munkát végezni, hogy utódaiknak is hallható legyen ennek a gyönyörű, 145 éves hangszernek a hangja. Látva a mostani javítást, biztosan így lesz.

Források: A kenyeri plébánia iratai; Édesapám elbeszélései; Horváth István plébános feljegyzései; Kéméczy Antal: Orgonaismeret kántorképző tanfolyamok számára, Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák.