Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Csengettek az előkelő soproni családi ház ajtaján. Jól öltözött, idősödő hölgy nyitott ajtót. "Táviratot hoztam - mondta a postás - itt tessék aláírni!" A hölgy gyakorlott mozdulattal aláfirkantotta a dokumentumot, és gyors köszönés után már be is zárta az ajtót, és olvasni kezdte a táviratot: "Drága Édesanyám! Sikerült minden ügyünket elintézni Pápán. Szerdán reggel Celldömölkre utazunk az evangélikus gyülekezethez. Menyasszonyommal, a szerda esti vonattal érkezünk Sopronba. Csókolja szerető fia: Dezső." 1942. június 29-e volt. Az édesanya örült, hogy egyetlen fia holnap újra hazaér, hiszen sokat volt távol, és nagyon magányos volt nélküle a ház. Leült a nappali hatalmas ablaka elé a kedvenc hintaszékébe. Azon gondolkodott, hogy milyen vacsorát is készítsen a fiataloknak másnap estére. A sorsnak azonban más tervei voltak. Dezső soha többé nem lépte át soproni ház küszöbét...

Kiss Dezső (1914-1942) evangélikus tábori lelkész fotója (megjelent a Képes-Harangszó 1943-évi számában)

1942. június 30-án, este 6 óra 10 perckor a soproni motorvonat menetrend szerint indult el a celldömölki vasútállomásról. A megszokott fékpróba rutin feladat volt, de aznap valami furcsa zajt hallottak közben: a légsűrítő üresjárati szelepe erősen zörgött ugyan, de a fékek rendben működtek. A szokatlan zajok miatt, a biztonság kedvéért az indulás előtt a vonatvezető egy segélygépet kért Eszterháza állomásra, és csökkentett sebességgel indult ki Celldömölkről. Aznap Hornyák Béla, soproni vonatvezető volt szolgálatban, aki vidáman intett vissza az állomásfőnöknek, miután ellenőrizte a kocsik légtömlőinek összekapcsolását, majd felszállt a vezetőállásba. Ahogy hátranézett, a megszokott látvány fogadta: a 218. számú motorvonat motorkocsija és két segédkocsija zsúfolásig megtelt. Fiatalok, idősek, jómódúak és szegényebbek foglalták el az üléseket, de ma mindannyian csak utasok voltak, a GYSEV szárnyvonalának  Celldömölk-Sopron járatán. 

Ugyanebben az időben megcsörrent a vönöcki állomás szolgálati telefonja. Kenyeriből jelentkezett a szolgálattevő és jelentette, hogy a 231. számú vegyesvonat, menetrend szerint, rendben áthaladt Kenyeri állomáson, és hamarosan Vönöckre érkezik. Nem volt semmi rendkívüli ebben a telefonban, hiszen nap, mint nap lezajlott ez a beszélgetés a két állomás személyzete között. A vegyesvonatnak - menetrend szerint - este 6 óra 50 perckor kellett Celldömölkre érkeznie. A vönöcki állomás személyzete mindent megtett a két vonat fogadására: a felszálló utasoknak kiadták a jegyüket, és az állomás előtt várakoztak. Elsőként a vegyesvonatnak kellett megérkeznie a második vágányra, majd a Celldömölkről érkező motorvonatnak a harmadik vágányra, hogy itt kerüljék el egymást.

Vönöczk állomás korabeli fotója 1930-as évek

A 218. számú motorvonat a második váltó után a Vönöck irányába fordult. A vasúti pályában egy lejtős szakasz következett, amint a kemenesszentmártoni határba ért a szerelvény. A vonat vezetője fékezni kezdett, hogy az előírt sebességet ne lépje túl. Lassulás helyett, azonban újra csak az indulás előtti furcsa zajokat hallotta. Újra és újra fékezni próbált, de semmi sem történt. A légfék teljesen hatástalan volt, a vonat pedig fokozatosan gyorsult. 62 km/óra sebességgel fordult be a vönöcki állomáshoz vezető egyenes vonalszakaszra. Amint a vonatvezető előrenézett, a távolban egy gőzmozdony füstjét vélte megpillantani. Abban reménykedett, hogy a szembejövő vegyesvonat ezen a napon előbb érkezik az állomásra.

A 231. számú vegyesvonat elhagyta a Királykutat, felkapaszkodott a Cser dombjára és végre egyenesbe fordult a vönöcki állomás irányába. Lassan fékezni kezdett, hogy az állomáson biztonságosan meg tudjon majd állni. A Vönöck-Kemenesmagasi úton található vasúti átjáró előtt mintegy 150 méterrel vette észre a vonatvezető, hogy a szemből érkező motorvonat ezen a napon hamarabb ér Vönöckre a megszokottnál. Pillanatokkal később tudatosult benne, hogy a motorvonat lassítás nélkül közelít, így nincs arra esély, hogy a második vágányra a vegyesvonattal beérkezzen. Azonnal vészfékezett, és a vasúti átjáró előtt 50 méterrel megállt. Akkor látta meg, hogy az állomás előtti füves részhez érkező motorvonatból, annak vezetője kiugrott. Ellengőzt adott, hogy tolatásával csökkenteni tudja az ütközés erejét. A motorvonat átszáguldott az állomáson, felszakította a kitérőbe állított váltókat és a vasúti átjárótól 50 méterre beleütközött gőzmozdony vontatta vegyesvonatba.

Korabeli fotó a vonatok ütközéséről (készült 1942. július 1-én, a mentési munkálatok során)

A fülsiketítő robaj csak egy pillanatig tartott, majd a szokatlan néhány másodperces csendet jajveszékelés törte meg. A motorvonat első kocsija teljesen megsemmisült, a második kocsiban is hatalmas károk keletkeztek. Az állomás személyzete telefonon kért azonnali segítséget Celldömölkről. Hamarosan orvosok és mentők érkeztek Celldömölkről, Sopronból, Pápáról, majd egy segédvonat is érkezett Celldömölkről. A statisztikák szerint összesen 112 utas sérült meg és kapott kórházi kezelést, mintegy 20-30 olyan utas volt, akik a katasztrófa helyszínéről kisebb sérülésekkel távoztak. 97 személyt a celldömölki, 9 személyt a soproni, 3-3 személyt pedig a kapuvári és pápai kórházban ápoltak. A celldömölki kórház szűknek bizonyult a sebesültek ellátására, így 23 utast a leányiskola internátusában kellett ápolásra elhelyezni. Minden sérült a motorvonaton utazott. A vegyesvonat mozdonya és kalauzkocsija megsérült ugyan, de az azon utazóknak nem esett bántódása.

Korabeli fotó a vegyesvonat mozdonyáról (készült 1942. július 1-én, a mentési munkálatok során)

Településünkről kórházba kerültek Tulok Mária (Kenyeri, 18 éves), Novák Mihályné (Kecskéd, 42 éves), Márkus Antalné (Kecskéd, 52 éves), Pusztai Ernőné (Kecskéd, 33 éves), Kulcsár Mária (Kenyeri, 46 éves), Kulcsár Antalné (Kenyeri, 22 éves), Baka Jenőné (Kenyeri, 42 éves), Németh Ferenc (Kecskéd, 5 éves), Rozmán Ferenc (Kecskéd, 19 éves), Németh Jenőné (Kecskéd, 38 éves), Varga Imréné (Kecskéd, 38 éves), Tulok Istvánné (Kenyeri, 44 éves), Gereben Lászlóné (Kenyeri, 38 éves), Gereben Katalin (Kenyeri, 10 éves) és Ipsics Lajos (Kenyeri, 36 éves). Legtöbben csonttörést szenvedtek. 

Korabeli fotó a motorvonat szétroncsolódott belsejéről (készült 1942. július 1-én, a mentési munkálatok során)

A szerencsétlenségnek, az első hírekben szereplőknél jóval kevesebb halálos áldozata volt. A helyszínen életét veszítette az írásom elején szereplő Kiss Dezső 34 éves főhadnagy, evangélikus tábori lelkész, aki a menyasszonya társaságában utazott Sopronba az édesanyjához. A menyasszony súlyosan megsérült, de ő életben maradt. Ugyancsak a helyszínen halt meg vitéz Fűrész Ferenc, veszprémi, 31 éves honvédőrmester, valamint Jankó Sándorné (született Kovács Ida) 52 éves vönöcki lakos is. Ő és rokona, Velancsics Gizella szintén vönöcki, már a leszálláshoz készülődött, amikor az ütközés történt. Gizellát a celldömölki kórházba szállították, ahol még aznap elhunyt. Az ötödik halott Biringer Endre 41 éves kapuvári kereskedő, aki testvérénél volt látogatóban. Ő a kapuvári kórházban hunyt el. A hatodik és egyben utolsó áldozat Kerekes Gáborné, 42 éves erzsébetvárosi (Erdély) lakos, akit a helyszínről a pápai kórházba szállítottak, de életét nem tudták már megmenteni. Egyes források 7 halálos áldozatról beszélnek, de a hetedik személy kilétéről nem találtam sehol információt.

Hornyák Béla, a motorvonat vezetője kisebb zúzódásokkal megúszta a balesetet, mivel a vönöcki állomás előtt kiugrott a vonatból. A szombathelyi királyi ügyészség, másnap kora reggeli helyszíni vizsgálatát követően, azonnali hatállyal letartóztatta őt. A vonat vezetőjét 4 évi és 6 hónap fegyház büntetésre, továbbá hivatalából való elmozdításra ítélték, ezenkívül a motorvonatok vezetésétől örök időkre eltiltották. A büntetését teljesen kitöltötte, annak ellenére, hogy többször is fellebbezett az ítélet ellen.

Korabeli fotó a vegyesvonat, mozdony mögötti kocsijáról (készült 1942. július 1-én, a mentési munkálatok során)

A korabeli sajtóban ellentmondásosan jelenik meg a vonatvezető hibája: több helyen olvasható, hogy nem is tartottak fékpróbát az állomáson, míg másutt arról olvashatunk, hogy a motorvonat és a mellékkocsik között nem voltak összekötve a fővezetékek. A különböző források mindegyike elbeszélésekre, találgatásokra építette fel a történteket és azok magyarázatát. Ennek oka az, hogy a történtek hivatalos verzióját, a szombathelyi királyi ügyészség, 1942.10.26.-i keltezésű, 7731/1942 számú leirata tartalmazza ugyan, de ezt 1942-ben egyik forrás sem ismerhette, mivel az utolsó, ügyben érintett elhalálozása után váltak csak hozzáférhetővé ezek az iratok. Jelen bejegyzésem történéseit is ezen dokumentumok alapján készítettem. A leirat alapján a "Motorkocsi vezetője a fék rendellenes működése miatt segélygépet kért Eszterháza állomásra, majd csökkentett sebességgel útjára indult. Út közben azután kb. 58-62 km/h-ra gyorsult és ezzel a sebességgel ütközött bele a menekülő, már visszatolásban lévő vegyesvonat mozdonyába. A vizsgálat megállapítása szerint a motorkocsi légsűrítője romlott el, ám a rendelkezésre álló levegőkészlettel, a szerelvény, a fék gondos kezelése mellett biztonságban eljuthatott volna Eszterházáig. A kézifékek azonban jól működtek, ám a motor kézifékjének kezelését, illetve vészsíp jelzések adásával, a kalauz értesítését a vészhelyzetről és a kézifék kezelésének szükségességéről a motorvezető nem tette meg, helyette az ütközés előtt járművéből kiugrott. A motor- és pótkocsi légtömlői össze voltak kapcsolva, a fékpróba rendben meg volt. Az elfogyasztott ital azonban a motorvezetőt akadályoztatta abban, hogy a jelenség következményeit, súlyosságát felmérje és megfelelően intézkedjen".

A hivatalos tényállás szerint tehát a motorvonat vezetője alkoholt fogyasztott az indulás előtt, és a pánik helyzetében megfeledkezett arról is, hogy a vonaton található kézifékek meghúzásával megállíthatta volna a szerelvényt és elkerülhető lett volna, a Celldömölk-Sopron vonalon történt legnagyobb vasúti baleset.

Források: Kemenesalja 1942. júliusi lapszámai, Lovas Gyula, a GySEV üzemtörténész összeállítása a vönöcki balesetről, Horváth Ferenc: Hazai és külföldi vasúti balesetek (1846 - 1975), GySEV archív fotók a balesetről.