Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Mai bejegyzésemben folytatom az egykori Magyar Távirati Iroda (MTI) fotótárában talált érdekes felvételek megosztását. Továbbra is közös bennük, hogy mindegyik fotót valamelyik Kenyeri környéki településen készítették. Ezúttal Répcelakra, Sárvárra és környékükre invitálok mindenkit. Tartsanak velem egy kis fotós múltidézésre. 

Propagandafotó az ötvenes évekből - Csepreg, 1951. július 28. Sárvári Ferenc csepregi középparasztot Tóth Lajos népnevelő meggyőzte, hogy a géptől egyenesen a raktárba adja be gabonáját. A Társadalmi bizottság tagjai és a népnevelők a cséplés gyors befejezéséért és a "Géptől a gabonaraktárig" mozgalom sikeréért dolgoznak Csepregen. Magyar Fotó: Bereth Ferenc

A Magyar Távirati Iroda (MTI) 1881. március 3-án kezdte meg működését. A hírek mellett érkezett óriási mennyiségű fotóanyag jelentős része digitalizálásra került az idők során és elérhető az interneten. Sajnos akár egyetlen eredeti fotó letöltése is kétezer forintba kerül, így a mai bejegyzésemben megosztott fotók mindegyikén vízjeleket láthatnak. Előző bejegyzésem fotóit az egykori Bükről, Celldömölkről és a környező településekről ide kattintva olvashatják újra.

Répcelak, 1960. december 2. Horváth Károly, a répcelaki Petőfi Termelőszövetkezet elnöke ellenőrző körutat tesz a káposztaföldön. MTI Fotó: Miller Lajos

Elsőként Répcelak egykori fotói közül válogattam néhányat. A település első említése Lak néven 1390-ből való. A kisnemesi település jobbágyai a sárvári vár számára adóztak. Egészen a 19. századig nem túl jelentős mezőgazdasági faluként működött.

Propagandafotó az ötvenes évekből - Répcelak, 1956. január 14. Érdeklődők válogatnak az áruk között a répcelaki Földművesszövetkezeti Áruház boltjában. MTI Fotó/Magyar Fotó: Fényes Tamás

A település fellendülése az 1870-es években kezdődött. A falu akkori birtokosa, Radó Kálmán, Vas vármegye egykori főispánja több komolyabb beruházást is hozott Répcelaknak: templom, posta, távírda épült az akkor már körjegyzőségi székhellyé fejlődött településen. Szintén a nagybirtokos érdeme, hogy két vasút is érintette a települést: a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely és az azóta megszűnt Celldömölk–Fertőszentmiklós vonal (a két vonal itt keresztezte egymást).

Répcelak, 1965. április 27. Munkások dolgoznak az árvíz következtében megrongálódott töltésen Répcelak határában. A természeti katasztrófa több mint 50 lakóházat pusztított el. A vasút műszaki alakulatai jelenleg a Porpác-Hegyeshalom közötti szakasz és a Csánig-Dénesfa közötti híd renoválásán dolgoznak. MTI Fotó: Kovács Sándor

A szinte kizárólag a mezőgazdasággal foglalkozó településre 1905-ben települt le az első ipari létesítmény, egy tejüzem és sajtgyár. Igazi iparosodása azonban csak a második világháborút követően indult meg, miután 1945-ben szén-dioxid-kutat fúrtak a település határában, amelyre a Répcelaki Szénsavgyár épült.

Répcelak, 1985. január 25. Évente 520 millió darab szifonpatron készül a Szénsavtermelő Vállalat répcelaki üzemében. A gyár patronjai külföldön is népszerűek. MTI Fotó: Czika László

Az 1950-es évektől folyamatosan vált a környék meghatározó településévé, lakosságszáma folyamatosan növekedett, egyre több és több közintézmény alapítására és infrastrukturális beruházásra került sor.

Répcelak, 1959. február 2. Fülöp Edit, a Répcelaki Sajtgyár dolgozója a szállításra váró Mackó márkanevű ömlesztett cikksajt dobozát mutatja a raktárban. A gyár naponta hétféle ömlesztett sajtból 80 mázsát készít. MTI Fotó: Mező Sándor - Mackósajt: A II. világháborút követően hívták így a Medve kockasajtokat. Stauffer Frigyes az 1900-as évek elején Répcelakon építtetett sajtgyárat. A termékek csomagolásán Svájc Bern kantonjának címerében barna medve volt látható. Az államosítások után a levédett Medve márkanév már nem volt használható, így az ömlesztett ementáli sajt neve Mackó lett. A 70-es évektől aztán ismét Medve néven gyártották.

Répcelak, 1953. március 21. "Havasi Gyopár" feliratú ömlesztett sajtot csomagol a munkásnő a Répcelaki Sajtgyárban. Jobbra lágy sajt keverő berendezés. MTI Fotó/Magyar Fotó: Sziklai Dezső - A kép a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megrendelésére készült

Répcelak, 1956. január 14. Készül az 1 kg-os kiszerelésű, enyhén füstölt ízű, kövér ömlesztett Hóvirág sajt a Répcelaki Sajtgyárban. MTI Fotó: Fényes Tamás - 1908-ban alakult a Répcelaki Sajtgyár elődje, a „Stauffer és Fiai Közkereseti Társaság”. Fő profiljuk a sajt és vajkészítés volt, amihez az alapanyagot főleg a környező településekből szállították. A Stauffer család Svájc Bern kantonjából származott, mely nevében és címerében is a medvére utal, így az üzemben már a kezdetektől fogva gyártottak Medve néven sajtot. 1930-ban a gyár termékszerkezete alaposan megváltozott, mivel Stauffer Frigyes megvásárolta Svájcban az ömlesztett sajtok gyártásának leírását. 1940-ben „Stauffer és Fiai Részvénytársaság”-á alakult a cég. 1948. március 25-én államosították. Répcelak a Nyugat - Dunántúli Sajt és Vajtermelő Nemzeti Vállalat irányítása alá került, 1955-től a Vas Megyei Tejipari Vállalathoz tartozott. 1993. november 1-től Répcelaki Sajtgyár Rt. néven önálló vállalatként működött, majd 1995 májusában a francia Bongrain S.A. szerezte meg a részvények 51 százalékának tulajdonjogát.

Répcelak, 1986. május 20. Parrag Mária az otthoni szódavíz készítéséhez szükséges szénsavpatronokat helyezi dobozokba a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat üzemében. MTI Fotó: Czika László - A szódavíz nagy nyomáson (4-6 atmoszféra) szén-dioxiddal telített ivóvíz, amelynek Magyarországon való gyártását Jedlik Ányos dolgozta ki. 

A településkép az 1965 tavaszán történt árvíz levonulása után jelentősen átalakult, új házak, új utcák épültek. Répcelak 1971. július 1-jén nagyközségi, majd 2001-ben városi rangot kapott.

Répcelak, 1965. április 27. A lakosság menti az ingóságait Répcelakon. Elvonult az árvíz, mely a községben és környékén nagy károkat okozott, több mint 50 lakóházat pusztított el. MTI Fotó: Kovács Sándor - A 113 napig tartó dunai árvíz 390 km hosszan magasabb szinten tetőzött minden korábbi, jégmentes árvíznél, és tartósabban tette próbára a védőműveket. A több mint három hónapig tartó áradás hat hullámban vonult le. A folyamatos esőzések miatt néhány hét alatt másfélszer több csapadék hullott le, mint más években.

Répcelak, 1965. június 24. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) tagjai segédkeznek a helyi lakosok mellett a Felső-Duna szakaszán, a legnagyobb árvízkárt szenvedett Répcelak házainak helyreállításán. A községben 112 lakást kell rendbehozni, amiben ötven KISZ-fiatal vesz rész kéthetes társadalmi munkával. MTI Fotó: Kovács Sándor

Akit részletesebben is érdekel 1965-ös árvíz répcelaki története, az itt megtekintheti az árvízről készült kisfilmet, ami rengeteg egykori fotót is tartalmaz.

Most pedig utazzunk tovább közösen a fotók segítségével Sárvárra, ami a Gyöngyös patak torkolattól délre fekszik a Rába két partján.

Sárvár, 1968. június 8. Az Országos Műemléki Felügyelőség építőbrigádja a sárvári vár több éves rekonstrukciója keretében a vár bejáratához vezető, 11 lyukú, 110 méter hosszú hidat építi. A vár öt olaszbástyás erődítményét széles vizesárok oltalmazta. A várba csak a vörös téglából rakott hídon lehetett bejutni. MTI Fotó: Kunkovács László - A sárvári vár első nagy átalakítása az itt 1390-től birtokos Kanizsaiakhoz köthető. A terület 1534-ben házasság révén jutott a Nádasdy-család birtokába, innen ered az erődítmény neve. A Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett Nádasdytól a várat a kincstár elkobozta. Azután számos tulajdonosa volt. A várat 1720-ban és 1822-ben is erőteljesen megújították. 1966-ban kezdték el a műemléki helyreállítást.

A város nevét a vizekkel, mocsarakkal körülvett Árpád-kori földváráról kapta. A középkorban a városfalakkal nem bíró mezőváros földesurai többször is változtak, de 1390 és 1534 között kisebb megszakításokkal a Kanizsai család volt a vár és a település birtokosa. Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya 1534-ben kötött házasságával Sárvár és a többi Kanizsai birtok a Nádasdyak tulajdonába került.

Sárvár, 1968. május 7. Fürdőzők az új, gyógyvízű sárvári termálfürdő épületében, amelyre 7,5 millió forintot fordítottak, a község lakói további 1 millió forint értékű társadalmi munkával segítették az építkezést. MTI Fotó: Kunkovács László - Sárvár környékén kétféle gyógyvíz található. Az egyik 1200 mélyről tör fel és 43 fokos, a másik 2000 méter mélyről, melynek a sótartalma igen magas, hőfoka 83 fok. Ennek a víznek a fő alkotóelemei a nátrium-klorid, a hidrogénkarbonát, a jód, a bróm, a fluor és még sok hasznos nyomelem. Ebből a vízből készítik lepárlás útján a Sárvári Termálkristályt. 

A humanista műveltségű Nádasdy Tamás Sárváron az ország egyik kulturális központját hozta létre: iskolát és nyomdát is alapított. A Sylvester János által lefordított Új Testamentum is itt készült 1541 januárjában. A kiadás az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyvként művelődéstörténetünk kiemelkedő alkotása.

Sárvár, 1969. július 16. Vár Vendéglő és Eszpresszó épülete a Rába folyó két partján fekvő Vas megyei városban. MTI Fotó: Járai Rudolf (a vendéglőt mára teljesen lebontották).

A Nádasdyak 1534 és 1671 között tartó közel másfél évszázados birtoklása alatt nyerte el a vár napjainkban is felismerhető formáját. Tamás fia, Nádasdy Ferenc (1555-1604), illetve unokája Nádasdy Pál (1598-1633) építtette a várható török támadás elhárítására a vár ötszögű védelmi rendszerét, a ma is megcsodálható bástyákkal. 1803-ban a Habsburg-Estei család vásárolta meg az uradalmat, ami a város fénykorának kezdete volt.

Sárvár, 1968. május 7. A gyógyfürdő épülete. A településen 1961-ben kőolajkutatás közben találtak két különböző mélységből feltörő gyógyvízre. Összetételében hasonlít a Holt-tenger vízéhez, úgynevezett konyhasós, vagy kloridos gyógyvíz, amely 83 Celsius-fokos és enyhíti a reumatikus panaszokat, segít a fájó ízületeken, bizonyos mozgásszervi, nőgyógyászati, valamint bőrgyógyászati betegségek esetén. MTI Fotó: Kunkovács László

A település 1871-ben kapcsolódott be a vasúthálózatba, az elektromos energiát 1897-től kapta az ikervári erőműből. A cukorgyárat 1895-ben, a műselyemgyárat 1904-ben alapították. 1909-ben avatták fel a napjainkban is működő kórházat. A lakosság száma folyamatosan emelkedett. A 20. században több, addig közigazgatási szempontból különálló települést csatoltak a városhoz, mellyel folyamatosan nőtt Sárvár területe. 1902-ben Vármelléket és Tizenháromvárost, 1912-ben Péntekfalut és Sárt, végül 1968-ban Rábasömjént egyesítették Sárvárral. 1920-ra Sárvár Vas megye második legnagyobb lélekszámú településévé vált. 

Sárvár, 1980. szeptember 29. Kristályosító állomás a Sárvári Cukorgyárban, ahova Vas, Veszprém, Zala és Somogy megyéből érkezik cukorrépa feldolgozásra. MTI Fotó: Rózsás Sándor ifj.

Az első világháború után a település fejlődése megtorpant, majd a műselyemgyár megszűnése után (1927) a lakosság egy része a munkanélküliség miatt kivándorolt Franciaországba és Belgiumba. A II. világháborút követően Sárváron új üzemek telepedtek meg.

Sárvár, 1960. július 22. A vándor elektromos fejőgép munkában a Sárvári Állami Gazdaságban, melyet a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói szerkesztettek. Előtérben gémeskút vájuval. MTI Fotó: Birgés Árpád

Sárvár, 1960. július 22. Karvalik Lajos gulyás itatja a marhákat, amihez a vizet a vándor elektromos fejőgép villanymotorjának segítségével szivattyúzza ki a gémeskútból, a Sárvári Állami Gazdaságban. MTI Fotó: Birgés Árpád

Az iparosítás miatt meginduló bevándorlás következtében a lakosság száma jelentősen gyarapodott. Sárvár 1968. augusztus 20-án visszakapta az 1871-ben elvesztett városi rangját. Az 1970-es években újabb üzemekkel, valamint a Csónakázó-tóval és a Parkerdővel, valamint iskolákkal gazdagodott. A Nádasdy-vár felújítását követően, 1978-tól a korábban is itt működő múzeummal együtt a város közművelődésének központjává vált. 

Sárvár, 1958. november 14. Állati tetemből készült kocsonyát melegít egy dolgozó az Állattakarmány Gyár boncolótermében. Havonta mintegy 600 mázsa fehérjetakarmányt szállítanak a környező állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állattenyésztési üzemágainak. MTI Fotó: Fehérváry Ferenc

A Rába partján épült Sárvár életére is jelentős hatással volt az 1965 tavaszi áradás, ami hatalmas pusztítást okozott a településen.

Sárvár, 1965. április 25. Sárvár egyik utcáján hömpölyög a víz, a település alsóbb részeit elöntötte a Rába folyó. A hirtelen megáradt folyó a leggyorsabb árvízvédelmi munkálatokat is megelőzte és óráról órára emelkedő vízszintjével számos Rába menti községet veszélyeztetett, több mélyebben fekvő települést, községet elöntött a víz. A védekezésben részt vettek a vízügyi szolgálat és a honvédségi alakulatok. MTI Fotó: Hadas János

Sárvár, 1965. április 25. A lakókat és ingóságaikat menekítik Sárváron az árvíz veszélyeztette házakból. Az árvízi védekezésben a lakossággal együtt a vízügyi szolgálat és a honvédségi alakulatok is részt vettek. MTI Fotó: Hadas János

Végezetül még kép szépen komponált propaganda fotót szeretnék megosztani olvasóimmal az ötvenes évek végéről. Köszönöm, hogy ebben a bejegyzésemben is velem tartottak. 

Sárvár, 1959. július 3. Farkas Ferenc, az Egyetértés Termelőszövetkezet traktorosa egy MTZ Belorusz gyártmányú traktorral vontatja az aratógépet az őszi búza betakarításakor a tsz termőföldjén. MTI Fotó: Urbán Nándor

Sitke, 1960. január 2. Baranyai Lászlóné népszámlálóbiztos tanítónő összeírja Fehér József sárvári cukorgyári dolgozó és családjának adatait a ma kezdődött népszámláláson. Lenti János (balra) tanító felülvizsgálja az adatok helyességét. MTI Fotó: Bereth Ferenc 

Pörneczi Tamás

2020. október

Források: MTVA Archívum, Wikipédia, Sárvár város honlapja.