Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Mai bejegyzésemben folytatom az egykori Magyar Távirati Iroda (MTI) fotótárában talált érdekes felvételek megosztását. Továbbra is közös bennük, hogy mindegyik fotót valamelyik Kenyeri környéki településen készítették. Ezúttal Répcelakra, Sárvárra és környékükre invitálok mindenkit. Tartsanak velem egy kis fotós múltidézésre. 

Propagandafotó az ötvenes évekből - Csepreg, 1951. július 28. Sárvári Ferenc csepregi középparasztot Tóth Lajos népnevelő meggyőzte, hogy a géptől egyenesen a raktárba adja be gabonáját. A Társadalmi bizottság tagjai és a népnevelők a cséplés gyors befejezéséért és a "Géptől a gabonaraktárig" mozgalom sikeréért dolgoznak Csepregen. Magyar Fotó: Bereth Ferenc

A Magyar Távirati Iroda (MTI) 1881. március 3-án kezdte meg működését. A hírek mellett érkezett óriási mennyiségű fotóanyag jelentős része digitalizálásra került az idők során és elérhető az interneten. Sajnos akár egyetlen eredeti fotó letöltése is kétezer forintba kerül, így a mai bejegyzésemben megosztott fotók mindegyikén vízjeleket láthatnak. Előző bejegyzésem fotóit az egykori Bükről, Celldömölkről és a környező településekről ide kattintva olvashatják újra.

Elsőként Répcelak egykori fotói közül válogattam néhányat. A település első említése Lak néven 1390-ből való. A kisnemesi település jobbágyai a sárvári vár számára adóztak. Egészen a 19. századig nem túl jelentős mezőgazdasági faluként működött.

A település fellendülése az 1870-es években kezdődött. A falu akkori birtokosa, Radó Kálmán, Vas vármegye egykori főispánja több komolyabb beruházást is hozott Répcelaknak: templom, posta, távírda épült az akkor már körjegyzőségi székhellyé fejlődött településen. Szintén a nagybirtokos érdeme, hogy két vasút is érintette a települést: a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely és az azóta megszűnt Celldömölk–Fertőszentmiklós vonal (a két vonal itt keresztezte egymást).

Répcelak, 1965. április 27. Munkások dolgoznak az árvíz következtében megrongálódott töltésen Répcelak határában. A természeti katasztrófa több mint 50 lakóházat pusztított el. A vasút műszaki alakulatai jelenleg a Porpác-Hegyeshalom közötti szakasz és a Csánig-Dénesfa közötti híd renoválásán dolgoznak. MTI Fotó: Kovács Sándor

A szinte kizárólag a mezőgazdasággal foglalkozó településre 1905-ben települt le az első ipari létesítmény, egy tejüzem és sajtgyár. Igazi iparosodása azonban csak a második világháborút követően indult meg, miután 1945-ben szén-dioxid-kutat fúrtak a település határában, amelyre a Répcelaki Szénsavgyár épült.

Az 1950-es évektől folyamatosan vált a környék meghatározó településévé, lakosságszáma folyamatosan növekedett, egyre több és több közintézmény alapítására és infrastrukturális beruházásra került sor.

A településkép az 1965 tavaszán történt árvíz levonulása után jelentősen átalakult, új házak, új utcák épültek. Répcelak 1971. július 1-jén nagyközségi, majd 2001-ben városi rangot kapott.

Akit részletesebben is érdekel 1965-ös árvíz répcelaki története, az itt megtekintheti az árvízről készült kisfilmet, ami rengeteg egykori fotót is tartalmaz.

Most pedig utazzunk tovább közösen a fotók segítségével Sárvárra, ami a Gyöngyös patak torkolattól délre fekszik a Rába két partján.

A város nevét a vizekkel, mocsarakkal körülvett Árpád-kori földváráról kapta. A középkorban a városfalakkal nem bíró mezőváros földesurai többször is változtak, de 1390 és 1534 között kisebb megszakításokkal a Kanizsai család volt a vár és a település birtokosa. Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya 1534-ben kötött házasságával Sárvár és a többi Kanizsai birtok a Nádasdyak tulajdonába került.

A humanista műveltségű Nádasdy Tamás Sárváron az ország egyik kulturális központját hozta létre: iskolát és nyomdát is alapított. A Sylvester János által lefordított Új Testamentum is itt készült 1541 januárjában. A kiadás az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyvként művelődéstörténetünk kiemelkedő alkotása.

Sárvár, 1969. július 16. Vár Vendéglő és Eszpresszó épülete a Rába folyó két partján fekvő Vas megyei városban. MTI Fotó: Járai Rudolf (a vendéglőt mára teljesen lebontották).

A Nádasdyak 1534 és 1671 között tartó közel másfél évszázados birtoklása alatt nyerte el a vár napjainkban is felismerhető formáját. Tamás fia, Nádasdy Ferenc (1555-1604), illetve unokája Nádasdy Pál (1598-1633) építtette a várható török támadás elhárítására a vár ötszögű védelmi rendszerét, a ma is megcsodálható bástyákkal. 1803-ban a Habsburg-Estei család vásárolta meg az uradalmat, ami a város fénykorának kezdete volt.

Sárvár, 1968. május 7. A gyógyfürdő épülete. A településen 1961-ben kőolajkutatás közben találtak két különböző mélységből feltörő gyógyvízre. Összetételében hasonlít a Holt-tenger vízéhez, úgynevezett konyhasós, vagy kloridos gyógyvíz, amely 83 Celsius-fokos és enyhíti a reumatikus panaszokat, segít a fájó ízületeken, bizonyos mozgásszervi, nőgyógyászati, valamint bőrgyógyászati betegségek esetén. MTI Fotó: Kunkovács László

A település 1871-ben kapcsolódott be a vasúthálózatba, az elektromos energiát 1897-től kapta az ikervári erőműből. A cukorgyárat 1895-ben, a műselyemgyárat 1904-ben alapították. 1909-ben avatták fel a napjainkban is működő kórházat. A lakosság száma folyamatosan emelkedett. A 20. században több, addig közigazgatási szempontból különálló települést csatoltak a városhoz, mellyel folyamatosan nőtt Sárvár területe. 1902-ben Vármelléket és Tizenháromvárost, 1912-ben Péntekfalut és Sárt, végül 1968-ban Rábasömjént egyesítették Sárvárral. 1920-ra Sárvár Vas megye második legnagyobb lélekszámú településévé vált. 

Sárvár, 1980. szeptember 29. Kristályosító állomás a Sárvári Cukorgyárban, ahova Vas, Veszprém, Zala és Somogy megyéből érkezik cukorrépa feldolgozásra. MTI Fotó: Rózsás Sándor ifj.

Az első világháború után a település fejlődése megtorpant, majd a műselyemgyár megszűnése után (1927) a lakosság egy része a munkanélküliség miatt kivándorolt Franciaországba és Belgiumba. A II. világháborút követően Sárváron új üzemek telepedtek meg.

Sárvár, 1960. július 22. A vándor elektromos fejőgép munkában a Sárvári Állami Gazdaságban, melyet a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói szerkesztettek. Előtérben gémeskút vájuval. MTI Fotó: Birgés Árpád

Az iparosítás miatt meginduló bevándorlás következtében a lakosság száma jelentősen gyarapodott. Sárvár 1968. augusztus 20-án visszakapta az 1871-ben elvesztett városi rangját. Az 1970-es években újabb üzemekkel, valamint a Csónakázó-tóval és a Parkerdővel, valamint iskolákkal gazdagodott. A Nádasdy-vár felújítását követően, 1978-tól a korábban is itt működő múzeummal együtt a város közművelődésének központjává vált. 

Sárvár, 1958. november 14. Állati tetemből készült kocsonyát melegít egy dolgozó az Állattakarmány Gyár boncolótermében. Havonta mintegy 600 mázsa fehérjetakarmányt szállítanak a környező állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állattenyésztési üzemágainak. MTI Fotó: Fehérváry Ferenc

A Rába partján épült Sárvár életére is jelentős hatással volt az 1965 tavaszi áradás, ami hatalmas pusztítást okozott a településen.

Végezetül még kép szépen komponált propaganda fotót szeretnék megosztani olvasóimmal az ötvenes évek végéről. Köszönöm, hogy ebben a bejegyzésemben is velem tartottak. 

Sárvár, 1959. július 3. Farkas Ferenc, az Egyetértés Termelőszövetkezet traktorosa egy MTZ Belorusz gyártmányú traktorral vontatja az aratógépet az őszi búza betakarításakor a tsz termőföldjén. MTI Fotó: Urbán Nándor

Sitke, 1960. január 2. Baranyai Lászlóné népszámlálóbiztos tanítónő összeírja Fehér József sárvári cukorgyári dolgozó és családjának adatait a ma kezdődött népszámláláson. Lenti János (balra) tanító felülvizsgálja az adatok helyességét. MTI Fotó: Bereth Ferenc 

Pörneczi Tamás

2020. október

Források: MTVA Archívum, Wikipédia, Sárvár város honlapja.