Omladozó múlt...Vámház
Az egykor szebb napokat látott épület a Rába-híd mellett

Szinte észrevétlenül bújik meg a kis ház az út mellett. A burjánzó növényzet szinte teljesen visszahódította - a láthatóan gazdátlan - területet. Beszakadt tető, megnyílt főfalak, négyzetméteres rések. Amit egyetlen árvíz sem tudott elpusztítani, azt hamarosan felőrli az idő vasfoga. Szomorú képek egy valaha szép napokat látott épület végnapjairól.

vamhaz20180126_193.jpgAz egykor szebb napokat látott vámház homlokzata (a fotót 2018. januárjában készítettem)

Kenyeriből Rábakecöl irányába tartva, a 24-es kilométer jelzésnél számtalan dologra kell figyelnie az autósnak: az ártéri híd előtt sebességkorlátozó és figyelmeztető táblák, a megyehatárt és a Rába folyót jelző tábla és két híd tartja a sofőr szemét folyamatosan az úton. Pedig éppen ezen a helyen bújik meg mai bejegyzésem "főszereplője" is, illetve az, ami megmaradt belőle. Korábbi bejegyzésemben (Híd a Rábán - ide kattintva újraolvashatja) már részletesen beszámoltam a jelenlegi és korábbi hidak történetéről. Az 1700-as évekből származó, viszonylag elnagyolt térképeken is szerepel a Rába híd, de közvetlenül mellette nem ábrázoltak épületet. Aztán egy 1857-es, részletes térképen már feltüntetésre kerültek, az akkori híd Kecskéd felőli partján található épületek.

raba_hid_1857.jpgA híd mindkét oldalán voltak épületek az 1857-es térképen. A hídtól távolabb a régi vizimalmot és a hozzá tartozó épületeket is ábrázolták

Ebben az időben, még a kegyúr által épített híd keresztezte a folyót, aki az építésért és fenntartásért cserébe vámot szedett az átkelőktől. Mivel pedig bármelyik napszakban érkezhettek gyalogosok, szekerek vagy éppen átutazók, ezért kézenfekvő volt, hogy a "hídvámosnak" a híd mellett kellett laknia, és napi 24 órás szolgálatban kellett ellátni feladatát. Természetesen vele lakott családja is, így biztosítva, hogy a gyerekek "hídvámos" édesapjuk mellett elsajátíthassák az ezzel járó teendőket, így biztosítva, akár nemzedékeken keresztül a híd melletti szolgálatot. Így történt ez Kecskéden is, ahol a Dobos család látta el ezt a feladatot emberemlékezet óta. Az épület tulajdonjogilag ugyan nem volt a családé (vámházként, szolgálati épületként kezelték), de ez természetes volt az 1800-as években.

vamhaz20180126_186.jpg

vamhaz20180126_185.jpgAz épületből és a beszakadt háztetőből ennyi látszik, ha lenézünk az útról (a fotókat 2018. januárjában készítettem)

Az éjjel-nappali szolgálat megterhelése mellett, még a fizetésre kötelezettekkel is adódtak néha problémák. Kemenesalja napilap 1906. október 21-i számában találkozhatunk is Dobos József vámossal, akin egy éjszakai vámfizetés után, az ittas utazók 16 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztak. Ahogy a cikkben is olvasható, a fizetés nélküli áthaladás megakadályozására a híd előtt sorompó volt építve, amit a vám kifizetése után nyitott csak fel a vámos.

vamhaz20180126_188.jpgÁrtéri híd az épület mellett (a fotót 2018. januárjában készítettem)

A Dobos családról aztán a "Vasvármegye Hivatalos Lapja" havilap, 1943. december 15-i számában olvashatunk újra. Ekkor már Dobos Antal lakik az épületben, ami körül egy kis parcella is van, amit a család művel. A parcellát az útépítés miatt sajátította ki Vasvármegye, de a család nem hagyta, hogy parlagon maradjon. 1943-ban aztán a felét megvásárolta a Dobos család, így növelve meg a kis ház körüli ingatlan nagyságát.

1943_szerzodes.jpgAz 1943 decemberében kelt ingatlan adásvételi szerződés vármegyei jóváhagyása a "Vasvármegye Hivatalos Lapjában" jelent meg (1943)

vamhaz20180126_206.jpgFelszántott parcella az ártérben, jobbra az egykori kerítés maradványai a bozótban, háttérben az ártéri híd (a fotót 2018. januárjában készítettem)

A vámszedési jog megszűnt ugyan, de a ház nem maradt üresen. Továbbra is nagy szükség volt olyanokra, akik a Rába mellett élve figyelték a folyó járását, ellenőrizték a vízszintet, a gátak és töltések állapotát. Így lettek a "hídvámosokból" lassacskán "gátőrök". Ez történt a Dobos családdal is Kecskéden. A háborút követően a pápoci Lánka torkolat és a Műgát közötti Rába szakaszon látták el a gátak védelmét, figyelték a bemosódott partszakaszokat, az elsodort farönköket. A családi "szakmát" Dobos József vitte tovább, aki házassága után feleségével is ebbe az épületbe költözött be. Az épület olyannyira biztonságos helyre építették, hogy az 1965-ös árvíz alkalmával sem kellett még a bútorokat sem kivinni a házból. Igaz, hogy a töltés tetejéről folyamatosan figyelték a vízszintet, de végül nem kellett semmit sem kimenekíteni a házból.

vamhaz20180126_191.jpgAz egykor szebb napokat látott kút közel 10 méter mély, de nincs nyoma már benne a víznek. Életveszélyes a tátongó mélység, fedlapja mellette hever (a fotót 2018. januárjában készítettem)

A hatvanas évek végén az utolsó Dobos családtag is elköltözött az épületből, ami a vámház sorsát is megpecsételte. Az 1800-as évek óta állt valamilyen épület ezen a területen, amit az idők során bizonyára többször is átépítettek, ahogy a mellette található híddal is ez történt. Valószínűleg, a fotóimon látható ház az utolsó, ami emlékeztet még arra, hogy egykoron, itt minden utasnak meg kellett állnia - akár gazdag volt, akár szegény - hogy kifizesse a hídvámot. Talán ezek az utolsó pillanatok, amikor még rácsodálkozhatunk a régmúltnak ennek az emlékére.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kenyeri.blog.hu/api/trackback/id/tr2913720234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Magamról

Ebben a blogban igyekszem a múlt és jelen különleges, értékes pillanatait felidézni, korabeli fotókkal és dokumentumokkal, hogy megmaradjon a jövő Kenyerit szeretőinek is. Kérem, tartsanak velem! Pörneczi Tamás (kenyeri@mobile.hu)

süti beállítások módosítása