Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Ha elgondolkodnak mai bejegyzésem címében feltett kérdésemen, talán nem tudnak erre azonnal válaszolni. Ezen azonban nem kell meglepődnünk, hiszen az előző kétezer év során számos tudós és egyházi ember igyekezett ezt matematikai és csillagászati számítási módszerekkel is meghatározni. A húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk ezekben az időkben. Ez minden keresztény számára egyértelmű volt az idők során. De arra a kérdésre, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni, már sokkal kevésbé egyértelmű a válasz. A húsvét időpontjának meghatározására olyannyira különleges számításokat alkalmaztak, hogy egy külön nevet is adtak neki. A módszert "computusnak" nevezik. Mai bejegyzésemben igyekszem bemutatni, hogyan is alakult ki évszázadok alatt a húsvéti ünnepkör helye a mai naptárban. 

Csörgető gyerekek Kenyeriben, a Béke utcában, 2017 nagypénteken (saját fotóm)

Rögzített dátumú ünnepnek nevezzük a Karácsonyt, amit minden évben december 25-én ünnepelünk, függetlenül attól, hogy az a hét melyik napjára esik. Ezzel szemben a Húsvét, egy úgynevezett mozgó ünnepként van jelen a naptárban: szinte minden évben más és más napra esik a kora tavaszi időszakban. Hogy pontosan mi az idei vagy mi lesz a jövő évi dátum, azt a naptárat készítők határozzák meg egy szabály alapján. Aki jó odafigyelt az általános iskolai tanulmányai során, az bizonyára emlékszik a tanultakra: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapjára esik húsvét. Ugye, hogy nem is annyira könnyű megjegyezni. Ráadásul tudjuk vajon, hogy mikor van a napéjegyenlőség, és ismerjük pontosan a holdtölték időpontjait? Ma persze már utána tudunk nézni ezeknek az adatoknak, de 2000 évvel ezelőtt nem ez volt a helyzet. Akkoriban csak a megfigyelésekből összegyűjtött tapasztalatokra támaszkodhattak. 

A tavaszi telehold idejét eredetileg megfigyeléssel állapították meg mind a zsidók és az őskeresztények. A zsidók az első tavaszi hónap (Niszan) kezdetén az új holdsarló megjelenését különös gonddal figyelték az égen. Az ettől számított 14. napot (holdtöltekor), ünnep előtti "készületi napnak" nevezték. Jézus egy ilyen készületi nap kora délutánján, Niszan 14-én halt meg, ami abban az évben éppen péntekre esett. Mivel a készületi napokon este 6 órától már tiltották a temetést is, ezért kellett sietni Jézus sírbatételével. Jézus föltámadása az ünnep utáni hét első napján, Niszan 16-án, vasárnap történt (megjegyzés: a zsidóknál vasárnap a hét első napja). A keresztény húsvét dátumában így Niszan 14. napja alapvető szerepet játszik.

A Golgota című festmény Krisztus kereszthalálát ábrázolja a Kenyeri templomban. A kép több érdekességet is rejteget. Eredetileg egy teljesen más témájú Dorffmeister freskó volt ezen a falon is, amit leromlott állapota miatt, 1956-ban, Básthy Tamás festő eltüntetett és helyette festette meg ezt a képet. Így aztán ez a templomunk egyik legfiatalabb, alig 64 éves képe. A másik érdekesség, hogy a jobb oldalon, kissé hátul álló, idős férfi alak arca, egyben Básthy Tamás saját önarcképe is. (2010. májusi fotóm)   

Már az őskeresztényeknél is többféle nézet volt arról, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni. Egyesek Jézus föltámadásának napját, a vasárnapot akarták megülni. Mások ragaszkodtak a keresztrefeszítés napjához a péntekhez. Mivel Krisztus születése után 70 évvel, már a zsidók időszámítása sem csak a megfigyelésen alapult, így előfordult, hogy Niszan 14-e megelőzte a tavaszi napéjegyenlőséget, így a zsidók és az őskeresztények ünnepe eltávolodott egymástól, sokan nem is tudták, hogy mikor kellene a húsvétot megtartani. Látható, hogy országonként, egyházanként, vallásonként sőt akár városonként is más-más szokások alakultak ki. A 2. század vége felé aztán legtöbb egyház úgy döntött, hogy a Niszan 14-ét követő vasárnapon ünnepeli meg húsvétot, függetlenül minden más tényezőtől. Ez az időpont a 3. században mindinkább megerősödött, míg végül a 325. évben megtartott niceai zsinat (május 20 és július 25 között) döntötte el a közel háromszáz éves vitát. "Elhagyván a zsidó szokást, e szentséges ünnepet mindenki ugyanazon a napon ülje meg." - szólt a megfogalmazás. Előírták az egységes vasárnapi ünneplést, azaz húsvét ünnepeként a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapot jelölték meg. Kimondták, hogy a keresztények a húsvétot mindenütt ugyanazon a napon ünnepeljék meg, és ez semmiképp ne történjék a tavaszi napéjegyenlőség előtt. Itt határozták meg a tavaszi napéjegyenlőség egységes dátumát is, ami március 21-e lett. Az elfogadott rendelkezések egészen 1582-ig, a Gergely-féle naptárreform bevezetéséig, közel 1200 éven át biztosították a húsvét egységes megünneplését a kereszténységen belül.

A keresztút eredetileg az a 1,5 kilométeres útvonal volt, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól kiment a Golgotára. Ennek emlékét a Kenyeri templom falain elhelyezett, 14 stációból álló keresztút őrzi. A Kenyeri keresztút jelenleg is látható tábláit a II. Világháború után készítették. A fotón az utolsó állomás: Jézus holttestét a sírba teszik. (2010. májusi fotóm)   

A niceai zsinat döntése után már "csak" matematikai számításokra volt szükség ahhoz, hogy a következő évekre, évtizedekre, évszázadokra előre meg lehessen határozni, hogy mikorra fog esni egy adott évben a húsvét. Az általam korábban már említett "computus" módszer alapja azon a tapasztalaton alapult, hogy 235 holdhónap csaknem pontosan 19 napévvel egyezik meg, vagyis a holdfázisok 19 évenként, az évnek ugyanazon a napján megismétlődnek. Ez a "csaknem pontosan" kifejezéssel leírt különbség annyira kicsi volt, hogy ~300 évig nem okozott semmilyen zavart. 300 év után azonban már a sok kis apró eltérés összege 1 nap különbséget okozott. Egy ilyen 300 évente jelentkező „pontatlanság” a mezőgazdaságban még nem okozott semmi zavart, mert az időjárás ingadozásai ezt az időszakot bőven túllépték. Azonban zavar keletkezett a húsvét kiszámításában, mert a matematikailag kiszámított holdtölte időpontja és a valódi időpont eltér egymástól. A helyzetet némileg egyszerűsítette a Dionysius Exiguus római apát által, az 525. évben készített húsvéti táblázat megjelenése, ami 95 évre előre meghatározta a húsvét pontos időpontjait. Ezt a táblázatos módszert aztán az 1500-as évek közepéig alkalmazták a húsvéti ünnepek kiszámítására.

Az úgynevezett "Tabula Paschalis" (húsvéti táblázat) formájában igyekeztek megjelentetni és egyszerűsíteni a húsvéti ünnepek meghatározását, akár több évtizedre is. A táblázatokat misekönyvekben is megjelentették. (forrás: Missale Romanum 1738, Berlin Staatsbibliothek)

XIII. Gergely pápa (1572-85) idejére már háromszor kellett volna a 300 évenkénti eltolódást figyelembe venni, ami nem történt meg, így ekkorra már 3 napot "késett" a naptár. Továbbá problémát okozott a Julius Caesarról elnevezett "julianus naptár" bevezetése óta (Krisztus előtt 45-ben) összegyűlt pontatlanság is. Már akkor is 365 napból állt egy év, és minden negyedik évben egy szökőnapot is beiktattak, így mondhatjuk, hogy átlagosan 365,25 napból állt az év. A valóságban azonban az, hogy egy év 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodpercből áll, ami 365,242199 napnak felel meg. Az eltérés tényleg elhanyagolható, mindössze 0,0078 nap évente, azaz 11 perc 14 másodperc. Csakhogy a közben eltelt ezer év alatt ezekből a percekből nagyjából nyolc nap (7,8 nap) gyűlt össze, ennyivel volt "lemaradva" a naptár a valóságtól. Ez összesen 11 napnyi eltérést jelentett már 1580-ban (7,8 nap + 3 nap). A megoldásra számtalan javaslatot dolgoztak ki, míg végül a veronai Aloysius Lilius, orvos, csillagász és filozófus számítási eljárását fogadta el az erre a célra létrehozott nemzetközi bizottság, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezésre. A beérkezett javaslatok alapján a pápa 1582. február 24-én az "Inter gravissimas" bullával rendelte el a naptárreform bevezetését, amit azóta is "Gergely-naptárként" használunk a mindennapjainkban.

XIII. Gergely pápa sírjának részlete Rómában, a Szent Péter Bazilikában, amint éppen átveszi az elkészült, naptárreformot tartalmazó könyvet (forrás: WikiWand)

A bevezetésével kapcsolatban meg kell említenem néhány apró, de fontos érdekességet. XIII. Gergely pápa rendelete szerint az új naptár 1582. október 4-én, csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15 lett, a kettő közötti 11 nap pedig abban az évben teljesen kimaradt. Ugyanakkor a hét rendszerét ez nem befolyásolta, mivel 4-e csütörtök után, 15-e péntek következett. Ezzel a 11 napnyi javítással a naptár és a valóság összhangba került, már csak a jövőt kellett "kiegyensúlyozni". A minden negyedik évben beiktatott szökőnap korrekció sem bizonyult teljesen pontosnak, mert a naptár így 400 évente, kb. három napot "sietett" volna a valósághoz képest. A Gergely naptár ezt úgy hozta rendbe, hogy a 400-zal nem osztható, kerek évszázadok nem lettek szökőévek, hanem 365 napos évek maradnak. Így 1700, 1800 és 1900 sem volt szökőév, míg 2000 az volt. A számítások szerint, a még ezek után is fennmaradó másodpercnyi eltérésekből, 3320 évente adódik össze egy napnak megfelelő eltolódás. Így aztán az ötszáz éve bevezetett naptárban egy újabb napot kell majd kihagyni, amit a jelenlegi számítások szerint a 4782. évben kell majd megtenni.

Az új naptár bevezetését a legtöbb országban nem azonnal és nem minden probléma nélkül fogadták el, elterjedése több évszázados folyamat volt. Jó példa erre Magyarországon Pécs városa is, ahol a szlávok és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését. Velük ellentétben a katolikusok, ortodoxok és a protestánsok viszont ellenezték. A fennmaradt iratok tanúsága szerint, ők még az 1640-es években is a régi naptárt használták. Így aztán ötven éven keresztül, évente kétszer tartották meg a városban a húsvéti ünnepeket: egyesek a régi naptár szerinti időpontban, míg mások az új naptár szerint. Végül az 1700-as évekre az országban mindenütt a ma is használt, Gergely-naptár vált elfogadottá és a húsvéti ünnepkör is egységessé és kiszámíthatóvá vált.

A Kenyeri templom bejáratától balra található. az év jelentős részében elzárt szent sír. Festményeit 1778-ban Dorffmeister István festette. A sír hátsó falán, mint egy ablakon keresztül kiláthatunk a Golgotára, melyen három üresen álló kereszt áll, utalva az elkövetkezendő  eseménysorozatra. Két oldalon és a bevilágító égbolt szélén angyalok őrzik a sírt. A kinyitható, deszka kapuszárnyak belső oldalán a kivezényelt, alvó római katonák portréja látható (forrás: Pörneczi Norbert: A Kenyeri római katolikus templom 1778-2010 című könyve)

Mai bejegyzésem írásakor, 2020. április 8-án, szerda hajnalban, éppen az első, tavaszi telihold ragyogó fénye világít be az ablakon, előre jelezve a hétvégi húsvéti ünnepet. Nagycsütörtök délelőtt ismét együtt szólalnak majd meg a templom harangjai, hogy aztán a szombati feltámadási miséig elhallgassanak. Ahogy a szólás tartja, erre az időre "a harangok Rómába mennek". Sajnos ebben az évben, a járványhelyzet miatt egy régi, de néhány év óta ismét feléledt hagyományra is csak emlékezni tudunk majd. A Kenyeriben "csörgetésnek" nevezett tradíció szerint, a hajnali, a déli és az esti harangszót a gyerekek által készített, kölcsönkapott vagy éppen megörökölt talicskaszerű, tolható kereplők zaja pótolta korábban.

Így csörgettek a gyerekek Kenyeriben 2019-ben. A videót Németh Gábor készítette.

A gyerekek és mindannyiunk érdekében idén a csend veszi majd át a harangok helyét. A csend, amikor visszaemlékezhetünk arra, amikor nagypénteken a templomban kinyitották a szent sírt, Krisztus fából faragott szobrát fehér fátyollal takarták el, körben gyertyák égtek, és egész nap a falu tűzoltói őrizték a sírt egyenruhában. Az asszonyok az éjjel végigjárták a falu és a határ keresztjeit, fájdalmas olvasót imádkozva. Nagyszombaton tüzet szenteltek a templom ajtóban az esti szentmise előtt, és a megszentelt tűzből vitt parázzsal gyújtottak világosságot falunk házaiban. A késő délután kezdődött feltámadási körmenetre az asszonyok lecserélték sötét fejkendőjüket, az örömet jelképező, kék színűre. A sötétedés beálltával, az ártó szellemek elűzése, megijesztése céljából, néhányan kimentek a határba és lőfegyverrel lövöldöztek. Tették ezt annak ellenére, hogy 1817-ben Vasvármegye rendeletben tiltotta ezt meg, sőt pénzbüntetést is fizetett, akit ilyenkor lövöldözésen kaptak. A nagyhét eseményeiről, ide kattintva, ebben a három éve írt bejegyzésemben olvashatnak bővebben.

Húsvét vasárnapján hat órakor kezdődött a templomban az ételek megáldása. Az erre az alkalomra tartogatott "sódar", kalács, tojások, sőt a só és torma is kosarakba került, amit a templomban a pap egy rövid szertartás keretében megáldott. A megszentelt ételek maradékát sosem dobták el. A sonka csontját egyesek eltették Szent György napjáig, mások a "szomogy alá" (megjegyzés: eresz alá) rejtették el, mert az megvédte a házat a villámlástól. A keresztgyerekek húsvétra 10-10 db piros tojást és "vert perecet" (megjegyzés: süteményféle) kaptak a keresztszülőktől mindaddig, amíg meg nem házasodtak. Ezek a tojások aztán a délutáni litánia után a "tojásbavágás" nevű játék legfőbb kellékei lettek. Húsvéthétfő a locsolkodás napja volt. Kenyeriben ezen a napon a kútról hozott friss vízzel öntözték lányokat és asszonyokat. A húsvét napjainak eseményeiről, ide kattintva, ebben a három évvel ezelőtt írt bejegyzésemben olvashatnak bővebben.

A templomban található szent sír, deszka kapuszárnyainak belső oldalán, Krisztus testének őrzésére kivezényelt, alvó római katonák képeit láthatjuk. (2010. májusi fotóm)   

Ebben az évben, ezek a régi hagyományok elmaradnak ugyan, de bízom abban, hogy nem örökre. Helyette lehetőséget kapunk arra, hogy otthonunkban, családtagjaink között tölthessük az ünnepet. Ki tudja? Lehet, hogy egyszer még örömmel gondolunk majd vissza 2020 Húsvétjára, amikor semmi sem a hagyományoknak és szokásoknak megfelelően történt, de mégis felejthetetlen pillanatokat adott nekünk és szeretteinknek. Kívánom mindenkinek, hogy így legyen. Ezekkel a gondolatokkal szeretnék minden olvasómnak békés, áldott és szép húsvétot kívánni.

Pörneczi Tamás, 2020 április

Források: BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék bejegyzése; Magyar Katolikus lexikon; Berlin Staatsbibliothek; korábbi blogbejegyzéseim és fotóim; Horváth István - Ünnepi szokások a Vas megyei Kenyeriben