Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Az utóbbi hetekben került a kezembe a Magyar Rendőr című lap egyik példánya. Az eredetileg a Magyar Királyi Rendőrség szaklapjaként indult, kéthetente megjelenő újság első lapszáma 1936. január 1-én került az újságosokhoz. A háborút követően 1947-től, változatlan címmel, mint a Magyar Államrendőrség lapja jelent meg, aztán 1989-ig a Belügyminisztérium lapjaként olvashatták az érdeklődők. Az 1986 februári lapszámban találtam egy kis érdekességet településünkkel kapcsolatban. Természetesen ezúttal is utánajártam az éppen 37 éve történteknek.

Az épület avatásának pillanatai, Magyar Rendőr újság 1986. február 1.

Az 1950-es évek közepén országos méretekben megkezdődött a körzeti megbízotti szolgálat bevezetése. A teljes rendszer kiépítését azonban annak idején huzavona és bizonytalankodás, különösképpen pedig az 1956-os forradalom nehezítették, hátráltatták. Tulajdonképpen 1959 tavaszán indult meg újra, immár szervezettebb formában a körzeti megbízotti és az önkéntes rendőri szolgálat bevezetése, akkor már azzal az igénnyel, hogy a közrend-védelmi, sőt az egész rendőri munka alapvető szolgálati rendszere legyen. Ennek ellenére még évtizedekig megoldatlan volt számtalan körzeti megbízott iroda- és lakáshelyzete. Így volt ez Kenyeriben is, egészen 1986 januárjáig.  

1969-ben rendeztek először országos értekezletet a legkiválóbb körzeti megbízottak részére, ahol a szakmai eszmecsere mellett, égető kérdéskén vetették fel sokan, a megfelelő irodák és lakások hiányát. A rendőrségről szóló 1955. évi 22. sz. törvény 14. paragrafusban foglaltak szerint, az illetékes helyi tanácsok végrehajtó bizottságai kötelesek voltak biztosítani a körzeti megbízotti szolgálathoz szükséges helyiségeket. A törvény azt is rögzítette, hogy a lakásokat illetve irodákat vásárlással vagy építéssel is lehessen biztosítani. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya több esetben intézkedett, felszólító leveleket küldött a megyei tanácsok részére, hogy a megyei rendőr-főkapitányságokkal együttműködve, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a körzeti megbízottak jogos igényeinek kielégítésére a szóban forgó paragrafus végrehajtásával kapcsolatban. A települések azonban önerőből csak ideiglenes megoldásokat tudtak biztosítani: egy-egy kisebb irodát, üresen álló régi házakat, felújítandó lakrészeket, amik alkalmatlanok voltak a feladat ellátásához és a lakhatást sem biztosították.  A megyei tanácsok válaszleveiből is többségében az derült ki, hogy alig néhány megyében és járásban voltak előzetes vagy konkrét tervek, illetve semmilyen pénzügyi fedezet nem állt a rendelkezésükre a körzeti megbízottak ellátásához.

Az első lakók beköltöznek, Vas Népe napilap 1986. január 18.

Az országos problémák mindegyike igaz volt Vas megyére és Kenyerire vonatkozóan is. A településünkön szolgálatot teljesítő körzeti megbízott Osttffyasszonyfán lakott, "egy állagában meglehetősen megromlott szolgálati lakásban" - ahogy azt a korabeli napilapban olvasható. Újabb ígéretek és újabb tíz év telt el, de még mindig nem sikerült településünkön előbbre jutni a körzeti megbízott lakhatásának ügyében. Az eltelt időszak alatt azonban a körzeti megbízottak egyre inkább kiemelt jelentőséggel bírtak az akkori rendőrség rendeltetésszerű működésében, és területük lakosságának körében köztiszteletnek örvendtek. Minden bizonnyal nagy megtiszteltetés volt akkoriban körzeti megbízottnak lenni. Ennek a kiemelt rendőrségi szerepkörnek a hangsúlyozására, valamint más rendőröktől való látható megkülönböztetésre, és mindezek mellett a körzeti megbízottak összetartozásának szimbolizálására, 1965. május 7-én kiadásra került a Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének 0020. számú parancsa, mellyel önálló szolgálati jelvényt rendszeresítettek a körzeti megbízottak részére.

A jelvény viselésének szabályai a 0020. számú parancs részletében (1965)

A jelvény viselése 1965. július 1-jétől szolgálatban kötelező volt, míg szolgálaton kívül nem kellett - de lehetett - viselni. A körzeti megbízotti beosztásba kinevezett személyek valamennyien megkapták a jelvényeket, amit egészen a rendszerváltozás viseltek. 

A körzeti megbízottak jelvénye 

Az 1980-as évek elején újra előkerült a lakásépítési téma Kenyeriben. A Magyar Rendőr újság 1981 februári számában közöltek részletes ismertetést a megyékben történt pártnapokról. Itt találtam rá az 1981. február 14-én, a Kenyeri Kultúrotthonban rendezett esemény részletes ismertetésére, aminek előadója a Vas megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Kuti Béla vezérőrnagy volt. "A pártnap keretében a hatodik ötéves terv előkészítésének, kidolgozásának a külgazdasággal összefüggő körülményeiről, napjaink ellentmondásos, az imperialista hatalmak által kiélezett világpolitikai helyzetéről szólt részletesebben. A nemzetközi helyzetről való tájékoztatást azzal indokolta, hogy a magyar népgazdaságot, amely közismerten nyitott gazdaság, pozitív és negatív vonatkozásokban is érintik a világban zajló események és azok gazdasági kihatásai" - olvashatjuk a lapban. "Kuti vezérőrnagy megállapította, hogy a magyar népgazdaság az elmúlt esztendőkben a kitűzött célok nagy részét teljesítette, sőt túlteljesítette az óvoda- és bölcsődeépítés tervszámait. Feltárta ugyanakkor az előadó, hogy az ipari és építőipari termelésben, az életszínvonal emelésében, a lakosság fogyasztásának alakulásában a tervezettnél némileg szerényebb eredményeket értünk el. Kuti vezérőrnagy egyebek között utalt arra az igen fontos feladatra, hogy a kisebb városokban és a falvakban is olyan életkörülményeket, viszonyokat kell teremteni, amelyek között az idősek és a fiatalok egyaránt megtalálják számításukat, boldogulnak, és ezáltal csökken a megyeszékhelyekre, a nagyvárosokba való egészségtelen elvándorlás".

Ez a fotó a Magyar Rendőr újság 1981 februári számában jelent meg, de ugyan ezt a fotót Kiss Matild egykori kultúrház vezetőtől is megkaptam már korábban.

A településünk szempontjából azonban talán a legfontosabb információ az volt, hogy a pártnap hivatalos programja után, a helyi vezetőknek ígéretet tett Kuti elvtárs az ipartelepítés segítése, a bejárás javítása, és a körzeti megbízotti lakásépítés elősegítésével kapcsolatban. Az egykori lapokat böngészve biztosan kijelenthetjük: amit ő megígért, abból általában lett is valami.

A következő ötéves terv időszakában aztán a kormány úgy döntött, hogy Vas megyénknek, egy külön keretből tízmillió forintot juttat kifejezetten abból a célból, hogy korszerűsítsék a rendőrségi szolgálati helyeket. Ezt az összeget - a helyi erőkkel kiegészítve - arra használták fel, hogy 1981-1986 között tizenegy rendőri szolgálati irodát és tizenhat új lakást építsenek, valamint tizenhat irodát felújítsanak és korszerűsítsenek, valamint négy korábban épült szolgálati lakást felújítsanak. A tervciklus utolsó évében, 1985-ben - az öt évvel korábbi ígéretek szerint - végre Kenyerire is sor került.

Az újonnan építendő körzeti megbízotti iroda és szolgálati lakás céljára a Béke utcában jelöltek ki egy területet. Az UNITERV szombathelyi tervezőirodája 1984-re elkészítette az alápincézett, emeletes épület terveit, amiben az iroda mellett, egy külön bejárattal rendelkező, tágas, kétszintes lakás is helyet kapott. A kivitelezési munkákat a Csornai Építőipari Szövetkezetre bízta a beruházó, aki a Répcelaki Nagyközségi Közös Tanács volt. Az építési munkák megkezdése nem várathatott tovább magára, mert a hatodik ötéves terv 1985 decemberében zárult, ezért eddig az időpontig kellett a tervekben biztosított pénzösszegeket is elkölteni. A munkák az utolsó pillanatban, 1985 tavaszán kezdődtek meg. Így történt, hogy papíron nyolc hónap alatt, 1985 december végéig, másfél millió forintos költséggel, elkészült az épületet. Talán volt azért még néhány pótolni való 1986 elején is, de végül 1986 január 17-én sor kerülhetett az ünnepélyes avatási ünnepségre. A 37 évvel ezelőtti eseményről a Magyar Rendőr újság és a Vas Népe is fényképes cikkben számolt be.

Az épület avatásának pillanatai, Magyar Rendőr újság 1986. február 1.

"Csinos ház a falu központjától nem messze, tegnaptól Rákóczi Dezső rendőr törzsőrmester, kenyeri körzeti megbízott otthona. Az épületben szolgálati iroda is helyet kapott. A körzeti megbízott feleségével és három gyermekével eddig Ostffyasszonyfán, egy állagában meglehetősen megromlott szolgálati lakásban élt, érthető hát a nagy öröm: végre korszerű, a mai igényeknek minden szempontból megfelelő lakásba költözhettek" - olvashatjuk a Vas Népe 1986. január 18-i számában.

A részletes tudósításból azt is megtudhattuk, hogy a szervezők minden, a beruházás sikerében közreműködő szervezet képviselőjét meghívták az ünnepélyes avatásra, akiket Fehér Imre kenyeri tanácselnök köszöntött. Jelen volt többek között dr. Kuti Béla vezérőrnagy, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Kálmán Jenő, a Celldömölk városi pártbizottság első titkára, Tóth József, Celldömölk tanácselnöke,  dr. Orbán Péter százados, a Celldömölki rendőrkapitányság vezetője, valamint ott voltak a helyi párt-, állami és gazdasági szervek képviselői. Az avatóbeszédet Tóth József, Celldömölk tanácselnöke tartotta. Többek között szólt arról a nagyarányú fejlesztésről, amelynek köszönhetően az elmúlt öt év során jelentősen javultak a megyében és a celldömölki városkörnyéken a belügyi szolgálat ellátásához szükséges tárgyi feltételek. Sorra épültek az új körzeti megbízotti irodák és lakások. Celldömölk vonzáskörzetében Kenyeri mellett Jánosháza, Egyházashetye és Vönöck körzeti megbízottai kaptak új épületet. A jól felszerelt kenyeri irodát és a tágas lakást jelképesen dr. Orbán Péter százados, a Celldömölki rendőrkapitányság vezetője vette át, majd további használatra átadta Rákóczi Dezsőnek és családjának. "Legyen jó hátország ez az otthon a körzeti megbízott számára hivatásának teljesítésében" - mondta a rendőrkapitány a kulcsok átadásakor.

Eddig a történet amit a rendelkezésemre álló dokumentumokból sikerült összeállítanom. De minden történet akkor lesz igazán kerek, ha sikerül az érintettek közül valakit megtalálni. Ezúttal ez nem volt nehéz feladat, hiszen mindössze 37 év távlatról van szó. A ház történetének első lakójával, Rákóczi Dezsővel beszélgettem az elmúlt héten, az évforduló kapcsán, akinek itt is szeretném megköszönni a segítőkészségét. Beszélgetésünkből igyekszem most néhány érdekességet megosztani. 

Valahogy az volt az érzésem a lapokat olvasva, hogy nem lett minden készen a házban 1985 decemberében.

Tényleg sokat dolgoztak a munkások és január első napjaira elkészült, amit terveztek. Az emeleten azonban a jelenlegi nagyszoba helyén padlástér volt. Amikor Kuti meglátta, akkor azonnal azt mondta, hogy ide egy szobát kellett volna kialakítani. Azt mondták megcsinálják, és a beköltözésünk után jöttek is az emberek, és 4-5 nap alatt kialakították a szobát, ahogyan azt Kuti Béla kérte. Úgy emlékszem, hogy hat nappal az ünnepélyes avatás előtt költözhettünk be, így minden bútorunkat is idehoztuk már arra. Az avatás előtti napokban azért még látszott az épületen kívül, hogy nemrég készült el. Ezért előtte nap egy kocsi vörös kavicsot hoztak a ház elé, hogy kívül is rendezett legyen a terep. Aznap nekiálltam elteríteni a kavicsot, de délután úgy megeredt a havaseső, hogy nem lehetett kint dolgozni. Így reggel folytattam a kavics elteregetését, de annyira ragadt és vizes volt minden, hogy tiszta sár lettem. Délelőtt 10 óra elmúlt már mire végeztem. Annyi időm maradt, hogy levegyem a sáros munkásruhát, felvegyem az egyenruhámat és már kezdődött is az átadás.   

Az utólag kialakított emeleti szobában gyerekek laktak utoljára. Információim szerint egy kenyeri anyuka alkotása a vidám falfestés, amit 2000 januárjában örökítettem meg (saját fotóm)   

Az avatási ünnepségről részletesen írtak a cikkekben, de tényleg minden ilyen flottul ment? 

A gyerekeket a feleségem reggel elvitte az iskolába, aztán hazajött, még rendet tett, aztán kávét főzött az érkező vendégeknek. A ház előtt és a teraszon történt a hivatalos átadás, és a beszédeket is kint mondták el. Addig csak a feleségem volt a házban. Ezután mindenki bejött az épületbe, és végigjártak minden helyiséget, külön megnézték az irodarészt és a lakást is. Itt nálunk csak kávét fogyasztottak, mert az ünnepi ebédet a TSZ konyhájában rendelték meg. Az avatás után mindenki ott ebédezett, aztán utána onnan mentek haza.

Gyermekkoromban azt hallottam, hogy az irodához tartozott egy kis zárka is, ahova egy-egy elkövetőt rövid időre be lehetett zárni. A kérdésemre mosolyogva válaszolt.

Ilyen helyiség nem volt, ez csak mese lehetett. Az irodából nyílott ugyan egy kis tároló helyiség néhány polccal, de ott csak néhány alap nyomtatványt tároltunk, hogy ne kelljen ezért mindig Celldömölkre menni. Az én időmben már minden körzeti megbízott kapott használatba egy gépkocsit, amit használaton kívül a garázsban tároltunk. A garázst már én építettem meg a beköltözést követően. Az iroda mögé is azért készült a teraszt, hogy az ide nyíló, hátsó ajtón keresztül a legrövidebb úton legyen megközelíthető a szolgálati autó. 

Az épület hátulról, az irodából az udvarra is nyílott egy ajtó, ami a kis teraszra vezetett (2000. január saját fotóm)

Mennyi ideig tartott ez az időszak?

1991-ig dolgoztam Kenyeriben körzeti megbízottként. Hozzám tartoztak akkor Kenyeri, Pápoc, Csönge és Ostffyasszonyfa községek. Utána Celldömölkre kerültem, de mivel itt építettünk házat, nem távolodtam el a falutól. Utánam Szalai András lett a körzeti megbízott talán 1995-ig. Ő is itt lakott a házban a családjával, akárcsak mi. Aztán az ezt követő időszakban már csak az irodát használták a körzeti megbízottak, és nem költöztek ide a családjukkal. Az utolsó rendőr, aki itt is lakott, Szulaczki Zsolt volt, de ő nem körzeti megbízottként tevékenykedett, csak ideiglenes szolgálati lakásként használta a lakást. Az irodarész a 2010-es évekig működött - aztán Vönöck lett a központ - és végleg bezárt.

Az épület 2000. január 31-én (saját fotóm)

Ez volt a 37 éve épült körzeti megbízott lakás és iroda rövid története. Az iroda bezárása után az épület lakás részében azonban továbbra is zajlott az élet: az önkormányzati tulajdonú szolgálati lakásban számtalan, kenyeri, fiatal család talált ideiglenesen, néhány hónapra vagy akár több évre is otthonra. A 2010-es évek végére teljesen elnéptelenedett épületet, amit az önkormányzat 2021-ben értékesített. Öröm számomra, hogy a manapság oly népszerű "lebontjuk és új házat építünk a helyére" gondolkodásmód helyett, az új tulajdonos fel kívánja újítani a teljes épületet. Bízom abban, hogy a felújítás után, a következő 37 évben olyan szép élményeket ad majd az épület a benne élőknek, amilyeneket az első 37 évben adott az ott rövidebb-hosszabb ideig lakóknak.

Pörneczi Tamás 2023. január

Forrás: Tihanyi-Papp: A körzeti megbízotti szolgálat története (Belügyi Szemle 2022/3-4); Magyar Rendőr és Vas Népe újságok korabeli cikkei és fotói, Rákóczi Dezső személyes visszaemlékezései