Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Számtalan cikket, visszaemlékezést, könyvet olvastam el mai bejegyzésem megírása előtt. Most mégis itt ülök és azon gondolkozom, hogyan is fogjak bele, a mai fiatalok számára már csak szüleik elbeszéléseiből ismert korszak ismertetésébe. Hiszen nem az előző évszázadba hívom ma olvasóimat, csak ide, a negyven évvel ezelőtti korszakba, amikor hétfőn még nem volt adás a tévében, és egyébként sem értek rá a gyerekek a szobában ücsörögni. Sokkal komolyabb kihívások vártak mindenkit odakint a szabadban: számháború, bicajozás, őrsi óra, tömegsport, lövészkör és hasonló elfoglaltságok. A nyári szünetben Apátistvánfalva, Zánka, Balatonberény vagy Balatonrendes úttörőtáborai fogadták, többek között a kenyeri gyerekeket is. Mindez egy mozgalomnak volt köszönhető, ami közel ötven évig, a Magyar Úttörők Szövetsége néven működött. Egyesek nosztalgiázva gondolnak vissza erre a korszakra, míg mások a kommunista rendszer kötelező - éppen ezért gyűlölendő - időszakaként tekintenek rá vissza. Ennek eldöntését olvasóimra bízom. Én mindössze arra vállalkozom ebben és a következő írásomban, hogy a Kenyerivel kapcsolatosan rendelkezésemre álló dokumentumok, fotók egy részét megosszam mindenkivel egy kis történelmi áttekintéssel együtt. Kellemes nosztalgiázást kívánok!

Az 5. osztályosok Fecske őrsének, leány tagjai, 1973 novemberében meglátogatták pártolójukat, a CELLTEX üzem, kecskédi részlegének Gagarin brigádját. A jó hangulatú délutánt követően, a brigád tagjai aláírásukkal látták el az erről készült emléklapot (saját archívumomból)

Az úttörőmozgalom kezdeteit egyesek ugyan az 1919-es tanácsköztársaság időszakára teszik, de legtöbben megkérdőjelezik ezt. A háború után, 1945 nyarán, újjászervezték a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületét. Ez a szervezet volt az úttörőmozgalom közvetlen elődje. Talán kevesen tudják, hogy az első úttörők nyakkendője olyan színű volt, amilyen színű anyagot éppen sikerült a csapat tagjainak beszereznie. 1946 őszén aztán kötelezően meghatározták az egységes úttörőnyakkendőt: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A fehér szín az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak. A nyakkendőt ekkor még nem csomózva kötötték, hanem piros fagyűrű tartotta össze.

Egy falusi, Gyermekbarát Egyesület csoport tagjai, teljes felszerelésben, színes nyakkendőkben 1945-ben (forrás: Úttörőtükör)

Úttörőavatás 1946 őszén, immár az új, fehér és piros csíkos nyakkendővel (forrás: Úttörőtükör)

Ahogy minden "mozgalomnak", úgy az úttörőmozgalomnak is volt célja, jelszavai, szabályzata, egyenruhája, programjai, összejövetelei, vezetői, szervezeti egységei és persze saját indulója is. Az "Ej, haj száll az ének, zeng az ének, szép az élet...Ej, haj úttörőnek kedve mindig jó" kezdetű úttörőinduló dallama, Kodály Zoltán 1947 évi szerzeménye, amihez Raics István írta a szöveget. A mozgalom életében, második alkalommal megrendezett (az elsőt Prágában tartották) Világifjúsági és diáktalálkozón (röviden VIT), 1949 augusztusában, a 82 országból érkezett, mintegy 20 000 vendég közösen énekelhette ezt a dallamot. A VIT alkalmából, a legkiválóbb úttörők, kitüntetésként vörös színű nyakkendőt kaptak ajándékba. Mindenki ilyen nyakkendőt szeretett volna, így hamarosan általánossá vált az egyszínű, vörös nyakkendő használata.

Kodály Zoltán, az úttörőinduló szerzője a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai között, 1950-es évek (forrás: Úttörőtükör)

Úttörő azok lehettek, akik az általános iskola ötödik osztályába léptek, és avatásuk alkalmából vállalták, hogy betartják az "Úttörők 12 pontját". Hasonlóan az 1848-as ifjak tizenkét pontjához, ennek a mozgalomnak is meghatározták a legfőbb pontjait. Aztán ezek a pontok változtak, finomodtak a különböző politikai korszakokban. Az első 12 pont, 1946-ban még így kezdődött: "Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabadon akar élni." Az egykori kormányzat hamar ráébredt, hogy a fiatalabb korosztályt is be kell vonni a "mozgalom" vérkeringésébe, ezért számukra az úttörő szövetségen belül egy új szervezetet alakítottak. Az 1950-es évek elejétől, az alsó tagozatos kisiskolások számára, az "igazi" úttörőélet előtt, létrehozták a kék nyakkendő viselésével járó kisdobosokat. Miért éppen ezt a nevet kapták? Talán mindenki ismeri a történetet. A régi időkben a gyermekek, akik szerették a hazájukat, segítettek a szabadságért harcoló katonáknak. Voltak közöttük olyan gyerekek is, akik kis dobjukon riadót doboltak az ellenséget megrohamozó katonáknak, hogy segítsék a harcukat. A kisdobosok ezekről a hős gyermekekről kapták a nevüket. Természetesen nekik is voltak célkitűzéseik, amit számukra hat pontba, a "Kisdobosok 6 pontjába" foglaltak. 

A kisdobosok és úttörők 1987 évre "aktualizált" pontjai

Az úttörő és kisdobos szervezeteket minden iskolában létrehozták. Kenyeriben a legmagasabb egység a "csapat" volt, amibe beletartozott az iskola összes úttörője és úttörővezetője is, akik nálunk a tanárok és tanítók voltak. A csapatot névvel és számmal is ellátták a könnyű beazonosíthatóság céljából. A kenyeri iskola csapatának megnevezése ez volt: "4766. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat". Ez az elnevezés minden okiraton, hivatalos dokumentumon szerepelt, többek között a személyre szóló, fényképpel ellátott, úttörő és kisdobos tagsági könyvekben is. Ezeket az tagsági könyveket az avatáskor kapta meg mindenki, és minden félévben érvényesíteni kellett őket. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy vásárolni kellett egy erre a célra nyomtatott, évszámmal ellátott bélyeget, és azt be kellett ragasztani az igazolvány megfelelő részébe. Amikor én jártam iskolába, akkor ezek a bélyegek 1 forintba kerültek félévenként, éppen annyiba, amennyiért a kenyeri vendéglőben egy nagygombócos fagyit lehetett venni Hirsch nénitől.

Saját, kisdobos tagsági könyvem, a csapat pecsétjével, a csapatvezető aláírásával és 1976-1979 közötti érvényesítéssel

A kenyeri vendéglő dogozói 1975-ben. Az 1 forintért kapható fagyit ebből a hűtőből szolgálták ki, ami azonnal az ajtó mellett volt. Úgy emlékszem, hogy korábban volt egy kisebb fagylaltkanál is, amivel 50 fillérért is adtak már egy kisgombócos fagyit.

Folytatva a szervezeti felépítést, következtek az egyes osztályok, akiket "rajokba" szerveztek. Kenyeriben minden egyes osztály, egy-egy rajnak felel meg, így nálunk négy raj volt az iskolában (ötödikesek, hatodikosok, hetedikesek és nyolcadikosok). Ahogyan a csapatokat, úgy a rajokat is elnevezték. A hetvenes években Kun Béla, Munkásőr, Szolidaritás, Ady Endre, Lenin nevű rajok tevékenykedtek az iskolánkban. Az úttörőmozgalom legkisebb szervezeti egységei az "őrsök" voltak. Kenyeriben minden osztályt (azaz minden rajt) kétfelé osztottak, így minden osztály két őrsből állt. Az őrsök nevei már nem voltak olyan szigorúan szabályozottak, mint a rajok nevei. Ezekben az években Hóvirág, Fecske, Békegalamb, Szorgalom, Napsugár nevű őrsök emlékeit találtam meg. Összefoglalva: a Kenyeri Általános Iskola az úttörőmozgalomban a 4766. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat nevet kapta, ami négy rajból és nyolc őrsből állt össze egy egésszé. Az alapszabályoknak megfelelően, a szervezet legkisebb egységeinek "őrsi naplót" kellett vezetni, amiben tagjaikat, céljaikat, vállalásaikat, ünnepeiket, kirándulásaikat és még számos eseményt meg kellett örökíteniük. Hasonlóan más témájú naplókhoz, az ebben talált információkon keresztül mi is betekinthetünk annak a korszaknak a mindennnapjaiba, amikor ezek a naplók születtek. Természetesen külön kell tudnunk választani a "propaganda anyagokat" a valóságos, mindennapi eseményektől, de ez napjainkban sincs másképp...

A naplók felépítése ezekben az években ugyanazt a sémát követte, köszönhetően annak, hogy a pedagógusok zöme jellemzően nem változott Kenyeriben, és a naplóírás "szabályai" is kialakultak az előző két évtized alatt. A külső, kemény fedőlap alatt, az első oldalon jellemzően azt a jelmondatot találjuk, amit az úttörőmozgalom központi vezetősége az adott évre meghirdetett. 1970-1971-ben "Ajándék a hazának" címmel készültek a mozgalom 25. születésnapjára. 1972-1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján "A néppel tűzön-vízen át!" volt az éves mozgalom elnevezése. A következő két tanévben (1973-1975 között) "Nem térkép e táj" néven folytatódott a program, és a szülőföld megismerése volt a cél. 1975-1976-ban az úttörőmozgalom 30. évfordulóját ünnepelték az "Őrizzük a lángot!" felhívással. 1976-1978 között a csapatok belső életének színesítése, az úttörő szervezetek megerősítése volt a cél, az "Együtt egymásért" mozgalom keretében. 1977-ben hirdették meg az "R-77" elnevezésű próbát is. A hetvenes éveket a "Mi világunkért", és a "Tettekkel a mi világunkért!" jelmondatok zárták le.

A következő naplóoldalakon megtalálhattuk az őrsök és rajok tagjainak név szerinti felsorolását, legtöbb esetben feltüntették azt is, hogy az egyes tagoknak mi az őrsbeli "beosztása". Az elnevezések nem szorulnak különösebb magyarázatra: őrsvezető, őrsvezető helyettes, zászlóvivő, krónikás, pénztáros, faliújság felelős és nótafa beosztású úttörőket találunk a naplókban. Hasonlóan a katonaságnál alkalmazott értesítési rendhez, bármely "veszély" esetén, az őrs minden tagját mielőbb értesíteni kellett és össze kellett hívni. Erre szolgált a "riadólánc" elnevezésű terv. Ebben meghatározták, hogy az őrs tagjai milyen sorrendben értesítik egymást, ki az akinek a "veszélyjelzés" után először el kell indulnia, és ki kicsodát értesít. Ezt az "akciótervet" minden őrsi naplóban megtaláljuk, méghozzá könnyen érthető módon, rajzos formában is. A "vészhelyzetek" esetén minden őrsnek saját "titkosírása" is volt, aminek "megfejtő kódját" szintén a naplóban tüntettek fel. A riadóláncot, a titkosírást valamint az őrs saját jelszavát és indulóját minden egyes tagnak ismernie kellett. A mai fiataloknak bizonyára kissé furcsának tűnhet, hogy iskolás gyerekeket miféle veszélyek fenyegethettek akkoriban, amire akciótervekkel és titkosírással kellett felkészülni. Ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy semmilyen közvetlen veszélyben nem voltak az akkori gyerekek. Az úgynevezett hidegháború korszaka zajlott, ami azt jelentette, hogy a szó szoros értelmében vett háború nem tört ki az orosz fennhatóságú és a nyugati országok között, de folyamatos ideológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai összecsapások zajlottak, a nagyhatalmak fegyverkezési versenyt indítottak, és a propaganda átszőtte a mindennapi életet. Walter Lippmann, amerikai író úgy fogalmazta meg a hidegháború fogalmát, hogy az nem más, mint két vak dinoszaurusz viaskodása egy gödörben. Mindebből az akkori úttörők nem értettek igazán sokat. 

Titkosírások, csatakiáltások, őrsi jelszavak, riadóláncok és névsorok a kenyeri őrsi naplók oldalairól (további információkért kattintás a képekre)

Az őrs egész évre tervezett tevékenységét, az "őrsi naptárt", szintén az őrsi naplók elején kellett szerepeltetni. Mivel tanévekben mérték az úttörők idejét, ezért szeptembertől a következő év júniusáig kellett meghatározni ezeket a tevékenységeket. Az őrsök vállalásait úgy kellett megtervezni, hogy azok majd összhangban legyenek a napló vezetésével. Így aztán a tényleges tevékenységek mellett, olyanok megfoghatatlan munkák is szerepeltek a tervek között, mint "a bel- és külpolitikai események napi figyelése" vagy a "kézimunka tapasztalatok kicserélése". Ami azonban igazán érdekelte a gyerekeket, az biztosan szerepelt minden tervben: a szánkózás, a hóvirág szedés, a tábortűz, a tavaszi túra vagy éppen a kirándulások. 

Ezek voltak az őrsi naplók kötelező elemei. Az ezt követő oldalakon az őrsi naptár szerinti programokat rögzítették a felelősök az őrsi naplókban, általában folyamatosan, de néha csak a második félévben láttak neki a megtörtént események dokumentálásának. Talán a legérdekesebb lapok következtek a naplókban: a nőnapok, a pedagógus napok, a nagy októberi szocialista forradalom ünnepe, a felszabadulás ünnepe, a tanulmányi versenyek, a különböző expedíciós túrák, a madarak és fák napja, a szocialista brigádlátogatások, a fogászati hónap eseményei, az osztálykirándulások, a farsangi délutánok és még számos érdekes program dokumentumai. Következő bejegyzésemben ezeket az oldalakat szeretném feldolgozni az 1970-es évekből fennmaradt, kenyeri naplók segítségével. Tartsanak velem akkor is!

Kenyeriben, kisdobosként 1976-ban, az alsós iskola lépcsőjén, osztályfőnökünkkel Sári tanítónénivel (családi archívumomból)

Pörneczi Tamás, 2019. január

Források: Úttörőtükör - Az úttörőmozgalom 30 éves története képekben (1976); Wikipédia; Kenyeri őrsi naplók az 1970-es évekből; digitális fotóarchívumon fotói