Ebben az évben, terveim szerint ez az utolsó bejegyzésem. Ilyenkor az új év közeledtével mindannyian visszatekintünk egy kicsit az elmúlt időszakra. Elgondolkodunk a velünk történteken, számot vetünk az általunk elvégzett feladatokkal, hogy ezekből új erőt és lendületet merítsünk az elkövetkezendő évre. Én is így teszek most.
Sok-sok éve már annak, hogy régi fotókat gyűjtök a családom, szűkebb rokonságom őseiről. Fiókok mélyén megbúvó, megsárgult dobozokban sokszor kincsek rejtőznek elődeimről, ünnepeikről, bánataikról, tetteikről. A modern technika révén, több mint 1500 fotót sikerült már "digitális formában" megmenteni az utókor számára. A fotókon, a rajtuk szereplők mellett egy olyan Kenyeri is kibontakozott a szemem előtt, amelyik édesapám elbeszélései nyomán még inkább felkeltette az érdeklődésemet. 2010 tavaszán - biztatásomra - édesapám papírra vetette azokat az emlékeit, amiket még a szüleitől, régi öregektől hallott a kenyeri templommal kapcsolatban. A hiányzó információk felkutatásában készséggel segítettem neki. Így született meg a "Kenyeri római katolikus templom 1778-2010" című könyv, aminek minden példánya évekkel ezelőtt elfogyott.
A könyv borítója, 2010
A könyv készítése közben begyűjtött információkat gondosan elraktároztam, és folyamatosan bővítettem, ha rábukkantam valamire Kenyerivel kapcsolatban. Ez év tavaszán, pontosabban 2017. március 15-én döntöttem úgy, hogy az összegyűlt anyagokból néhány érdekesebb momentumot megosztok olyanokkal, akik bármilyen módon kötődnek vagy kötődtek Kenyerihez. Úgy gondoltam, hogy belekezdek egy blog írásába, aztán majd meglátom, hogy érdekel-e valakit rajtam kívül ez a téma. Első bejegyzésemet "Üdvözöllek" címmel, március 16-án tettem közzé (kattints: Üdvözöllek), amit néhány napon belül 236-an olvastak el. Bevallom, ötvennél több olvasóra nem mertem számítani. Tíz héten át, hetente több bejegyzést is írtam a blogomba, sőt április második hetében öt alkalommal is jelentkeztem, többek között a Húsvéti szokásokat feldolgozó írásokkal (ide kattintva olvasható az első, ide a második, ide pedig a harmadik bejegyzésem). Ezeket a bejegyzéseket 300 feletti olvasószám jellemezte.
A nyár elején már számtalan fotót és dokumentumot kaptam olvasóimtól, amelyeket igyekeztem is felhasználni és felkutatni a fotók történetét és szereplőit. Ebben az időszakban született, többek között a falunk színjátszóit bemutató írásom (kattints: Falunk színjátszói), aminek illusztrálásához általam sosem látott fotók kerültek elő a faluból és az elszármazottaktól is. Erre az írásomra 450-en voltak kíváncsiak. 550 feletti olvasottságot produkált a régi bérmálási és elsőáldozási fotókkal illusztrált bejegyzésem (kattints: Bérmálás és elsőáldozás régi fotókon). Ebben az időszakban tértem át a heti egyszeri bejegyzések írására. A megjelenést igyekeztem minden héten azonos időszakra időzíteni, így alakult ki, hogy a bejegyzéseimet minden pénteken, 18 órakor teszem közzé, amin nem is szeretnék változtatni.
Szeretnék még említést tenni a "toplistáról" is, ami csak a blog kezelője számára érhető el, és a legolvasottabb bejegyzéseket tartalmazza. Harmadik helyen, holtversenyben az 1924-1974 közötti ötven év ballagási fotói és Termelőszövetkezet közelmúltja bejegyzéseim állnak. Mindkét bejegyzést ezren olvasták el a mai napig. Második helyen, 1050-es olvasottsággal a Falunapok eseményeire emlékező fotós bejegyzésem áll. Végezetül a legtöbbször elolvasott bejegyzésem, az utóbbi évtizedek osztálytablóit feldolgozó írás és fotók, több mint 1100-as olvasottsággal. Természetesen nem az olvasottság a legfontosabb számomra, de sokat segít abban, hogy a blogom olvasóinak érdeklődési körét megismerjem.
Végezetül szeretnék még néhány számadatot megosztani mindenkivel. Blogom indulása óta a mai az 59. bejegyzésem. 53 940 szót gépeltem le március közepe óta mintegy 400 fotót és dokumentumot osztottam meg olvasóimmal. 24 851 alkalommal látogattak el és böngésztek a blogon ez alatt a háromnegyed év alatt. Átlagosan ötvenen olvassák napi szinten a bejegyzéseimet, de az idei legolvasottabb napon, augusztus 25-én, 815 olvasóm volt.
Korabeli képeslap, újévi kívánsággal (1900-as évek eleje)
Köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki a legapróbb tanáccsal vagy kritikával, aki egy dicsérő szóval, egy új fotóval vagy dokumentummal segítette a munkámat. Kérek mindenkit továbbra is, hogy 2018-ban is olvassák a blogot, küldjenek nekem bármilyen fotót vagy iratot Kenyerivel kapcsolatban, keressenek bátran, hogy együtt tárhassuk fel Kenyeri és Rábakecskéd feledésbe merülő múltjának minden pillanatát. Ehhez kívánok minden kedves olvasómnak, családjaiknak, barátaiknak Békés és Boldog Új Esztendőt!
Pörneczi Tamás, 2017 december
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.