Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

"...Volt itt a királyi tanfelügyelő vizsgálatra. Böcskeivel nem foglalkoztak, Nadhera énekeltet a gyerekekkel, Szele tanítónő teljesen elégtelen..." - panaszkodott a szombathelyi püspöknek, Hannig János plébános, 1931 novemberében kelt magánlevelében. Így aztán Szele Mária, három évnyi rábakecskédi tanítás után, hamarosan kezébe kapta a püspök levelét azzal, hogy "a jövőben törekedjék...sokkal nagyobb buzgóságot kifejteni és sokkal nagyobb eredményt felmutatni." A tanítónő mosolyogva aláírta a levél átvételét, majd visszament a tanterembe, ahol 67 tanuló várta már a tanóra folytatását. Ma az ő Rábakecskédre kerülésének történetét osztom meg olvasóimmal.

Szele Mária tanítónő és osztálya 1929-ben

Szele Mária pályázata a rábakecskédi tanító állásra, 1928. november

1919-ben megbukott a Tanácsköztársaság, 1919. augusztus 10-én a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter a Tanácsköztársaság minden közoktatásügyi rendelkezését érvénytelenítette. Országszerte fegyelmi bizottságokat alakítottak, ahol hamarosan megkezdődött a pedagógusok "B listázása". Felsőségre vonták és állásukból felfüggesztették azokat a nevelőket, akik tevékenyen részt vettek a proletárdiktatúra művelődéspolitikájának megvalósításában. 1920. június 4-én tették közzé a trianoni békediktátumot, amely hazánk területének több mint 2/3-ad részét a környező államoknak juttatta. Az elcsatolt területeken maradt a népiskolák kétharmada, a középiskolák mintegy fele. Az utolsó békeévben, 1913-ban közel 17 ezer mindennapos népiskola működött az országban, amelyben 35 ezer tanító oktatott 2,2 millió diákot. Egy iskolára tehát átlagosan 130 tanuló és 2 tanító, egy tanítóra pedig 64 diák jutott. Az új határok között 5584 iskola, az összesnek tehát 33%-a maradt. A falvak többségében általában csak 1, esetleg 2 tanító foglalkozott a diákokkal egy vagy két tanteremben. Az 1925-1926-os tanévben az iskolák 49%-a tartozott az 1 tanítós, tehát teljesen osztatlan, és 24%-a a 2 tanítós, tehát részben osztott kategóriába. 1908. október 15-e óta, Rábakecskéden is önálló, kéttantermes, római katolikus felekezetű iskola működött, benne két összevont osztállyal és két tanítóval. Az önálló iskola létrejötte Győrvári Sándornénak, egy jószándékú kecskédinek köszönhető, aki ingatlanát iskolaépítésre hagyta örökül. Ennek részletes történetére egy későbbi bejegyzésemben visszatérek majd.

A rábakecskédi kéttantermes iskola tervrajza és engedélye, 1908. július 29.

"Tisztelt Nemzetgyűlés! Szeretném a köztudatba belevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig újból és újból bizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar, viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős, és bántani nagy történelmi igazságtalanság." - szólalt fel Klebelsberg Kunó, 1925. február 20-án, a költségvetési vitában. Szavaival egyetértve a kormány úgy határozott, hogy a korábbi 2-3 %-os ráfordítás helyett a következő 5 évben az állami költségvetés mintegy 10 %-át fordítják a magyar oktatás fejlesztésére. Ez az intézkedés 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését tette lehetővé, melyek 1930-ig meg is épültek. A pedagógusokra azonban hatalmas terhek nehezedtek a tankönyvhiány, a segédeszközök hiánya, a 60-70 fős osztálylétszámok, a pénz értéktelenedése és a lakhatási körülmények miatt. Így volt Rábakecskéden is, ahol egy kivételtől eltekintve, 1920-30 között folyamatosan cserélődtek a tanítók. Volt aki jobb munkát keresve más faluban vállalt állást, volt aki elhagyta a tanítói pályát, volt akivel a falu nem volt megelégedve. Ezért aztán, szinte évről-évre tanítóválasztást kellett tartani a településen. 

1928. október 15-én, az őszi tanítás kezdetén Németh Béla tanító benyújtotta lemondását a rábakecskédi iskolaszéknek (megjegyzés: az iskola megválasztott vezető testülete, aki a pap irányítása mellett dolgozik), mivel Gyöngyösszőllősön kapott tanítói állást. Azonnal intézkedni kellett, mert Böcskey Ferenc, kecskédi tanítónak 110 falubeli gyereket kellett helyettesként tanítania az új tanító megválasztásáig.

Németh Béla korábbi tanító lemondólevele, 1928. október 15.

A rendszabályok 76 paragrafusa alapján, a "Vasvármegye", a Nemzetnevelés" és a "Dunántúli tanítók lapja" nevű kiadványokban kellett a falunak meghirdetnie az állást. A hirdetést azonnali hatállyal sikerült elindítani, ami 1928. november 1-én meg is jelent mindhárom lapban.

A Nemzetnevelés lapban megjelent tanítói álláshirdetés, 1928. november 1.

A pályázatok folyamatosan érkeztek Hannig János plébánoshoz. A falu vonzónak tűnt a tanítójelöltek számára, hiszen a hirdetés megjelenése után 10 nappal, a plébános által összeállított, pályázók minősítési táblázatában 23 jelölt neve szerepelt. A legfiatalabb jelölt mindössze 19, a legidősebb 42 éves volt. Az egyetlen férfi jelölt mellett, a hölgyek egyike sem volt férjezett, a legtávolabbiak Győrből és Veszprémből, a legközelebbi a szomszédos Pápocról jelentkezett.

Hannig János plébános "minősítési táblázata" az állásra pályázókról, 1928. november 12.

A november 11-én keltezett meghívó alapján, másnap ült össze az iskolaszék, hogy áttekintse a beérkezett pályázatokat és Dr. Kiss Lajos esperes elnökletével, titkos szavazáson döntsenek az új tanító személyéről. A pályázók között, egy "B listás" állástalan tanítónő is volt, ezért a bizottságnak meg kellett tudakolnia, hogy politikai ok miatt lett-e állástalan. Szerencsére a pályázó is felkészült erre, és a felsőszelestei jegyző és bíró által kiadott községi bizonyítványt csatolta a pályázatához, ami szerint "politikai magatartása kifogás alá nem esik". Csatolta továbbá korábbi munkahelyének bizonyítványát, ahol öt évet tanított "általános megelégedésre". Elbocsájtásának indoka az volt, hogy "állását a tanulók alacsony létszáma miatt az állam hivatalosan beszüntette."

Szele Mária igazolásai a lakóhelyéről. Az igazolásokat a tanítónő 1927 folyamán, munkahelyének megszűnésekor kapta Felsőszelestén.

A bizottságnak tehát mielőbb döntenie kellett. Nem volt kétséges, hogy női tanítót választanak, teljesítve ezzel az iskola alapítójának akaratát, aki azt kívánta, hogy az egyik tanító mindig nő legyen Rábakecskéden, hogy a község leányai koruknak megfelelő képzést kapjanak, például a kézimunkázás terén. A titkos, írásos szavazás végeredménye: az 5 éves tanítási tapasztalattal rendelkező, Szele Mária 31 éves tanítónőt választotta meg az iskolaszék. A választás eredményéről szóló jegyzőkönyvet 15 nap időtartamra közszemlére tették, de nem érkezett fellebbezés a megválasztott tanítónővel kapcsolatban.

A választási jegyzőkönyv első két oldala, 1928. november 12.

A tanítónőt ezek után, sürgöny útján értesítették és 1928. december 11-én aláírta a "Díjlevelet", amiben felsorolásra került a javadalmazása, a járandóságai és a kötelezettségei is. Pénzbeli fizetésének 30 %-át a Rábakecskédiek által fizetett bér, 70 %-át a kormány által nyújtott államsegély tette ki. Ezeken felül megillette egy tanítói lakás, ami egyetlen padlózott szobából, a másik tanítóval közös konyhából és pincéből állt, továbbá egy szintén közös istálló és egy sertésól is tartozott hozzá, 20 négyszögöl udvarral. Természetbeni járandóságként 2,5 öl hasábfa és kecskédi házaspáronként 1/4 mérő (kb. 10 liter) rozs, vagy ezek aktuális pénzbeni értéke is járt a tanítónőnek.

Szele Mária díjlevele a járandóságokról és kötelezettségekről. Érdekesség, hogy a szünidőn kívüli időszakban a tanítónő csak is engedéllyel hagyhatta el a falut. 1928. november 12.

Mielőtt a tanítónő munkába állhatott volna, magyar szokás szerint esküt kellett tennie, hogy feladatait lelkiismeretesen teljesíti, elöljáróinak engedelmeskedik és a rá bízott gyermekeket katolikus és hazafias szellemben neveli.

Szele Mária tanítónő korabeli fotója és esküjének szövege, 1928.

Végül megkezdhette tanítónői tevékenységét Szele Mária Rábakecskéden. A következő évek dokumentumainak böngészése közben egyértelművé vált számomra, hogy a tanítónő működésével, tanítási módszereivel, közvetlen felettese, az akkori kenyeri plébános nem volt megelégedve, ahogy az a bejegyzésem elején szereplő mondatokból is kitűnhetett. Szerencsére ő csak mosolygott ezen, hiszen a tanítónőt a rábakecskédi gyerekek és szüleik nagyon szerették akkor is, és az elkövetkezendő húsz évben is. 

Ma bejegyzésem iratait Budai Zoltán plébános bocsájtotta rendelkezésemre a Kenyeri plébánia irattárból. Köszönet érte!