Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Takács Sándor, egykori "korcsmáros" álma, hogy Rábakecskédnek önálló temploma épüljön, éppen száz évvel ezelőtt, 1923. július 8-án került elérhető közelségbe azzal, hogy elkészült a Harangláb, az egykori Fő utca és Iskola utca útkereszteződése melletti területen. Az építőknek nem titkolt vágya volt, hogy a Harangláb mellé egyszer még egy saját templomot is építhetnek majd. Ugyan a kecskédi korcsmáros kívánságát nem sikerült megvalósítani az elmúlt száz év során, de a Harangláb ma is büszkén magasodik az egykori Rábakecskéd központjában, az egykori kecskédiek összefogásának erejét hirdetve. Ma a 100 éves épület történetét igyekszem összefoglalni.

Az 1980-as évekbeli felújítás után, tábori misét tartott Nagy Ferenc plébános a torony mellett (Köszönet a fotóért Takács Jenő úrnak) 

A jelenlegi Harangláb elődje egy fából készült, egyszerű harangtorony volt. Az első - általam megtalált - szöveges emlék, az 1698-as keltezésű, úgynevezett "kánoni látogatási jegyzőkönyv" tanúsága szerint Kecskédnek egyetlen harangja volt, a falu közepén felállított, fából készült haranglábon. Az 1700-as évekből nem találtam harangra vonatkozóan megjegyzést, de az 1830-as évek elején újra csak felbukkant a harang a jegyzőkönyvekben, így biztosak lehetünk benne, hogy 330 éve is volt már harangja és harangtornya a Kecskédieknek. A szöveges említés mellett, az 1857-ben készült, részletes Kecskéd térképen is látható már a harangláb ábrázolása, méghozzá éppen a mai helyén. 

Az 1800-as évek elején Szent Antal lett a Kecskédiek védőszentje, akinek aztán szobrot is állítottak. A szobor először a kocsma mellett felállított fafeszület mellett állt, ahol azonban állandó veszélynek volt kitéve néhány "korhelykedő részeges" ember miatt. A szobor többször is megsérült miattuk, ezért áthelyezték azt a fából készült harangláb mellé. 1868-ban aztán ismét csak részeges emberek útjába került a szobor, ledőlt az alapjáról és annyira megsérült, hogy többé nem lehetett már felállítani. A jótékony Takács Sándor kocsmáros elkészíttette az összetört szobor helyett, a ma is látható újat, de az egyházmegyei hatóság mindaddig nem engedélyezte a felállítását, amíg a község vezetősége, a Kecskédiek nevében írásos garanciát nem vállalt. "Szent Antal képét tiszteletben fogjuk tartani. Ha legkevesebb botránkoztató történnék körülötte, a bűnös nem tekintve az atyafiságot, részlehajlás nélkül, érdeme szerint meg fog büntettetni...Az újonnan felállított Szent Antal képet mindenkorra fenn fogjuk tartani."- nyilatkozták írásban a falu elöljárói. És valóban vigyáztak rá, így aztán ma is megcsodálhatjuk ezt a 155 éves szobrot, ami előtt minden június 13-án, Szent Antal napján, a Kenyeri templomból induló körmenettel és a szobor előtt tartott ájtatossággal emlékeztek meg egykoron.

A második Szent Antal szobor 1868-ban készült (saját fotóm 2017)

1876-ban aztán egy újabb harang került Kecskédre egy jóakaró adományából, így már két harang hallatta a hangját. A békeidőknek az I. Világháború vetett véget. A kenyeri mellett, a kecskédi harangláb mindkét harangját is elvitték háborús célokra. Az eredeti,  régi harangot 1917-ben vitték el Kecskédről. Az 1876-ban felszentelt harangért, 1918. június 18-án érkeztek a katonák. Ledobták, összetörték, majd Stadler Ferenc hadnagy vezetésével a kenyeri vasútállomáson lemérték a súlyát. Mivel kizárólag a harangércre volt szükségük, így a tartószerkezetét a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem szerelték le. Csak egy papír marad utána: "az 1024. számú harang súlya 73 kg-ot tesz ki. A harangérc kilójáért 4 Koronát számítva, a térítési összeg ezért összesen 272 Korona."

Az alapítványok könyveit lapozgatva egyértelművé vált, hogy a kecskédiek nem tétlenkedtek a harangpótlás ügyében. Már az első harang elszállítása után, 1917-ben alapítványt tettek "harangbeszerzés" céljából, 372 korona alaptőkével. Vélhetően az első harangért ekkora összeget kaptak "fájdalomdíjul". Ezt az alaptőkét aztán 1918-ban kiegészítették a másodikként elvitt, harangért kapott pénzzel és annak kamataival, de a falu továbbra is harang nélkül élte mindennapjait. 

1918. december 3-án, a jólelkű Takács Sándor, egykori "korcsmáros", aki ezelőtt is sokat segített már szeretett falujának, úgy döntött, hogy hozzálát régi álmának megvalósításához. Alapítvány tett az "megépítendő kecskédi templom" javára, 219 Korona alaptőkével. Hamarosan bekövetkező halála után ezt az álmot még közelebb hozta a megvalósuláshoz végrendeletével, amiben a megépítendő templom alapítvány javára, 5486 négyszögöl szántóföldet hagyott. Az adók, illetékek, átírások költségeinek levonásával, az eredeti 219 koronás összeg, az 1920-as év végén 3243 koronára duzzadt. Bármennyire is gyűlt azonban a pénz az önálló templomra, számos tényező hátráltatta a megvalósítását. A pénzromlás egyre inkább érezhetővé vált az országban, a templom építéséhez szükséges egyházmegyei engedélyek megkérése nem állt érdekében a Cziráky grófoknak, a háború utáni ország újjáépítése is nehézkesen folyt. Sajnos azt kell mondanom, hogy az 1920-1930 közötti években, lehetetlen vállalkozásnak bizonyult templomot építeni egy ilyen kis faluban. Úgy gondolom, hogy ezt a település akkori vezetői is belátták, és egy köztes megoldás mellett döntöttek.

A kecskédi Harangláb az 1970-es években

1923 tavaszán, a kecskédi katolikus iskolaszék tagjai megbeszélést tartottak a kecskédi iskola tantermében. Novák István, Boros István, Takács József, Horváth Pál, Horváth Imre és Győrvári János tagok mellett, Kovács József tanító és Hánnig János plébános volt még a teremben. A késő estébe nyúló egyeztetés végén elégedetten összegezték megbeszélésüket. Előzetes számításaik szerint, körülbelül 2 millió koronás költségből megépíthető egy új, "téglából és cementből emelt templomtorony", az akkori fa harangláb helyére. Igaz, hogy "igazi" templomot nem volt lehetséges építeni, de úgy gondolták, hogy először a templomtorony készüljön el, aztán majd csak tudnak hozzá építeni valamikor egy templomot is. A költségek előteremtésére több forrást is találtak: egyházmegyei kölcsön, gyűjtés a kecskédiektől, külföldre szakadt kecskédiektől kapott támogatás, a templom javára létrejött alapítvány egy részének felhasználása. 

Ezúttal sem vártak sokáig. A munkálatok 1923 tavaszán megkezdődtek. A kivitelezés során igyekeztek minden apró részletre odafigyelni és a költségeket csökkenteni. Lebontották a régi fából készült tornyot, aminek faanyagát 14.400,- koronáért elárverezték. Az ácsmunkák során megmaradt fahulladékot és forgácsot szinten elárverezték, újabb 12.100,- korona összeggel csökkentve az építés költségeit. Az összefogás végig jelen volt  az építkezés során, így nyár elejére elkészült a templomtorony. Az építési költségek kiadási oldala a tervezett kétmillió korona alatt maradt, sőt a befolyt összegekkel együtt, a kivitelezés egyenlege végül másfélmillió korona összeg körül alakult. 

Az eredeti1868-ban készült, idén felújított szobrok a Harangláb tövében (saját fotóm 2023. június) 

Az avatási ünnepet Szent Antal védőszent ünnepének közelébe időzítették. Éppen ma száz éve, 1923. július 8-a igazi ünnep volt a falu életében. "Az iskola udvaráról a virágokkal díszített harangot impozáns körmenet kíséretében vitték a község központjában újonnan épült toronyhoz. A torony és harang felszenteléseket valamint a tábori misét és az ünnepi beszédet Hánnig János pápai káplán, kenyeri plébános végezte, illetve mondotta nagy hatás mellett. Az ünnepséget délben 60 terítékes közös ebéd követte a faluban, melynek vendégszerető népe szívesen látta a vidékről odakiránduló hívőket...A rábakecskédiek ezen gyönyörű ünnepélyét az is emlékezetessé tette, hogy ezen alkalommal volt először náluk mise."- közölte a Kemenesalja hetilap 1923. július 22-i számában.

Részletes Kecskéd térkép 1857-ből a haranglábbal és a mai is látható kőkereszttel

A következő lényeges eseményre a templomtorony életében 1930-ban került sor. Az akkori plébános feljegyzései szerint, áprilisban érkezett meg Kecskédre a közadakozásból vett új harang. Az 500 kilogramm súlyú harang felszentelésére ünnepi mise keretében került sor 1930. május 4-én. Újra két harang zengett a kecskédiek mindennapjaiban. A II. Világháború során újabb harangok estek áldozatul a "háborús beolvasztásnak", többek között Kenyeriben is. A kecskédiek harangjairól azonban megfeledkeztek, így mindkét harang átvészelte az újabb háborút, épségben maradtak a mai napig. 

A Harangláb előtt emlékezem a történelemre (2023. július 8-án, a 100. éves évforduló alkalmával tartott megemlékezésen)

A Haranglábat a következő évtizedekben többször is felújították, újrafestették, a szobrokat és felirataikat javították. Legutóbb az elmúlt év során került megújításra a Szent Antal szobor és környezete. Bízom abban, hogy a jövőben is lesznek majd "jó kecskédiek", akik gondoskodnak arról, hogy a torony még sokáig emlékeztessen mindenkit az elődök erőfeszítéseire, és egy száz éves álomra, amiben egyszer templommá egészülhet ki a torony. Ki tudja...?

A harangláb történetéről további részleteket tudhatnak meg mind azok, akik hat évvel ezelőtt született írásaimat újra elolvassák:

A kecskédiek temploma 1. rész - 2017. október 27. (kattintás a címre)

A kecskédiek temploma 2. rész - 2017. november 3. (kattintás a címre)

Pörneczi Tamás, 2023. július 8.

Források: Horváth István plébános kéziratai, Kenyeri Plébánia iratai, Kegyes Alapítványok törzskönyvei, korabeli újságcikkek