Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

2004. június 10. Az ország, a néhány nap múlva esedékes parlamenti választásokra készül. A magyar napilapok oldalain politikai hirdetések, nyilatkozatok tömegével találkozunk. Van azonban két olyan hír is, szinte mindegyik lapban, amelyiken megakadhat az olvasó szeme. Az egyik hír, az előző napon, az országra hirtelen lecsapó viharról szól. A hatalmas, halálos áldozatot is követelő vihart, 100 km/h feletti szélviharok, felhőszakadások, tojás nagyságú jégverés és helyenként 500 mm lehullott csapadék kísérte. A károk nagyságát még csak megbecsülni sem lehet. A másik hír sokkal kisebb hasábban olvasható ugyan, de mai történetem szempontjából mégis nagy jelentőséggel bír: egy 136 éve fennálló rendszer, a sorkatonaság megszüntetéséről szól. Mai bejegyzésemben  egykori kenyeri katonák néhány fotója mellett igyekszem felidézni ezeknek az éveknek a katonai vonatkozású eseményeit.

A Dunántúli Napló napilap 2004. június 10-i számának cikke a sorkatonaság megszüntetéséről (Forrás: Arcanum)

Az első fontos dátum mai témánk szempontjából, 1848 májusa. Batthyány Lajos miniszterelnök utasítására tíz gyalogzászlóaljat alakítottak az úgynevezett "Nemzeti Őrsereg" részeként, melyeket az egykori hivatalos iratokban már „honvédségként” emlegettek. A magyar állam ellen irányuló külföldi és belföldi fenyegetések miatt erélyes intézkedésekre volt szükség, aminek nyomán Magyarországnak 1848 legvégén már 110 ezer főnyi saját serege állt hadrendben. A szabadságharc leverése után, 20 évig tartó osztrák katonai megszállás alá került az ország, ez idő alatt saját hadseregünk sem volt.

Az egyik legkorábbi fotó, amit megtaláltam a témában: Kenyeri katonák a 18. honvéd gyalogezred soraiban. A bal oldalon ülő első katona Szerda István, a mellette ülő, Gyürü Imre. A katonák képeslapként küldték haza Rábakecskédre a fotót 1914-ben. (Köszönet a fotóért Dobos Józsefnének).

A következő meghatározó időszak az 1868-1920 közötti. Az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulása után megkezdődött a honvédő csapatok felállítása. Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be. Tartalékos és póttartalékos állomány létezett, a tartalékos állományt csak az uralkodó parancsára hívhatták be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt később, 1939-ben leszállították 18 évre. A nagyhatalmak folyamatos fegyverkezése egyre nagyobb hadsereget követelt. Az Első világháború során az egyik legnagyobb emberveszteséget Magyarország szenvedte el elsősorban orosz és olasz frontokon.

A Trianonban aláírt békeszerződésben az ország egy jelentős része elcsatolásra került. Ebben a szerződésben a hadsereg felállítását is szigorúan szabályozták. Olyan hadsereg fenntartását engedélyezték Magyarországnak, mely nemcsak támadó hadműveletekre alkalmatlan, de az ország minimális védelmét sem képes ellátni. A "Nemzeti Hadsereg" első főparancsnoka, az akkori honvédelmi miniszter, Horthy Miklós lett. 1922-től "Magyar Királyi Honvédségre" változtatták meg a szervezet nevét. A csapatok felszereltsége ebben az időszakban nagyon alacsony színvonalú volt. Az ország vezetői először a fasiszta Olaszországgal, majd a náci Németországgal szövetkeztek, abban bízva, hogy ezek az országok segítik majd az Első világháború után elcsatolt területek visszaszerzését. 

1939-ben, a II. törvénycikk vezette be a honvédelmi kötelezettség fogalmát. 1941-ben az ország belépett a Második világháborúba. A sorozások állandóvá váltak, mindössze a megfelelő "darabszámú" katonára volt szükség.  A gyengén felszerelt magyar csapatok hatalmas emberáldozatokat hoztak a keleti fronton, majd 1943 januárjában, a 2. magyar hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Don folyó partján. 1945. április végére gyakorlatilag a magyar haderő megszűnt létezni.

Néhány fotó 1942-1943 évekből, Kenyeriekkel az II. Világháborúból (kattints a fotókra a részletes leírásért)

A háború alatt hadifogságba esett, majd kiszabadult magyar katonáknak egy önálló bizottság előtt kellett igazolni háborús tetteiket. Az átvilágított, igazolttá nyilvánított tisztekből, tábornokokból létrehozták az újdonsült "Magyar Honvédség" tiszti állományát. Az 1947 évi, Párizsban aláírt, magyar békeszerződés értelmében, Magyarországnak jogában állt 70 ezer fős hadsereget szerveznie, amit szovjet mintára alkottak meg. A szovjetek által megszállt Magyarországon egy erős helyi hadsereget kellett megszervezni, ami szükség esetén az ellenséges, nyugati erőkkel szemben bevethető. Ennek a magyar katonaságnak a szervezése régi, elavult háborús szemléletek alapján történt. Ez viszonylag nagy létszámú, folyamatosan harcra kész hadseregeket igényelt. A nagy létszám kielégítésére és a hadrafoghatóság folyamatosságának biztosítására, bevezették a kötelező, meghatározott idejű sorkatonai szolgálat intézményét.

1951 őszéig nyolc lövész- és egy páncéloshadosztály, tüzérség, minimális légierő és légvédelmi tüzérség felállítására került sor. Ennek a kis haderőnek a felállítása is rendkívüli megterhelést igényelt az országtól, 1950-ben például az állami költségvetés 25%-át. Többek között ez a hatalmas honvédelmi teher juttatta csődközelbe az egész országot az ötvenes évek közepére. 1951. június 1-jén a "Magyar Honvédség" elnevezést "Magyar Néphadseregre" változtatták, és megkezdődött az állomány szovjet mintájú egyenruhával való ellátása is. Az ötvenes évek közepére, a békeszerződésben engedélyezett hetvenezres honvédség közel négyszerese, 250 000 fő volt a magyar katonák létszáma. A sorkatonai szolgálat ebben az időszakban 3 évig tartott.

Az 1956-os forradalom leverése után a Szovjet Hadsereg, a Magyar Néphadsereg eszközállományának jelentős részét elhordta az országból. A hetvenes években két évre, a nyolcvanas években másfél, a kilencvenes években pedig egy, majd 2001-ben fél évre mérsékelték a sorkatonák szolgálati idejét. A szolgálati idő csökkentésével a besorozottak létszáma is folyamatosan csökkent. Míg az 1990-es évek elején mintegy 100.000 főt soroztak évente, 2004-ben ez már alig több mint 13.000 fő volt. 1990-től haderő hivatalos neve újra "Magyar Honvédség" lett. A parlament határozata értelmében 2004. november 3-án, 136 éves hagyomány után, megszűnt a békeidőben alkalmazott sorozás és sorkatonai szolgálat intézménye.

Néhány fotó az utolsó sorkatonai évekből, Kenyeriekkel (kattints a fotókra a részletes leírásért)  

Az utolsó napon 1831-en szereltek le. Érdekesség, hogy Budapesten, a Hősök terén az utolsó tíz napot mutató (de a valóságban 30 méter hosszúságú) "centit" helyeztek el 2004 októberében, amiről minden nap egy-egy darabot vágtak le meghívott vendégek. A "centi" első, szimbolikus darabját, többek között Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Bródi János zenész vágta le, akik alá is írták a levágott darabokat. Az utolsó napra meghívták a leszerelő sorkatonákat is, akiknek jelenlétében Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és Juhász Ferenc akkori honvédelmi miniszter vágta le az utolsó darabot a kötelező hadkötelezettség "centijéről".

Az óriási, 30 méter hosszú, az utolsó 10 napot jelképező "centi" levágására művészeket, sportolókat, politikusokat kértek fel. A fotókon Dolák-Saly Róbert és Bródi János zenészek láthatók a szalag aláírása közben, 2004 évben.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy volt-e értelme a békeidőben a sorkatonai szolgálatnak. A katonaként eltöltött időre visszagondolva jó és rossz érzések kerítenek engem is és talán másokat is hatalmukba. Fiatalságunk egy meghatározó időszaka volt ez, amit talán elvesztegettünk katonaként, de elfelejteni biztosan sohasem fogjuk.

Pörneczi Tamás, 2018. augusztus