Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

A szülőhazájától, családjától sok ezer kilométerre került arab kisfiú becsülettel megállta a helyét. A nyolcosztályos gimnáziumot hét év alatt elvégezte, a közgazdasági egyetemen jogi diplomát és doktori címet szerzett, majd a Cziráky gyerekek tanítója, aztán a gróf titkára és a birtokok jószágintézője lett. Mindezt alig 25 év alatt. Bizonyára sokan irigyelhették emiatt az arabnak született, de magyarrá vált fiatalembert, aki a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint, felnőtt életének legnagyobb részét levélírással töltötte. Mai bejegyzésemben, az általa írt levelek alapján szeretném bemutatni Khayatt Wadih Nimatullah, az utolsó dénesfai és kenyeri jószágintéző mindennapjait.

Az ifjú Andrássy Ilona grófnő, akit első férje halála után gróf Cziráky József vett feleségül. Wadih mindent megtett a szeretett grófnőért. (forrás: geni.com)

Wadih életének eseményeit korábbi két bejegyzésemből már megismerhették (ezeket a címekre kattintva újraolvashatják). 

Az arab jószágintéző - első rész: Arábiától a Cziráky birtokig

Az arab jószágintéző - második rész: Gyerekcsőszből éneklő dervis

Az Kenyeri Plébánia iratanyagában több mint 100 olyan levelet találtam meg, amit Wadih írt, vagy ő kapott válaszul. Minden levelet felsorolni unalmas lenne, de néhány érdekesebbet szeretnék minden olvasómmal is megismertetni. Az első, általa aláírt levelet, 1931. június 14-én keltezte, amiben a gróf úr üzenetét tolmácsolta az akkori plébános, Hannig János számára. A grófi család és a plébánosok viszonya, ekkor már évtizedek óta nem volt felhőtlen: folyamatos harc jellemezte a mindennapokat egyes vélt vagy valós uradalmi járandóságokért, amit a Cziráky grófok hol így értelmeztek, hol úgy. "Kenyeribe nem saját szántamból jöttem, kétszeri püspöki felszólításra. Küldetésem: az elődöm és az Uradalom közti évtizedes viszály likvidálása volt! De már harmadik elődöm, Mazaly plébános is, a gazdatisztek brusque elbánása (=durva, goromba, nyers) miatt előttem könnyezve panaszkodott" - olvashatjuk Hannig János plébános 1937 májusi, a püspökhöz írt levelében, amiben további 18 pontban sorolja fel a fennálló problémákat. A megoldáshoz ez a levélváltás sem vitt közelebb, sőt a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a plébános számára korábban biztosított járandóságokat is megvonta az uradalom.

Részlet, Hannig János plébános 1937 májusi leveléből, amiben a gazdatisztekre panaszkodik a püspöknek (a Kenyeri Plébánia irataiból)

A következő három évben a létező összes "fórumon" igyekeztek bizonyítani az igazukat az érintettek. Wadih, a grófok megbízásából a plébánossal levelezett, sokszor személyeskedéstől sem mentesen. A plébános a püspöknek írta tovább a problémáit, ami elsősorban a saját igazának ismétléséből, és az uradalom képviselőinek igazságtalanságairól szólt. A püspök válaszait eleinte Wadih számára írta meg, majd a makacsságát látva, a későbbiekben személyesen a grófnak címezte leveleit. Ebben az időszakban Cziráky György és József között megosztásra kerültek a kenyeri és kecskédi földterületek, így az sem volt mindig tudható, hogy melyik gróf is az illetékes az uradalom által biztosítandó papi járandóságok ügyében. Ezt a grófi család igyekezett is kihasználni: amikor már nem volt más indokuk, akkor azt válaszolták, hogy a másik gróf úr az illetékes a témában. Azért, hogy tovább bonyolódjanak az ügyek, a plébános jogorvoslatot kért a főszolgabírótól, majd Vas vármegye alispánjától is. Minél többen kapcsolódtak az ügyekbe, annál inkább elmérgesedett a helyzet: sértődöttséget tükröző levelek, felszólítások, hivatalos határozatok maradtak fenn ebből az időszakból. Megoldás ugyan nem született, de 1940 őszén valami megváltozott. "Isten jóságos Kegyelméből a lelkipásztorkodásban 53 évet töltöttem...1917 évben méltóságos Gróf Mikes János püspök úr kívánságára a Kenyeri plébániára jöttem...Itt 23 évig voltam plébános" - írta nyugdíjba vonulásakor Hannig János, akit egy fiatalember,  Horváth István plébános követett Kenyeriben.

Hannig János utolsó bejegyzése, nyugdíjba vonulásakor, a Historia domus könyvbe, amit 1917-től 1940-ig vezetett, 1940 (a Kenyeri Plébánia irataiból)

1940. október 22-én kelt az a jegyzőkönyv, amiben az egymást váltó plébánosok, az uradalom által biztosított javadalmakat, gróf Cziráky György jóváhagyásával, egymással megosztották: Horváth István 10/12, Hannig János 2/12 részre volt jogosult. Természetesen leltárak is készültek az átadás alkalmából a templomról, annak felszereléseiről, a plébániáról és épületeiről. Ebből tudható, hogy a mára már lebontott, régi plébániát 1904-ben építették, udvarában három istálló, egy pajta és öt darab, fából készült ól is volt, összesen egy holdnyi területen.

A javadalmak megosztása a régi és az új plébánosok között, 1940 (a Kenyeri Plébánia irataiból)

Az átadások - egyetlen kivételtől eltekintve - probléma nélkül zajlottak. "Sajnálatos, hogy Hannig plébános úr nem tájékoztatott búcsú nélküli eltávozásáról, mert előbb rendeznie kellett volna azt is, hogy ő a kegyúri oratóriumból (=a kenyeri templomban, a grófi család számára fenntartott, emeleti helyiség) tudtom nélkül elvitetett 9 darab casulát (=miseruha) összes tartozékával, 1 darab bordó szőnyeget, két ministráns ruhát és esetleg mást is, amit eddig pontosan nem állapíthattam meg" - írta György gróf az új plébánosnak 1940 novemberében.

Gróf Cziráky György levele Horváth István plébánosnak a hiányzó miseruhákkal kapcsolatban, 1940 november (a Kenyeri Plébánia irataiból)

Végül Wadih és Horváth István plébános személyes egyeztetései során sikerült elsimítani a miseruhák problémáit is, azokat a gróf - felhívva a figyelmet arra, hogy 1000 Forintot érnek - a kenyeri plébániának adományozta. Pillanatnyi "béke" következett az új kenyeri plébános és a Cziráky családot képviselő titkár, Wadih között, amire közel tíz éve nem volt már példa. A karácsonyi időszakban többször is találkoztak egymással, amikor is hosszasan beszélgettek mindenféle témáról, miközben Horváth plébános tarokk-kártyajátékra tanította Wadih-ot. A már-már idilli állapot fél évig sem tartott.

Az ilyen barátságos hangnem már évtizedek óta nem volt jellemző az uradalom képviselői és a plébános között, 1941 január (a Kenyeri Plébánia irataiból)

A II. Világháború küszöbén - hasonlóan a legtöbb birtokoshoz - a Cziráky család is igyekezett a birtokai területén található egyházi jellegű kötelezettségeit, az úgynevezett "kegyúri terheket" a lehetőségekhez képes csökkenteni és hosszútávú szerződések keretében rögzíteni. Ennek legegyszerűbb és legkevesebb költséggel járó módja bizonyos grófi földbirtokok jövedelmének felajánlása volt az egyház részére. A különböző minőségű földterületek értékét úgynevezett "rozs egyenértékben" próbálták meg felbecsülni, azaz megállapították, hogy az  adott minőségű talajon, egy hold termőterületen, átlagosan mennyi rozstermést lehet elérni és azt mennyiért lehet értékesíteni. Így lehetett a kijelölt földek majdani terményeinek eladási árával "megváltani" a grófi család korábban nyújtott szolgáltatásait, például a plébános bor-, tüzelőanyag- vagy éppen szénajárandóságát. Ezeket a létrejött szerződéseket nevezték "kegyúri tehermegváltásnak". Természetesen az egyház és grófok képviselői ellenérdekelt felek voltak: a plébános a lehető legtöbb földterületet igyekezett "magáénak tudni", míg a birtokosok a földjeik termésátlagait úgy szerették volna megállapítani, hogy a lehető legkevesebb területről kelljen lemondaniuk.

A Piatnik cég tarokk kártyáival sokszor játszott egymással Wadih és Horváth István plébános. Néhány irat szerint legtöbbször a plébános volt az ügyesebb (Tarokk kártyák az 1930-as évekből)

A felek közötti ellentét az egyeztetések részleteinek kidolgozása során egyre erősödött, ahogyan Wadih és Horváth István plébános ellentéte is. A levelezéseik megszólításából világosan látható ez a folyamat: 1941 januárjában "Igen Tisztelt Plébános Úr!", februárban "Kedves Főtisztelendő Úr!", márciustól májusig "Kedves Barátom!" végül júniustól "Dr. Horváth István plébános úr részére!" megszólítással érkeztek Wadih levelei, sőt a tavasz folyamán, hivatalos levelektől szokatlan módon, tegeződve leveleztek egymással. Mindketten a környezetükben élőknél jóval műveltebb emberek voltak, mindketten igyekeztek a számtalan problémával küzdő "feletteseik" (gróf és püspök) érdekeit és utasításait maximálisan képviselni, mindeközben megpróbáltak a magánéletük során barátok maradni, ami hosszú távon nem sikerülhetett. 

Wadih igyekezett barátságos módon megközelíteni minden felmerülő problémát ezekben az időkben, 1941 április (a Kenyeri Plébánia irataiból)

A tehermegváltással kapcsolatos kezdeti sikeres tárgyalások 1941 közepére elakadtak: a háború közeledtével egyre értéktelenebb lett a pénz értéke, drágulás volt tapasztalható mindenütt, megbecsülhetetlenné váltak a földek várható hozamai. Sikerült ugyan megállapodni a küszöbön álló plébánia és templom renoválási költségeiben, de azok részleteit az érdekeltek mindannyian másképpen értelmezték. Heti szinten levelezett Wadih és a plébános arról, hogy kinek kell a téglát szállítania a beledi téglagyárból, miért nem a kenyeri állomásra érkezik a cserép, vagy éppen arról, hogy hány mesteremberre lenne szükség. Egyre követelőzőbb leveleket küldött Horváth István plébános, aki a helyszínen irányította a munkákat, és folyamatosan újabb halaszthatatlan felújítási feladatokat igyekezett megvalósítani. Ezzel egyidőben egyre elutasítóbb lett Wadih, aki látta, hogy az előzetesen kialkudott költségek nem fogják fedezni a munkálatokat.

Boldog békeidők fotói: a dénesfai kastély és annak parkja az 1900-as évek elején (forrás: cziráky.eu)

A felújítások végéhez közeledve, 1941. július 8 és július 26 között öt olyan levelet is találtam, ami egy mindössze 200 pengő értékű munkarész miatt született. Ez az időszak számomra, "Vihar a klozet körül" címmel vonul be kenyeri történelmébe. A felújítás problémáival kapcsolatban a plébános nem csak Wadih-nak írt leveleket, hanem folyamatosan tájékoztatta a püspököt is, aki úgy gondolta, hogy papja védelmében, a titkárt kihagyva, közvetlenül keresi meg a grófot.

"A plébános július 8-i keltezéssel azt jelenti, hogy az általam jóváhagyott és a kegyúri képviselő (=Wadih) által tudomásul vett építkezési tervezettel szemben a WC belső berendezésének beállítását, amely kb. 200 pengőbe kerülne, a kegyúr képviselője megtagadta azon megokolással, hogy csak a kőmíves munkát hajlandó elvégeztetni. Sajnálom, hogy ezt az ügyet Méltóságod elé kellett vinnem. És még jobban sajnálnám, ha a nehézségek újból személyi ellentétből származnának, minthogy az új plébános személyében megértő és minden szempontból jóindulatú papot adhattam Méltóságod kegyuraságába." (részlet Grősz József püspök 1941. július 10-én kelt, gróf Cziráky Györgynek szóló leveléből)

A püspök levele két nap múlva érkezett Kenyeribe. Mivel Wadih Dénesfán tartózkodott, ezért telefonon keresztül olvasták be a levél szövegét. Bizonyára rosszul érintette, hogy őt megkerülve próbált a püspök intézkedni, ezért azonnali választ küldött a püspöknek Dénesfáról. "Ami a WC felszerelését illeti, erre nézve kötelezettséget nem vállaltam, mint ahogy például a fürdőszoba felszerelésére sem..., már pedig a fürdőszoba kőművesi munkáját is elvégeztettem. Ha tehát a Plébános úr az alulírt kegyúri képviselő által, megbízásból tudomásul vett építkezési tervezetbe belemagyarázza a felszerelést is, úgy tévedésben van..." - olvasható Wadih válaszlevelében, amit 1941. július 13-án küldött el a püspöknek. A következő napokban ismét telefonon egyeztetett a gróf és Wadih. Bizonyára úgy látták jónak, ha a gróf is megerősíti egy újabb levélben a Wadih által leírtakat, ezért július 17-én, gróf Cziráky György Kenyeriből is küldött választ a püspök levelére.

"Szíves megkeresését titkárunknak telefonon felolvastuk, mivel távol van, aki a következőkben adja elő a tényállást:

Titkárunk útján megállapodást kötött gróf Cziráky György kegyúr, ezen megállapodást a kenyeri Plébános írta alá, vállalta. Ebben a megállapodásban nincsen szó a vitatott felszerelésről, bár ebből a megállapodásból kitűnik, hogy a Cannonica visitatión (=kánoni látogatás jegyzőkönyve, amiben többek között a kegyúri kötelezettségek is felsorolásra kerültek; Kenyeri esetében az 1837-ben keltezett jegyzőkönyvben leírtakat alkalmazták) túlmenően vállalt Kegyúr tatarozási kötelezettséget... Amikor ezen többlet és különleges teendőket Kegyúr elvállalta, tudott dolog volt a kenyeri Plébános úr előtt az, hogy a fürdőszoba és a WC helyiség felszerelése nem képezi Kegyúr terhét, ez élőszóval is érintve volt. Plébános úr kijelentette, hogy ezekről természetesen ő maga fog gondoskodni...Az Építész úr és a Plébános úr azon kitételéből, hogy praktikusabb angol WC-t alkalmazni, nem magyarázhatja bele, hogy a felszerelés a Kegyúr terhét képezi. Nem akarunk arra hivatkozni, hogy végül is 1837-ben (=kenyeri Cannonica visitatio első időpontja, a Kegyúri terheket ekkor határozták meg) angol klozetról szó sem lehetett. Mindenesetre, ha a Plénbános úr megfeledkezik a megállapodásról illetve kijelentéséről, úgy minden további vita elkerülése végett Titkárunk sajátjából hajlandó vállalni a kérdéses 200 pengőt, azonban természetesen nem kívánható tőle, hogy a WC felszerelés beszerzésével foglalkozzék." (részlet gróf Cziráky György 1941. július 17-én kelt, Grősz József püspöknek szóló leveléből)

Természetesen ezt a válaszlevelet a püspök eljuttatta a kenyeri plébánosnak is, aki tételesen cáfolta a Wadih és a gróf által leírtakat. "Dr. Khayatt Wadih azt a megállapítást teszi, hogy a kegyúr Őméltósága által aláírt megállapodásban nincs szó WC berendezésről és hogy mennyi többlet-munkát vállalt a kegyúr Őméltósága. Ezekben teljesen igaza van...ami vitás kérdés, az a kegyúr Őméltósága szándékán kívüli végrehajtásban mutatkozott... A kegyúri megbízott úr azt állítja, hogy a WC helyiség belső felszerelése nem képezi a kegyúr terhét, ez élőszóval érintve volt, a kenyeri plébános előtt tudott dolog volt, sőt a kenyeri plébános kijelentette, hogy ezt magára vállalja. Ezen kijelentésekre vonatkozólag kijelentem, hogy a kegyúri megbízott úr valótlanságot állít..."(részlet Horvát István plébános 1941. július 25-én kelt, Grősz József püspöknek szóló leveléből). A további indokainak részletezését az eredeti levélben elolvashatják. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a plébános és Wadih baráti viszonya ugyan itt már befejeződött, de azért a levél utolsó bekezdéséből látható, hogy a plébános még bízott abban, hogy Wadih talán félreérthetett valamit a telefonba bediktált levél szövegében, és csak ennek tudatában állít valótlanságokat. 

Horvát István teljes levele, amiben elmagyarázza véleményét a püspöknek, 1941 július (a Kenyeri Plébánia irataiból)

Egy nappal később, július 26-án kelt az utolsó előtti levél ebben az ügyben. Mivel a püspök két válaszlevelet is kapott WC ügyben, és mindkettő Wadih álláspontját tükrözte, ezért ezúttal már neki címezték a választ is. Ezt a levelet már nem is írta alá a püspök. Ahogy a gróf titkárán keresztül írta leveleit, úgy tett a püspök is: titkárára bízta a válasz elküldését. 

"Nagyságos Titkár úr!

Őexcellenciája megbízásából... van szerencsém értesíteni, hogy a püspök úr ragaszkodik, hogy a WC használható állapotban adassék át. Azt viszont természetesnek tartja, hogy 1941-ben nem olyan WC-t készítenek, mint 1837-ben. Biztos, hogy 1837-ben is, korábban is, később is, nem négy falat, hanem használható állapotban levő WC-t adott át kegyúr a plébánosnak Kenyeriben és másutt is. Egyébként a püspök úr nem óhajt többé ezzel az üggyel foglalkozni, annál kevésbé, mivel a vitapontok nagy része Nagyságod és a plébános úr között merült fel. Hogy a 200 pengőt Nagyságod a sajátjából fizeti ki, ehhez a püspök úr nem kíván hozzászólni, minthogy az eddigi levelezés folyamán csak mint a kegyúr megbízottjával és nem mint magánszeméllyel levelezett az egyházmegyei hatóság Titkár úrral.

Kész tisztelettel: Dr. Galambos Miklós, püspöki titkár" 

(a püspöki titkár 1941. július 26-án kelt levele, Khayatt Wadihnak)

A püspöki hivatal utolsó, láthatóan haragos levele WC ügyben, amit már csak a püspöki titkár írt alá, 1941 július (a Kenyeri Plébánia irataiból)

Az ügy lezárásaként, 1941. augusztus 13-án küldött még egy levelet a plébánosnak, amit azzal kezd, hogy korábbi levelei tartalmán "nincsen mit változtatnom". "Visszautasítom azt, mintha én a tényekkel szemben mást mondanék, szíveskedjék tartózkodni ilyen kitételektől, amit komolynak már azért sem vehetek, mivel egész magatartása nekem idegen, amit bemutatok május 27-én kelt levelemben, melyet azonban nem küldtem el abban a reményben, hogy szolgálnom kell, ha egyoldalúan is, az ő s z i n t e békét." - fejeződik be Wadih levele, amit a kenyeri plébánosnak elküldött.

Wadih, általam megtalált utolsó levele a kenyeri plébánosnak, 1941 augusztus (a Kenyeri Plébánia irataiból)

Megismerve Wadih életútját, én biztos vagyok benne, hogy ebben az ügyben, a plébános és a titkár véleménye között, valahol félúton van az igazság. A dokumentumokat lapozgatva, ettől az időponttól kezdve, nem találtam egyetlen olyan Kenyeribe érkezett iratot sem, amelyiket Wadih aláírt volna, de a levelek formátuma, szóhasználata nem változott. Ez véleményem szerint azt jelzi, hogy a leveleket továbbra is Wadih fogalmazta meg, de aláírásukra nem volt hajlandó. A levelek aláírójaként a továbbiakban Kulcsár Antal intéző nevét olvashatjuk egészen a háború végéig. A WC ügy megoldódott ugyan, de Wadih közben elveszített egy barátot, Horváth István kenyeri plébános személyében.

A levelek külalakja és szövegezése egyértelműen azt jelzi, hogy Wadih írta azokat, de többé nem volt hajlandó aláírni egyiket sem, azt mindig az uradalmi intézőre bízta ettől kezdve, 1942 november (a Kenyeri Plébánia irataiból)

A Kenyeribe küldött levelek története itt véget ér. Aki úgy gondolja, hogy a sors nem tartogatott még további meglepetéseket Wadih számára, az óriásit téved. Ígérem érdekességekben bővelkedik még az "arab titkár" életútja, ami az Atlanti óceánon túl, Venezuelában fejeződött be. Kérem, tartsanak velem legközelebb is.

Pörneczi Tamás 2020 február 

Források: Arcanum Adatbázis; korabeli újságok cikkei és fotói; cziraky.eu; a Kenyeri Plébánia iratai.