Bérmálás és elsőáldozás régi fotókon
Bérmálási ünnepek részletei a két háború között és azt követően

Mai bejegyzésemben a régi korok feljegyzései, és a Kenyeriből kapott régi fotók segítségével szeretném felidézni a településünkön korábban történt bérmálások és elsőáldozások emlékeit, azok előkészületeit és a hozzájuk kapcsolódó eseményeket. Először következzen egy kis történet: hogyan is alakultak ki ezek a szentségek.

06klem_elsoaldozo_templom_elott80aseleje.jpgElsőáldozók sétálnak ki a Kenyeri templomból az 1980-as években (családi fotóalbumomból)

Krisztus születése utáni első századokban az Egyház olyan fiatalokat, illetve felnőtteket fogadott be teljes értékű tagként közösségébe, akik éretten felkészültek a szentségek vételére, és készek voltak életüket adni Krisztusért és egyházáért. Gyerekek így eleinte nem lehettek az Egyház tagjai.

16ures_bermalasi.jpgElőrenyomtatott bérmálási emlék, az 1970-es évekből a Kenyeri templom fotójával 

A századok múltával aztán egyre több keresztény házaspár kérte, hogy kis gyermekeik is részt vehessenek az egyházi közösség életében, és mindenekelőtt, hogy részesülhessenek a keresztségben. Így aztán a hitvalló keresztény családok gyermekeit az Egyház - születésük után hamarosan - megkeresztelte és megbérmálta, mivel akkoriban még nem voltak szétválasztva ezek a szentségek. A későbbi évszázadokban, a nyugati egyházakban aztán a keresztelés, az elsőáldozás és a bérmálás fokozatosan szétvált egymástól: a csecsemőkori keresztelés bevezetés lett a keresztény életbe, amit az elsőáldozás megerősített, míg a bérmálás a keresztény nagykorúságot jelentette.

12suvd1697.jpgNagyapám, Pörneczi Endre 1909. április 18-i, elsőáldozási emléke (családi fotóalbumomból)

A bérmálást a püspök vagy annak magas rangú megbízottja végezte évente megszervezett "bérmakörútja" során. Ezek a körutak, a mai korból visszatekintve diadalmenetnek tűnnek, ahol a püspököt és kíséretét az egyik falu határától a következő falu határáig kísérték, ünnepélyek közepette. A körutakon történtekről, többek között a kenyeri eseményekről, a helyi lapok is rendszeresen jelentettek meg cikkeket. Kutatásaim során sikerült megtalálnom a Kenyeriben íródott "Historia domus" (magyarul: háztörténet) néhány részletét, ami nem más, mint a kenyeri egyházi intézmények fontosabb eseményeit tartalmazó könyv, aminek kötelező vezetése korábban a plébános feladata volt. A könyvekben talált események közül két bérmakörút leírását is megtaláltam Hannig János kenyeri plébános feljegyzései között, amit szeretnék most felidézni.

09nemeth_agi_elsoaldozo.jpgElsőáldozók a Kenyeri templom előtt Nagy Ferenc plébánossal, 1960-as évek (Köszönet a fotóért Németh Péternek)

"1922. május 28-a, vasárnap. Fenti napon jött meg Méltóságos dr. gróf Mikes János megyéspüspökünk 36 bérmálandónak a szentséget kiszolgáltatni. Vasárnapra esett a fényes ünnep. Délelőtt 9 órakor jelezte a bandérium - cirka 20 lovas - az ő jövetelét. A csöngei határnál állott két fogat méltóságos gróf Cziráky György kegyúrral s Pósfai főszolgabíróval. Egyikbe a püspök s a kegyúr, a másikba a nagyságos Rogits Ferencz kanonok s a főszolgabíró szállott be." - írja históriájában a plébános.

01horvath_emi_bermalkozas4_bandi_is.jpgKenyeri bérmálkozók az 1970-es évekből (családi fotóalbumomból)

A folytatásban megtudhatjuk, hogy a faluban két hatalmas diadalkaput állítottak fel: az egyiket a temető utca vonalában, ahol a Kenyeri és Kecskéd elöljárói fogadták a menetet, a másikat a templom előtt, ahol az iskolások virággal és süteménnyel köszöntötték az érkezőket. A templom előtt várakozott a pápoci, az asszonyfai, a nicki, az izsákfai és a kenyeri plébános is. A csendes szentmisét "ügyes kórus" kísérte, a kenyeri pap 10 perces előkészületi beszédét a püspök fél órás beszéde követte a szószékről. A Szentély előtt két sorban álltak a bérmálandó gyerekek. Mise után, délelőtt a kenyeri gyerekek, délután pedig a kecskédi gyerekek vizsgája zajlott le. A reggelit a kegyúr, az ebédet a plébános biztosította. Délután Rábakeczölbe mentek uzsonnára, majd erdei sétakocsikázás következett. Éjszakára a püspök és kísérete a kastélyban aludt, majd másnap reggel indultak tovább Hőgyészre. 

03kenyeri_elsoaldozok_1975korul.jpgKenyeri elsőáldozók a Szentélyben Nagy Ferenc plébánossal 1970-es évek (Köszönet a fotóért Németh Péternek)

Hannig János plébános részletes feljegyzéseiből megtudhatjuk továbbá, hogy kik voltak a díszebéd vendégei és a felszolgált menüről is részletesen beszámolt. Libamáj, borjúhús, kacsa, töltött csirke, kétféle fagylalt, torták és italok voltak a fogások. Az 1930-as évben történt bérmálással kapcsolatban is találtam feljegyzéseket, szintén érdekes részletekkel. A június 23-án tartott bérmálásra az uradalom jóvoltából kifestették a templom tornyát és az alapokat. A festési munkák előtt, a templom oldalfalába egy ajtót vágtak, hogy kívülről is megközelíthető legyen a sekrestye. A templom, Ady utcai oldalán mai is látható ajtó, tehát nem a templom építésekor, hanem 87 éve került elhelyezésre.

08margit_elsoaldozokkal50esvege.jpgKenyeri elsőáldozók, Horváth István plébánossal az 1950-es években (családi fotóalbumomból)

Ezen a bérmáláson is két diadalkaput építettek, és szintén már a határban fogadták a püspököt a kegyúr, a főbíró és az intéző. Ez alkalommal az iskolákat is megnézte a püspök, és mindennel meg volt elégedve. A vendégek, a gróf úr, az intéző, a főbíró és a papság az ebédet a paplakban fogyasztották el. A grófúr előzetes ígérete ellenére csak egy őzet és 12 üveg Tokaji bort adott az ebédhez. De "nem kaptam meg a 6 akó bort és a bárányt"- panaszkodott a plébános bejegyzésében. Érdekesség, hogy az ételek elkészítéséhez Szombathelyről hozattak szakácsnőt, a felszolgálás eszközeit és a pincéreket pedig Sárvárról szállították teherautóval Kenyeribe.

Ünnep volt tehát a bérmálás a régi Kenyeriben nem csak a bérmálkozóknak és hozzátartozóiknak, hanem mindkét falu lakóinak. Már hónapokkal a bérmálás előtt szépítették a templomot, az iskola termeit, a kálváriát, csinosították a település főutcáját. Biztosan állíthatjuk, hogy a bérmálásoknak és a püspöki látogatásoknak is szerepe van például abban, hogy a Kálvária és a templom felújítása folyamatosan megtörtént az elmúlt századokban.

14tibi_elsoaldozo1_50es.jpg

15tibi_elsoaldozo.jpgElsőáldozók szeretetvendégsége a templomkertben az 1950-es években (családi fotóalbumomból)

Források: Katolikus lexikon, Kenyeri "Historia domus" feljegyzései, olvasóim fotói és saját családi fotóim

A bejegyzés trackback címe:

https://kenyeri.blog.hu/api/trackback/id/tr6812769052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Magamról

Ebben a blogban igyekszem a múlt és jelen különleges, értékes pillanatait felidézni, korabeli fotókkal és dokumentumokkal, hogy megmaradjon a jövő Kenyerit szeretőinek is. Kérem, tartsanak velem! Pörneczi Tamás (kenyeri@mobile.hu)

süti beállítások módosítása