Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Mai bejegyzésemben ismét időutazásra hívom kedves olvasóimat. Ezúttal olyan érdekes, egykori eseményeket igyekszem felidézni, amelyek mindegyike áprilisban történt, az 1851 és 2003 közötti évek során. Hálanyilatkozat, tűzoltóbál, kalaplopás, kísérleti telep, árvíz, trafipax, választás, filmajánlók, tanácsház építés, restaurálás és még számtalan érdekes, eredeti cikk szerepel a mai kínálatban. Kérem, tartsanak velem az egykori kenyeri és környékbeli áprilisokba!

1966. április 5-én, szombaton avatták fel ünnepélyesen az ország egyik legkorszerűbb, kisméretű vérellátó állomását a celldömölki kórház területén. A fotón dr. Marosfalvi Ferenc és munkatársa (felesége) munka közben (forrás: Vas Népe 1966. április 7.) 

1851 április

Mai, legrégebbi cikkem 1851. április 24-én jelent meg a Katholikus Néplap című hetilapban. A Hála nyilatkozat aláírói, a falu legfőbb vezetői, Csihar Mihály kenyeri bíró és Varga János kecskédi bíró, akik a két falu hívei nevében köszönik meg jótevőjük ajándékait. A faluk kegyes atyja, a földesúr, nem más, mint gróf Cziráky Antal. A cikkből megtudhatjuk, hogy 1847 évben készült el a templom jobb oldalán a nepomuki Szent János oltár, míg 1851 évben, a bal oldali páduai Szent Antal tiszteletére emelt oltár. Mindkét oltár, valamint hozzájuk kapcsolódó oltár-képek, kiegészítők költségeit a gróf finanszírozta. Ezért született - a ma inkább köszönőlevélnek nevezett - hála nyilatkozat.

A Hála nyilatkozat eredeti szövege 1851 évben jelent meg a Katholikus Néplap április 24-i számában 

1905 április

Érdekes, Pápoccal kapcsolatos hírről számoltak be a napilapok ebben a hónapban. 

"Temetés a tengeren. Novák Fidel, pápoci lakos pár évvel ezelőtt kivándorolt Amerikába, de a honvágy miatt nem volt nyugta új hazájában, s minden áron haza akart jönni. Hazatérőben is volt már egy személyszállító hajón, de a végzet úgy határozott, hogy ne láthassa meg többé szülőföldjét. Megbetegedett a hajón s meg is halt útközben. Hulláját a tengerbe dobták, ingóságait 23 és fél dollár készpénzzel együtt a konzulátus hazaküldte, s azt igazolt örökösei a celldömölki királyi adóhivatalnál átvehetik." (Kemenesalja hetilap 1905. április 23.)

A következő, április 30-i számot fellapozva több Kenyeri vonatkozású hírre is rábukkanhatunk. A tavasz az esküvők időszaka volt egykor is, ezért nem is meglepő, hogy Volner Sándor kenyeri pályafelvigyázó és Hőbe Eszter úrihölgy esküvőjéről értesülhetünk az újság második oldalán.

A kenyeri önkéntes tűzoltó egyesület vidám eseményéről is ezen az oldalon olvashatunk. Saját pénzalapjuk bővítésére, zártkörű táncvigalom rendezését határozták el, amit Pusztay Ferenc vendéglőjében tartanak meg. A rendezvényre a belépődíj személyenként 1 korona, a családjegy 1 korona 60 fillér. Érdekesség, hogy egyenruhában érkező tűzoltók számára 60 fillérben határozták meg belépőjegy mértékét. 

1906 április

Pénzhamisítók tűntek fel ebben a hónapban környékünkön. Valahol Szombathely vagy Sopron tájékán, esetleg még közelebb valahol, egy ércpénz hamisító banda ütött tanyát. Az újságokban közzétett felhívás szerint, aki a hamisítók nyomára vezeti a hatóságot, azt 1000 korona díj jutalom illeti meg. A hamisítványok könnyen felismerhetők voltak szürke színükről, zsíros tapintatukról, csekélyebb súlyukról, érdes felületükről és kevésbé éles rajzukról. Az újságírók szerint jó lenne, ha a hamisítókat is olyan könnyen lehetne felismerni, mint a hamis pénzeket. 

A következő történetnek, akár a következő címet is adhatnánk: Egy suhanc, két deci pálinka, egy kalap és 12 nap fogház. 

"Kalaptolvaj suhanc. Horváth Mihály felsőőri születésű, jobbágyi lakos kóborlás közben betért Kenyeriben a korcsmába, hol néhány, deci pálinka elfogyasztása után, a vendéglős kalapját magához vette s ezzel elillant. A csendőrségnek azonban sikerült őt útközben elfogni, miután tettét beismerte átkísérték a celldömölki királyi járásbírósághoz, hol is a lopás vétségében bűnösnek mondatott ki, s 12 nap fogházra ítéltetett." (Kemenesalja hetilap 1906. április 15.)

1917 április

Háborús időkbe érkeztünk. Hazánk fiai a fronton harcoltak, kivették részüket a legkeményebb küzdelmekből. A csatatereken halottak, bénák maradtak, idehaza pedig síró gyermekek, beteg asszonyok, élelmiszerhiány, gond és bánat. A felnőttek napi lisztadagja 20 dekagramm volt ekkor, aminek kisebb része a búzaliszt, nagyobb része kukoricaliszt. Ebben a nehéz időszakban talán nem is gondolnánk, hogy az alapvető élelem hiánya mellett volt egy olyan, külföldről behozott növény, aminek hiánya szinte minden felnőttet megviselt. Ez nem volt más, mint a kávé. Olyannyira fontos növényről volt szó, hogy az újságok is megírták, ha érkezett valamennyi kávé a megyébe. "Vasvármegye részére a  kávéközpont 20 métermázsa kávét utalt ki. Hogy mennyi időre, arról nincs szó, csak az bizonyos, hogy arra kell törekedni, hogy elsősorban olyanokhoz kerüljön, akiknek a kávéra feltétlenül szükségük van. Azelőtt igen sokaknak a cikorina (=pótkávé) is jó volt, most már meg mindenki csak kávézni akar!" - írta a Kemenesalja hetilap tudósítója felháborodva 1917. április 22-én. A kávéfogyasztás csökkentésére alispáni rendelet is született ebben a hónapban. 

"Még kevesebb kávét! Megírtuk, hogy az alispán elrendelte, hogy délután 1 - 7 órai időközben, az illetékes közhelyeken semmiféle kávét nem lehet kiszolgálni. Herbst Géza alispán most tovább ment. Elrendelte, hogy a kijelölt időköz előtt és után is csak pikoló kávé és csésze tejeskávé szolgálható fel. Pohárban vagy edényben feketekávét, vagy pikolónál nagyobb bármilyen edényben feketekávét kiadni tilos!" (Kemenesalja hetilap 1917. április 22.)

Szintén ebben a hónapban történt, hogy a kenyeri és kemeneshőgyészi plébánosok "helyet cseréltek". Sorsukról a települések kegyurai állapodtak meg egymással, amit a megyéspüspök is jóváhagyott. Így a hőgyésziek által szeretett és tisztelt Hannig János káplán bármennyire is hadakozott az ellen, hogy Kenyeribe helyezzék át, nem tudta ezt megakadályozni. Még az újságok is megírták egykor, hogy mennyire fájdalmasan érintette ez a hír Kemeneshőgyész és Magyargencs híveit, de nem volt mit tenni. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a kenyeri hívek öröme is nagy volt, akik egyáltalán nem szerették dr. Markovics Arnold plébánosukat. Hannig János, aki még 23 évig volt falunk plébánosa, így írt ezekről az áprilisi napokról feljegyzéseiben. 

Hannig János plébános, Kenyeribe történt áthelyezésével után papírra vetett gondolatai 1917-ből (forrás: Kenyeri plébánia iratai)  

1938 április

A két háború közötti, egyik utolsó békeévben járunk. Rosszul kezdődött ez az április a rábakecskédi Fellner Zoltán és testvére Ernő számára, akik gabonakereskedéssel foglalkoztak. Három rendbeli csalás ügyében álltak a szombathelyi törvényszék bírája előtt. A vádirat szerint Fellnerék a külföldi gabonaszállításoknál, a gabona közé ocsúval (=értéktelen gabona, éretlen gabonaszem és szár keveréke) telt zsákokat csempésztek. Ezt aztán Németországban és Svájcban vették csak észre a megrendelő kereskedők. Ezenkívül egy Amerikába induló szállítmánynál útközben, a győri állomásnál kiömlött egy zsák és ebben is ocsú volt. A két Fellner azzal védekezett, hogy az ő tudtukon kívül kerültek az ocsúval telt zsákok a többi közé. Sok tanút hallgatott ki a bíróság, amely két vádpont alól felmentette Fellneréket, de egy vádpontban bűnösnek mondta ki, és ezért fejenként 120 pengő pénzbüntetésre ítélték őket. Az indokolásban a bíróság súlyosbító körülménynek vette, hogy Fellnerék a magyar kereskedelem megbízhatóságát veszélyeztették külföldön. 

A pápoci Szent Lőrincről elnevezett plébániát Szent István király alapította és nem sokkal később Pápocon lett felállítva Dunántúl első iskolája is. A község eme régi történelmének felelevenítése végett, a kemenesaljai római katolikus esperesi kerület vezetősége elhatározta, hogy a kettős szentévvel kapcsolatban, Pápocon kerületi tanító díszgyűlést rendez, az összes tanítók kötelező megjelenésével. (Kemenesalja, 1938. április 17. szám)

A pápoci ünnepség programját a szervezők egész naposra tervezték. Délelőtt fél 9 órakor, a pápoci templomban segédletes nagymisét celebrált dr. Horváth Károly esperes plébános, a szentbeszédet Hermann Flóris izsákfai plébános mondta, míg a pápoci énekkar latin betéteket énekelt. Délelőtt 11 órakor eucharisztikus díszgyűlést tartottak a templom előtti téren. Az ünnepi beszédek után, Pócza József tanító ismertette Pápoc történetét, majd a helyi ifjúsági egyesületek és iskolások énekszámaival és szavalataival zárult a díszgyűlés. Ezek után tanítógyűlést tartottak az iskolában, végül közebédre vártak mindenkit a Lukács-féle vendéglőbe.

A pápoci kolostor helyén épített Római Katolikus Elemi Népiskola épülete az emeletes Szent Mihály kápolnával. A fotót Csányi Károly készítette 1939-ben 

Végül egy érdekes hír az 1938-as év áprilisából.

Agglegény adó. Ezután minden 25 éven felüli férfinek meg kell nősülni, ha álláshoz, kenyérkeresethez jut. Aki a rendeletnek nem tesz eleget, nem lehet állami hivatalnok, minden ilyen férfi kétszeres adót fizet és haláluk után a vagyonuk fele az államra száll! No nem nálunk, hanem Görögországban. (Kemenesalja, 1938. április 17. szám)

1940 április

Mindössze két évet ugrottunk előre az áprilisok történetében, de hatalmas változások mentek végbe a világban. A második világháború elkezdődött, ebben a hónapban a német csapatok hét hadosztállyal, tengeri és légierővel lerohanták és elfoglalták Dániát és Norvégiát. Miközben az újságok címlapjai a háborús hírekkel voltak teli, a lapok belső oldalain azért találtam néhány információt a Kenyeriben és környékén történtekről is. 

A szomszédos Csöngei Levente Egyesület korábban elhatározta egy levente-ház építését, aminek kivitelezhetősége a háborús helyzet miatt kétségessé vált. Erről tudomást szerzett a Celldömölki Levente Egyesület vezetősége is, akik tagjaik segítségével 50 pengőt adományoztak a levente-ház felépítésére. A csöngeiek válaszlevelét az 1940. április 6-án megjelent Celldömölki Hírlapban olvashattuk.

Celldömölki Levente Bajtársak!
Megdobogtatta magyar szívünk, amikor tudomást szereztünk arról a nemes elhatározásotokról, hogy nekünk, csöngei leventéknek, otthonunk felépítésére 50 pengő segélyt juttattatok. A küldött összeg kettős értéket jelent számunkra. Jelent számottevő anyagi támogatást, melynek segítségével célunkat biztosabban elérhetjük, de jelent kimondhatatlan nagy erkölcsi értéket, mert megláthattuk és megérezhettük belőle a levente bajtársi szeretetnek és együttérzésnek buzdító lelket letemető érzését.
Bizonyára tudomást szereztetek arról, hogy anyagi nehézségekkel küzdünk, szinte féltünk már, hogy a csüggedés erőt vesz rajtunk, de a ti jóakaratotok és bátorításotok felrázott bennünket. Ennek hatásán felbuzdulva, magunk között egyéni megajánlás folytán, összesen 200 pengőt ajánlottunk fel otthonunk építésére. Ezt megelőzően
vállaltuk az összes kavics és homok bányászás és mindenféle munkát.
Celldömölki Levente Bajtársak!
Fogadjátok Egyesületünk minden egyes tagjának hálás köszönetét és lélekben hadd szorítsuk meg meleg bajtársi kézszorításul kezetek, a küldött nagylelkű adományért.
Csönge, 1940. március 12-én.
Bajtársi köszöntéssel Csöngei Levente Egyesület Sarrodi Károly sk. levente egyesületi elnök, Szabó Dezső sk.  főoktató

Az összefogás eredményeképpen 1941-ben elkészült Csöngén a levente-ház, ami ma a falu önkormányzatának ad otthont

Szintén ebben a lapszámban olvashatunk Tákói István, egykori kenyeri lakos kerékpárjának esetéről. István egy rokonát indult meglátogatni a celldömölki közkórházba, vasárnap délután. Mivel szép idő volt, kerékpárra ült Kenyeriben és meg sem állt a kórházig. A kerékpárt letámasztotta a celldömölki kórház udvarára és bement az épületbe. A látogatás után azonban a kerékpárját sehol sem találta. A sikertelen keresés után a celldömölki csendőrségre ment bejelenteni a lopást, ahol azonnal megkezdték a nyomozást. Az újságcikk arról már nem emlékezik meg, hogy előkerült-e a kétkerekű, mint ahogy arról sem, hogy miképpen jutott haza, Kenyeribe István.

Egy szokatlan baleset is történt ebben a hónapban, amiről a Kemenesalja hetilap 1940. április 21-i számában olvashattunk részletesen.

Ökrös-szekeret gázolt a motorvonat.
Súlyos szerencsétlenség történt kedden délután 2 óra tájban Kenyeri és Vönöck állomások között, ahol jó néhány kilométer hosszúságban az országút a vasútvonal mentén halad. Ezen az úton hajtotta Jánosa Lajos 66 éves vönöcki földműves a sógorától trágyázás céljára kölcsönkért ökrös-szekeret. Amikor a háta mögött jövő motorvonat zajától az ökrök megugrottak és felszaladtak egyenesen a pályatestre a vonat elé. A motoros vonat vezetője azonnal fékezett, de már nem tudta elkerülni a szerencsétlenséget. A vonat belerohant a fogatba, a két ökröt agyongázolta, a szekeret pedig összetörte és kivágta félre. A szekér darabjai aztán, az ökröket visszatartani akaró Jánost úgy megütötték, hogy a combcsontján nyílt törést szenvedett és hátul a feje is beszakadt. Az idős embert súlyos sérülésekkel beszállították a celldömölki közkórházba, a sérült ökröt a helyszínen levágták.

Sajnos egy hétig tartó szenvedés után, a súlyos sérüléseket szenvedett János, meghalt a celldömölki kórházban.

1960-as évek áprilisai

Húsz évet léptünk előre az áprilisi hónapok sorában. A szocialista fejlődés útjára lépett ország a "Második Ötéves Terv" időszakát élte, a fejlődések még a falvakba, így Kenyeribe is eljutottak. A Népszabadság napilap 1960. április 26-i számának hetedik oldalán egy új beruházásról olvashatott az egész ország.

Kenyeri község új tanácsházának látványterve a Népszabadság 1960. április 26-i számában

Kenyeri község létezéséről a földrajztudomány művelőin kívül vajmi kevesen tudnak széles e hazában. Tavaly ősszel a község dolgozó parasztsága termelőszövetkezeti községgé alakulva a szomszédos Rábakecskéddel ikerközséggé egyesült. Az új életforma már az első gazdasági évben olyannyira megerősödött, hogy új tanácsház építését vették tervbe. Az igényesedő nép azonban nem érte be falusi vagy környékbeli kismester tervével, küldöttséget alakítottak, amely az ország egyik legnagyobb tervező vállalatához, a LAKÓTERV-hez fordult segítségért. Medvedt László tervező a dunántúli kis falu hangulatának megfelelően, a stílus és a funkció helyes összehangolásával eredeti tervet készített. A terv szerint az ikerközség tanácsháza négy hivatali helyiséget, tanácstermet, váró- és előtereket, kétszobás gondnoki lakást és a szükséges mellékhelyiségeket foglalja magában - írta cikkében a Népszabadság.

Az 1940 áprilisában még csak tervezett levente-ház felépült (lásd fent), és az 1960-as években már KISZ Klubként üzemelt, ahol a fiatalok zenét hallgathattak, táncolhattak, szórakozhattak vagy éppen terítőket készíthettek a klub díszítésére, ahogyan azt a csöngei Bognár Dénes is tette 1963 áprilisában. 

A sárváriak régi vágya is teljesülni látszott 1964 áprilisában, amikor úgy döntött a Városi Tanács, hogy a sportpálya melletti Vadkert majorban termálfürdő építésébe kezdenek. Sárvár első termálfürdőjébe 12 db kádfürdő helyet és egy hetven négyzetméteres fedett medencét terveztek.

Gondolták volna, hogy 1964 áprilisában Szombathelyről Budapestre mindössze 45 perc alatt lehetett eljutni? Bizony ebben óriásit fejlődtünk vissza az azóta eltelt évtizedek során. Az IL 14 típusú, 36 személy szállítására alkalmas utasszállító repülőgépek, tavasztól késő őszig, menetrendszerűen közlekedtek a főváros és Szombathely között. Az 1964-es első repülőútjára a Vas Népe tudósítója is elkísérte a gépet és tudósította a megye lakosságát.

A Vas Népe 1964. április 15-i számának cikke a Szombathely-Budapest repülőjárat első tavaszi útjáról

A falukban a fiatalok egyik szórakozási lehetősége a mozi volt. Hetente érkezett a mozis néni az újabb vagy éppen régebbi filmekkel Kenyeribe, majd sötétbe borult az egykori nagyterem, és a színpad előtt leeresztett vásznon megelevenedtek a filmek. 1965 áprilisában egy új, kétrészes, magyar filmet vetítettek a mozik. A Várkonyi Zoltán által rendezett "Kőszívű ember fiai" című film nagy sikert aratott a nézők körében, de koránt sem akkorát, mint egy éppen ebben az áprilisban megjelent francia filmvígjáték. A Vas megyei mozikban számtalan pótelőadást kellett beiktatni, mert annyian szerették volna megnézni Louis de Funes legújabb filmjét, "A Saint Tropez-i csendőr" címmel.

Vas Népe moziajánló 1965. április 8: A Saint Tropez-i csendőr francia filmkomédia

A napilapok nagy terjedelemben számoltak be a környékünket sújtó árvízről. 1965 áprilisában a Rába folyó több helyen áttörte a gátakat. Utakat, házakat rombolt le az ár, a Kenyerin átvezető vasút egy szakaszát Répcelak előtt elvitte az árhullám. 1965. április 24-re virradó éjszaka Kenyeriben is félreverték a harangokat, minden fogat és traktoros készenlétben állt. A Vas Népe tudósítása szerint kecskédről 25 családot kellett kiköltöztetni, ezúttal a kenyerieket nem fenyegette veszély.

A Vas Népe 1965.április 27-i cikke az árvíz Kenyerivel kapcsolatos eseményeiről 

Végezetül következzen egy érdekesség 1966 áprilisából, Szombathelyről. Rácz Imre, a CI 80-36 rendszámú kocsi vezetője szabálytalankodott a Pálya utcánál, majd megállásra kényszerített egy GAZ gépkocsit, majd el akart hajtani a felelősségrevonás elől. Pechjére éppen ezen a napon tesztelte Tóth József rendőrőrmester az 1966. április 7-én érkezett, új sebességmérő-radar készüléket. Tanulópénzként 100 Forint bírságot szabtak ki rá. 

Megérkezett és munkába állt az első "trafipax" Szombathelyen (a Vas Népe 1966. április 8-i cikke)

1970-es évek áprilisai

Újabb tíz év áprilisa telt el. 1971 áprilisában képviselői és tanácstagi választásra készült az ország. A választásokat megelőzően a Hazafias Népfront és a párt képviselői tájékoztató gyűléseket tartottak a lakosságnak. Így történt ez Kenyeriben is, a húsvéti ünnepeket követő kedden este hét órakor, amikor Dr. Kuti Béla rendőr alezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság helyettes vezetője köszöntötte az összegyűlteket. Beszédében "felidézte azt a kegyetlen sorsot, amiben Kenyeri község lakóinak is részük volt a felszabadulás előtt a Cziráki grófok idején" - írta 1971. április 14-én a Vas Népe. Érdekesség, hogy talán nem véletlenül "y" helyett "i" betűvel került nyomtatásba a grófok neve...

A Vas Népe 1971. április 14-i címoldalának vezércikke a kenyeri választás gyűlésről tudósított 

1974 áprilisának egy csendes délutánján, délután kettő órakor hatalmas robbanás rázta meg Celldömölk városát. "Öt...négy...három...kettő...egy...zéró! A dörrenéstől összerezzent a környék. Látni semmit sem lehet, a por és a szitáló törmelék elől sietve menekülnek a kíváncsiskodók. A vasútállomás megtelik emberekkel. Nem telik bele tíz perc, az eső elmossa a szúrós, csípős porfelhőt és előtűnik a celldömölki Griff Szálló fele. Mert csak a fele omlott le." - olvashattuk a Vas Népe 1974. április 26-i számában a kissé kudarcba fulladt, robbantásos "épületbontás" eredményét. A robbantó brigád aztán újabb robbanóanyagokat helyezett el és másodszorra már sikerült eltüntetni az 1800 körül épült szálloda épületét, aminek helyére a ma is álló, négyemeletes MÁV épület, a "zöldház" épült meg. 

A szép napokat látott Griff szálloda az 1900-as évek elején (fent) és lerombolásának napján (lent), a Vas Népe 1974. április 26-i számában. A fotós a balul sikerült, első robbantás pillanatait örökítette meg. 

1977. április 2-án, szombaton délután, a pápoci lakosság régi vágya is teljesült. Közel kétmillió forintból új vegyesbolt nyílt a településen. Az ünnepélyes megnyitót összekötötték a felszabadulás ünnepével, így a helyiek mellett, a pártok és tömegszervezetek képviselői is ott voltak a falu "ünnepén". Az ÁFÉSZ által üzemeltetett üzlet nyitókészlete hétszázezer forintnyi árut tartalmazott, köztük mirelit árukat és friss húsárukat is. Az első vásárlók abban bíztak, hogy mindig jó lesz az áruellátás és olyan előzékeny kiszolgálásban lesz részük, amilyen az első napon volt.

Az új, pápoci Vegyesbolt ünnepélyes átadásának pillanatai a Vas Népe 1977. április 6-i számában. A kép közepén dr. Kuti Béla ezredes, aki ekkor már megyei rendőrkapitányként avatta fel a létesítményt.

1977. április 11, hétfő. Bizonyára sokaknak nem jut eszébe semmi különös erről a napról, pedig az egész ország számára emlékezetes nap volt ez. Kicsit segítek. 1958-tól négy, 1958-tól öt, 1960-tól hat, végül 1987-től hét nap időtartamban sugározta adásait a Magyar Televízió. Ezen az 1977-es áprilisi hétfőn kivételesen, a "rendkívüli adásnapnak" köszönhetően, reggel kilenc órától este tíz óráig élvezhette mindenki a televíziózás örömeit az országban. Érdekesség, hogy ugyan ebben hónapban a CBS amerikai társaság jóvoltából, a tévézés történetében először közvetítettek élő, egyenes adásban Forma 1-es versenyfutamot. A Long Beachen rendezett futamon, többek között indult Niki Lauda és Emerson Fittipaldi is.

Tévé történelmek találkozása a Vas Népe 1977 áprilisi cikkeiben: nálunk évente egy-két alkalommal, kivételesen hétfőn is volt adás a televízióban, míg a tengerentúlon élőben közvetítették a Forma 1 versenyt. 

2003 április

Mai, utolsó, április eseményemmel a közelmúltba hívom kedves olvasóimat. A Műemlékvédelmi Szemle című kiadvány 2003 áprilisi számában a kenyeri templom restaurálásának részleteiről olvashatunk. Pintér Attila restaurátor így ír az elvégzett munkákról és annak előzményeiről.

A Vas megyei Kenyeriben barokk templom áll, amelyet a falu közössége Cziráky László gróf segítségével 1769-ben épített fel. A szentély és a diadalív kifestését, ahogy azt a mennyezetkép keretén olvashatjuk, „Step. Dorffmeister" készítette 1778-ban. A hajó kifestése azonban elmaradt, mert az anyagi források kimerülhettek. A festés folytatására csak 1909-ben került sor. Ezt Kleinert bécsi festővel készíttették. Sajnos Kleinert nem csak az új festés elkészítésére kapott megbízást, hanem Dorffmaister festésének felújítására is. Szinte minden felülettel csinált valamit. Ezt követően 1956-ban még egy restaurálás következett, amit Básthy Zoltán soproni festő készített. A számtalan javítgatásra nem csak azért került sor Dorffmaister festései esetében, mert a felületek porosakká, vagy kormozottakká váltak, hanem azért is, mert nem egyszer csapnivalóan rossz festéstechnikát alkalmazott, különösen a képeket övező dekoratív festések esetében. Ezek elkészítését - különösen életének utolsó szakaszában - segédjére, vagy segédjeire bízza és tapasztalataink szerint rendre gyenge megtartású szekkó technikával készülnek.

A felújított Kenyeri templom mennyezetképe a Műemlékvédelmi Szemle kiadvány 2003 áprilisi számában.

Biztosan számos esemény felett elsiklottam, de igyekeztem 150 év áprilisi történései közül néhány érdekes, Kenyerivel kapcsolatos pillanatot felvillantani. Bízom benne, hogy sikerült.

Pörneczi Tamás, 2019 április

Források: korabeli újságcikkek, Kenyeri Plébánia iratai, A pápoci prépostság és perjelség története, Arcanum, digitális fotó- és dokumentum archívumom