A közelmúltban, egy kollégám jóvoltából került hozzám néhány órára egy vaskos könyv, aminek előlapján, már kopottas betűkkel a következő szöveget sikerült elolvasnom:
Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30Kiadta a Dunántúli Könyvkiadó Vállalat Győr, Czuczor G. u. 32
A több, mint 80 éves könyv, kissé már megkopott előlapja 1930
A közel ezer oldalas könyv nem kevesebbre vállalkozott akkoriban, mint hogy a Dunántúl összes települését számba vegye, az ott tevékenykedő iparosakat, birtokosokat, üzlettulajdonosokat és nevezetes személyeket felsorolja. Bizonyára hatalmas vállalkozás lehetett a kivitelezés, hiszen a címből is látható, hogy az adatokat két éven keresztül gyűjtötték össze a közel 40 000 négyzetkilométeres területről. A könyv részletes átböngészésére nem kaptam elég időt, de településeink és néhány szomszédos település adatait sikerült rögzítenem, amit most szeretnék megosztani kedves olvasóimmal. Kenyeri, Rábakecskéd, Pápoc, Csönge és Ostffyasszonyfa településeket böngésztem át.
A könyv első oldala, egykori tulajdonosának aláírásával 1930
A legjelentősebb település ebben az évben Ostffyasszonyfa volt 2275 lakossal. Pápocon 2100, Csöngén 1100, Kenyeriben 1095, míg az akkor még önálló Rábakecskéden 765 lakos élt. A településen belüli vasútállomással csak Kenyeri rendelkezett, a többi településről kilométereket kellett gyalogolni, ha valaki vonattal szeretett volna utazni. Kenyeriben Nemes József, Rábakecskéden Mosonyi József volt a legnagyobb "hatóság", a községi bíró.
Az egyik ostffyasszonyfai oldal 1930
A települések meghatározó szereplői voltak még a földbirtokosok is. Ostffyasszonyfán 24, Pápocon 21, Csöngén 11 földbirtokos osztozott a területeken. Kenyeriben gróf Cziráky György 2400 hold, Hannig János (azaz a Katolikus egyház) 74 hold, Mód János 49 hold, Nemes József 50 hold, Tóth József 40 hold földterületen gazdálkodott. Rábakecskéden gróf Cziráky György 1900 hold, Gábor István 33 hold, Gábor János 40 hold, Kovács Imre 26 hold, Novák Ferenc 24 hold, Novák József 26 hold, Novák Mihály 25 hold, Pusztai Ferenc 29 hold, Takács József 70 hold, Varga Imre 24 hold, Varga István 23 hold, Varga János 28 hold birtokkal rendelkezett. Érdekesség, hogy a legnagyobb Ostffyasszonyfán néhányan többlet összeg befizetésével, keretes kiemelésben jelentették meg nevüket és tevékenységük részletes leírását. Így értesülhetünk például arról, hogy Bakó István okleveles gazda és bérlő, az akkoriba még nagyon ritka cukorrépa termelésével is kísérletezett, továbbá nagyobb kiterjedésű tehenészetet és tejgazdaságok is kialakított. Mesterházy Elek földbirtokosnak pedig egy 50-60 q napi kapacitású, motorizált malom is állt a tulajdonában. A földbirtokosokról további érdekességek is olvashatók még a bejegyzésbe csatolt fotókon.
Az egyik legjelentősebb település, 2100 lakosú Pápoc adatai 1930
A birtokosok mellett iparosok is tevékenykedtek mindenütt. Bognár, cipész, cserepes, bércséplő, kovács, kőműves, mészáros, asztalos, bádogos, borbély, cementgyáros, férfiszabó, ács szakmában tevékenykedőket találtam. Kenyeriben Lakatos Lajos asztalos, Lakatos Mihály és Pörneczi Vendel ácsok, Mód István bognár, Csóka Sándor és Tulok Ferenc cipészek, Csehi István és Gasztonyi János férfiszabók, Szalai János kovács, Csóka József, Kocsis Imre, Lakatos János, Tóth Ignác és Tóth Imre kőmívesek, míg Rábakecskéden Bors István, Győrvári János, Gábor János, Pusztai Ferenc és Simon Béla bércséplők, Bors József bognár, Dominek Sándor, Farkas Sándor, Gyürü Bálint, Rozmann József cipészek, Erlitz Gyula cserepes, Egyházi József és Laki Gyula kovácsok, Németh Imre és Svedics János kőmívesek, Horváth Sándor és Kolompár János mészárosok nevei kerültek be a névjegyzékbe. A szomjas lakosság szolgálatára Horváth Sándor, Kolompár János, Kazinczky Elek és Pörneczi Antalné üzemeltetett kocsmákat településünkön. Kecskéden Szabó Kálmánné szülésznőként dolgozott, míg Simon Béla gőzmalmot működtetett.
Csönge község adatai 1930
Az akkori, a környéken legnagyobb Ostffyasszonyfán, természetesen szinte az élet minden területét lefedő iparos réteg talált magának munkalehetőséget. Itt működött 1897 óta, Fellner Lajos ezüstéremmel és díszoklevéllel kitüntetett cementárugyára, ahol a virágvázától a kútgyűrűig, az itatóvályútól a műkő-síremlékig mindent gyártottak. Szintén Fellner üzemeltetésében működött a pékség és a szikvízgyár is, ahol hűsítő italokat is árusítottak. Gyógyszertár, saját Hitelszövetkezet, katolikus és evangélikus iskolák, körorvos, szülésnő állt a lakosság rendelkezésére.
Kenyeri adatai a könyvben 1930. A vegyeskereskedők közé egy kis elírás is csúszott: Dörneczey Antalné és Pörneczi A.-né egyetlen személyt, Pörneczi Antalnét rejti.
Aki pedig a háztartáshoz szükséges eszközöket szerette volna beszerezni, annak sem kellett okvetlenül Celldömölkre utaznia. Szinte mindegyik településen működött helyi HANGYA Szövetkezet, ahol szinte bármi kapható volt, akár készpénzért, akár csere árúért, de még hitelben is. Kenyeriben Schlesinger Béla, Kazinczky Elek és Pörneczi Antalné, Kecskéden Fellner Jenő, Kovács Györgyné, Tengelics István vegyeskereskedésében is megkaphatók volt a használati cikkek, takarítószerek, cukorkák, edények és még számtalan árucikk.
A rábakecskédi adatok a szappanreklám felett 1930
Nem szerettem volna átmásolni a könyv lapjait, csak igyekeztem a falunkkal kapcsolatos és néhány egyéb érdekes adatot megosztani olvasóimmal. Az könyv néhány lapját beillesztettem bejegyzésembe, hogy azokat mindenki szabadon átböngészhesse és esetleg felfedezze rajtuk elődeit.
A könyv 305-ös oldala szintén környékbeli települések adataival 1930
Forrás: Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.