Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Ma bejegyzésem megírása előtt, egy 26 kötetből álló enciklopédia harmadik könyvét lapoztam fel, ami "Magyarország vármegyéi és városai - Vas vármegye " címmel jelent meg 1898-ban. A vaskos könyvből ma csak Kenyeri és környéke adatait, érdekességeit szeretném bemutatni, több mint 120 év távlatából. Bejegyzésem összes illusztrációja és fotója is a könyvből származik.

A könyv eredeti borítója. A sorozat minden egyes kötetét, domborműhöz hasonló, színes kötéssel készítették el.

„Egy lelkes és bátor írói gárda óriási munkára vállalkozott. Megírja Magyarország történetét és jelenkorát vármegyénkint, városonkint, olyan kiterjedésben, olyan részletességgel, a minőre nincs példa a gazdag külföldi irodalomban. Ez is legyen dicsősége Magyarországnak. Ilyen magasra emelkedett a század elején még oly szegény, jelentéktelen magyar irodalom!” (Jókai Mór előszava az enciklopédia első kötetéhez, 1896)

Magyarország vármegyéi és városai könyvsorozat a magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Az elindítója és szerkesztője Borovszky Samu történész, aki 1896 és 1912 között 25 kötet szerkesztője volt. Az utolsó kötet, Borovszky halála után került kiadásra, de szerkesztőként (meghalt kereszttel jelölve) ebben is ő szerepel. Jeles tudósokból álló szerkesztőbizottsága az adott megyét kiválóan ismerő helyi szerzőkre támaszkodva, nagy részletezéssel dolgozta fel a vármegye múltját és akkori jelenét: történelem, földrajz, képzőművészet, néprajz, hadtörténet, az akkori jelen közgazdasági, közművelődési adatai mind megtalálhatóak benne. Történeti értékű fotók, gyönyörű illusztrációk, térképek és számtalan adat teszi teljessé a könyveket. 

A ma is álló Celldömölki kórház épülete 1898-ban

A sorozat harmadik köteteként megjelent "Vas vármegye" rész 622 oldalát, 5 db színes kép, 3 db térkép és 480 fekete-fehér kép is illusztrálja. Igyekszem a könyv felépítésének sorrendjében haladni, az érdekességeket röviden kiemelni, a környékünkkel kapcsolatos témákkal részletesebben foglalkozni. 

A Kis-Czelli járás színes térképe 1898-ból

Az általános fejezetekben olvashatjuk, hogy "Vasvármegye keleti részében több egészen külön álló hegycsúcs emelkedik ki a rónából: a Sághegy (292 m.), a Kis Somlyó (220 m.), a Litkei hegy." Mivel a Sághegy bányászata 1911-ben kezdődött meg, így a könyv kiadásakor a hegy mintegy 15 méterrel volt magasabb volt a mai magasságánál.

Nincs új a nap alatt, tartja a közmondás. A határ közelsége miatt, egykor is sok vasi talált munkát a határokon túl, akár csak ma: "A szaporodás aránya alatta marad az országos átlagnak, aminek oka a munkások kiszivárgása a szomszédos Ausztriába, ahol könnyebben jutnak keresethez...Az 1891-i népszámlálás 24 032 egyént írt össze, akik Vas vármegyéből kereset végett Ausztriában tartózkodtak." - jegyzi meg a könyv. A megyében ekkor 390 371 lakos élt, 10 járásban és 629 településen laktak. A legkevesebben Borostyán községben éltek (9 házban, 55 lakos élt; ma Szlovéniához tartozik a terület), ötezer feletti város kettő volt: Kőszeg és Szombathely. Településünk a Kis-czelli járáshoz tartozott, 2 nagyközséggel (Jánosháza és Kis-Czell) és 38 kisközséggel együtt, melyek közül néhány környező település leírását részletesen is megosztom. 

A szomszédos Csönge általános adataiból látható, hogy településünknél is nagyobb volt ekkoriban a falu. érdekességként, a Weöres földbirtokos család, kastélynál kisebb méretű, polgárias, úri kényelemmel berendezett, kerttel körülvett díszes lakóházát (=úrilak) emelték még ki a szerzők.

"Csönge, kemenesaljai nagyobb magyar falu, 180 házzal és 1140 lakossal. Postája helyben található. A faluban községi hitelszövetkezet is van. Itt áll budakeszi Weöres Sándor földbirtokos csinos úrilaka, melyet tulajdonosa 1878-ban építtetett. Földesurai a Hugonnay grófok voltak."

Radó Kálmán kastélya Répcelakon 1898-ban

A szintén szomszédos Pápoc (az 1800-as évek végén még Pápócz volt a neve) még Csöngénél is több lakóházzal és lakossal bírt 1898-ban. Érdekességként megemlítik iskoláját, ami az első között alakult meg az országban, a pápóczi perjelséget (=szerzetes rend, melynek vezetője nem apát vagy prépost, hanem önálló hatalmú "perjel"), a ma is álló kápolnát és a 300 évvel korábban elpusztult kastélyt és halastavat is. Az egykor különálló Szentmiklósfa településről (ma Pápoc része) is megemlítem. 

"Pápócz régi érdekes rábamenti magyar község, 196 házzal és 1333 lakossal. Postája helyben található. Plébániája a Szent-István által alapított plébániákhoz tartozik és mellette már 1371-ben iskola is volt, Gelsei Csap Margit itt alapította 1363-ban a Boldogságos Szűz-Máriáról címzett pápóczi perjelséget, a Szent-Ágoston rendi remeték számára, két évvel később pedig a pápóczi prépostságot. Itt volt Gelsei Csap Margit szép kastélya, nagy halastava és az általa épített katolikus templom is, melyek azonban a mohácsi vész alatt mind elpusztultak. Templomát 1783-ban újították meg. Szép gótikus kápolna is van a községben. 1403-ban itt győzték le Garay és Stibor vajdák Nápolyi László seregét. A község a körjegyzőség székhelye."

"Szent-Miklósfa, rábamenti magyar község, 41 házzal és 342 r. katolikus lakossal. Postája Pápócz, távírója Ostfi-Asszonyfa."

Környékünk legnagyobb települése volt akkor, 1709 lakossal, az egykor kötőjellel írt Ostffyasszonyfa. Ezekben az években itt volt a körorvos székhelye is, aki a szomszédos települések betegeit is ellátta. Az egykori vár nyomai még felfedezhetőek voltak, az Ostffy kastély és néhány földbirtokos úrilak színesítette a település képét.

"Ostffy-Asszonyfa régi nevezetes község, 275 házzal és 1709 magyar lakossal. Vasúti állomás, posta és távíró helyben. Körjegyzőségi és körorvosi székhely. Az Ostffyak ősi fészke. Itt volt az Ostffyak vára is, mely a jelenlegi templom körül állott, ma azonban már csak a várárkok egy része és a vár kútja látható. A mostani templom, melyet a XVII. században alakítottak át, volt a vár-kápolna. Itt van Ostffy Miklós szép, kényelmes, régi kastélya is és itt őrzik az Ostffy-család levéltárának egy részét. A községben továbbá özvegy Takách Lajosné és a Vidos-család csinos emeletes úrilakai is. Birtokosok az Ostffy és a Weöres-családok. Földesurai az említetteken kívül a Kisfaludy Török- és Gömbös-családok voltak."

Kenyeri és Kecskéd két különálló település volt az 1800-as években, így a külön-külön szerepeltek a könyvben is. Érdekességként a templomot, a Cziráky családot és szép úrilakukak emelik ki a könyvben. 

"Kenyeri, magyar község 64 házzal és 704 lakossal. Postája helyben van. A község a Rába közelében, a Parndorf felé tervezett vasút mentén fekszik. Plébániája 1548-ban már virágzott. Temploma 1716-ban a protestánsoktól visszavétetvén, azt a Czirákyak restauráltatták. Jelenlegi kegyura gr. Cziráky Béla, kinek itt szép úrilaka van, mely egy régi várkastély maradványát képezi. 

Kecskéd, Rába menti magyar község 88 házzal és 592 római katolikus lakossal. Postája Kenyeri, távírója Ostfi-Asszonyfa. Utolsó földesura Cziráky Antal gróf volt."

Falunk földbirtokosairól a következőket olvashatjuk: "Cziráky család (Cziráki és dénesfalvi) a Vezekény nemzetségből származik, első ismert őse Póka v. Pál 1247-ben. A Cziráky nevet a XIV. század végén veszik fel, a sopronmegyei hasonnevű helység (=Cirák) után. Vasmegyébe a XV. század folyamán telepedtek. Birtokaik: Rum és Kenyeri. Rangemelések: Cziráky Mózes királyi személynök, korának legnagyobb törvénytudója 1620-ban bárói címet, József 1723. február 21-én grófi rangot nyer. Címerük: pajzs kék mezejében zöld dombon álló természetes színű farkas, első lábával veres zászlót tartva, melyen félhold és csillag ragyog."

Végezetül következzen még a könyv néhány érdekes megállapítása az egykori környékbeli lakosok jelleméről, szokásáról, viseletéről.

"A vasmegyei magyarok jellemének alapja bizonyos szembeötlő józanság, mely mentes a nagyobb szenvedélyességtől, vagy mélyebb alattomosságtól. A józanság, egyszerűség, természetesség, mely lelkükben megnyilatkozik, kifejezésre lel építészeti módjukban és ruházatukban is. Szorgalmas munkások általában, kik maguk is tulajdon birtokában lévén, tiszteletben tudják tartani a tulajdonjogot. Legendás rablóik voltak nekik is; de a leghíresebbjük, Sobri Jóska, valóságos lovag, az ideális betyárvilág megtestesült alakja, aki egyetlen orgyilkosságot vagy rablógyilkosságot sem követett el. Az ő rablóikat a szabadság szeretete vagy a könnyelműség vitte az erdők rejtekébe s nem a kincsvágy. Verekedés ma is megesik duhajkodás közben, vagy a búcsúkon, de annak az oka rendszerint a virtuskodás, mely nem egyedül a magyar nép sajátsága, hanem az általános emberi természet megnyilatkozása...."

"Az itteni magyar nép, amint említettük, általában komoly, túlságosan is józan és egyszerű, úgy mulatságaiban, mint öltözködésében, valamint lakásának berendezésében..."

"A vasmegyei magyar nép általában igen tiszta; háza elejét, udvarát, főleg vasárnap s ünnepek előtt, gondosan feltakarítja. A fehérre meszelt, ragyogó tiszta házak igen jó benyomást tesznek szemünkre..."

"A Kemenesalján különböző szokásokat figyelhetünk meg a nők ruházkodását illetőleg. Magyar-Gencsen és Kemenes-Hőgyészen általában sötétkék ruhát viselnek ugyan az asszonyok, de a leányok a legtarkább színeket keresik; meg van továbbá az a különös szokásuk, hogy az asszonyok télen nagyon szeretik viselni az ibolyaszínű nagykendőket. Alig van asszony, aki nem ezzel burkolná be magát. Kétféle szabású derekat viselnek, melyet az általános vasmegyei elnevezéstől eltérőleg neveznek. A téli testhez álló derekat hajlónak hívják, a nyárit a többi vasmegyeivel együtt réklinek, ellenben a blúz neve náluk nem röppencs, hanem repülő. Ruhájuk színét bizonyos ünnepekhez is kötik. Karácsonykor piros posztó, a Mária-ünnepeken fehér, húsvétkor kék, húsvéthétfőn barna ruhában mennek a templomba. A modern divat már ide is befészkelte ugyan magát, de itt lassabban hódít tért. Nemes-Magasiban a barna és zöld szín az uralkodó. Dömölkön, a modern városias viseletnek nyitottak ajtót, minden asszony és leány télen-nyáron kesztyűt hord."

Néhány szó erejéig, az erdő- és a korszerű vadgazdálkodással kapcsolatban is rábukkanhatunk még a könyvben Kenyerire. Ezek azok az információk, melyeket a 120 évvel ezelőtt élt, népes szerkesztőcsapat megosztásra érdemesnek talált településünkről, és az egykori Vas vármegyéről. Ma bejegyzésemben szerettem volna felidézni az alkotók gondolatait ebből a kor-dokumentumból.

Pörneczi Tamás 2019. július

Források: "Magyarország vármegyéi és városai - Vas vármegye" című, 1898-ban megjelent könyv szövegei és eredeti illusztrációi