Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

A környékünkön csak "műgátnak" nevezett duzzasztómű nevében ugyan a szomszédos Nick község neve szerepel, de úgy gondolom, hogy legalább annyira a miénk, Kenyerieké is ez az építmény. Talán nincs olyan Kenyeri, aki ne fürdött, vagy horgászott volna a közelében, vagy éppen ne kortyolt volna egy hideg italt valamelyik környező kiskocsmában a műgátat figyelve. Ma ennek a "műtárgynak" a történetet igyekszem minden olvasómmal megosztani.

Eleinte a Kis-Rábán lévő vízimalmok energiaforrása volt a Rábából betáplált víz, majd egyre nagyobb jelentősége lett a térség öntözővízzel való ellátásának. Az első duzzasztógátat 1895 előtt, rőzséből készítették, melyet a Rába Szabályozó Társulat üzemeltetett. Ezt a gátat, a jelenlegitől közel két kilométerre, Pápoc irányában építették meg, de anyaga miatt folyamatosan javítani kellett. Egy nagyobb ág, uszadék vagy éppen a jégzajlás is teljesen tönkretehette.

Rőzsegát építése az 1800-as évek végén

1895-ben, a jelenlegi műgát felett 200 m-re, beton anyagú, fix gát létesült, a Kis-Rába vízmennyiségének biztosítására pedig elzárható, beton csőzsilipet építettek a baloldali árvízvédelmi töltésbe. Sajnos igen szűkre méretezték a gátat, amit állandóan megrongáltak az árhullámok valamint a jég, ezért 1895 és 1916 között ötször újjá kellett építeni. Fenntartása nem volt gazdaságos, valamint gyakori kieséseket is okozott a Kis-Rába vízszolgáltatásában. Ezeknek a nehézségeknek az elhárítására, a Társulat korszerű, mozgatható duzzasztógát létesítését határozta el, és terveztette meg az 1920-as évek elején. Az első említések az 1924 évi, Kemenesalja számos lapszámában megtalálhatóak. A nagyszabású tervek szerint a megépítendő gát szerkezetébe áramfejlesztőt kívántak beépíteni. "A tervek szerint a villanytelep Kenyeri mellett létesülne s az építkezések már a tavasszal meg is indulnának. A 2000 lóerős turbina oly hatalmas áramot fog fejleszteni, amelyik 60 kilométeres körzetben biztosítja az összes községek villannyal való bőséges ellátását. Az előállítási költségeket nagyban csökkenti az a tény, hogy a Rába vize ingyen adja azt a hatalmas hajtóerőt, melynek szénnel való előállításához napi 6 vagon szenet kellene felhasználni. Micsoda óriási üzemköltség megtakarítást jelent ez egy esztendő 365 napján keresztül." - írta a lelkes újságíró. Sajnos a kezdeti lelkesedést a különböző magánérdekek és a gazdasági válság is letörte, a kivitelezés megkezdése elhúzódott. Hat év múlva, 1930-ban kezdődött meg végül a két éven át tartó építkezés falunk határában.
Az eredeti, 1920-as tervek néhány részlete

A terveket a bécsi Pfletschinger József cég, az építészeti kialakítást  dr. Kotsis Iván építészmérnök készítette. A mélyépítési munkákat Széchy Endre mérnök, építési vállalkozó végezte. A duzzasztómű acélszerkezetét a győri Vagon és Gépgyár, a hordalékleeresztő zsilip, a mozgatóberendezés, a törpe vízerőmű gépi berendezését a Ganz gyár gyártotta és szerelte.

A nyergesgát gyártás közben (Vízügyi közlöny eredeti fotója)

A régi betongát maradványait robbantással, a rőzsegát maradványait pedig kézi erővel, amennyire csak lehetett elbontották, nehogy azok a jégzajlást akadályozzák. A duzzasztóműnek 4 nyílása volt, ebből 3 db, egyenként 24 m széles duzzasztónyílás, amelyet úgynevezett nyerges gátak zártak le. A jobb parti gátrészben törpe erőmű volt, amely a zsilip működtetéséhez szükséges elektromos energiát termelte, és a gát világítását is ellátta. Az erőmű turbinája mindössze 9,5 KW teljesítményű volt, utoljára 1972-ben üzemelt.

Az új gát helyszínrajza és az elkészült mű 1939-ben (Kotnyek Antal fotója)

A békeidők lassan véget értek, háborúba sodródott az ország. Ezt azonban sem a Rába, sem a Műgát nem érzékelte: a víz ugyanúgy folyt tovább a Duna irányában, a rácsos acélszerkezetű vázra szerelt, faborítású gátakat sem az ágyúdörgés, sem a bombázók zaja nem zavarta. A háború végéig épségben maradt a teljes szerkezet. A béke már elérhető közelségbe került, amikor 1945. március végén a visszavonuló német csapatok - egy kivétellel - minden 50 méternél hosszabb Rába hidat felrobbantottak. Erre a sorsra jutott a Műgát is, aminek Kenyeri felőli, első oszlopközében levő gyalogos hídját a Rábába robbantották. A Csákánydoroszlónál épen maradt híd felrobbantására már nem volt ideje a visszavonulóknak. A hidak újjáépítése vagy ideiglenes hidak építése mellett óriási feladatot jelentett a roncsok kiemelése is. Egy 1949. május 1-i felmérés szerint, 55 db hídnál 1667 tonnányi roncsot emeltek ki, 237 ezer munkaóra ráfordításával. A Műgát gyalogos hídjának újjáépítése nem jelentett problémát, így azt a háború után helyreállították. Az 1947-ben kezdődő, 3 éves tervben is kiemelt feladatként szerepelt a Rába hidak újjáépítése. 

A helyreállítást követően az 1960-as évekig működött változatlanul a gát. Ekkor a nyergesgát elhasználódott fa héjazatát acél borításúra cserélték ki, ami 15 évig ismételten problémamentesen ellátta feladatát. Ezután kezdtek jelentkezni a tömítési és működtetési problémák. Hosszas mérlegelés után a gát felújításáról döntöttek, amit végül 1982 és 1988 között, szakaszosan végeztek el. A rekonstrukciós munkák során a billenő táblák csuklóit szétszedték, a hibás elemeket kicserélték, a tömítő gumik és támasztó görgők mindegyikét kicserélték, új csúszófelületeket alakítottak ki. A költséges és elhúzódó munkák ellenére a nyerges gát működése bizonytalan maradt, az üzemelési problémák továbbra sem szűntek meg. Szakemberek szerint az ilyen rendszerű gát konstrukciós érzékeny, alkalmazásuk a nagyobb vízfolyások területéről napjainkra teljesen kiszorult. Az esetek nagyobb részében a régebben épített nyerges gátakat nem felújították, hanem más szerkezetűre cserélték.

Kenyeri fiatalok a Műgátnál: Horváth Sándor, Nemes Ferenc és Orbán Gyula (Köszönet a fotóért Horváth Sándornak)

1994. november 30-án, a Műgát bal parti duzzasztónyílásában rendkívüli esemény történt: az acél elzárószerkezet olyan mértékű károsodást szenvedett, hogy a duzzasztóműnél megszűnt a duzzasztás, és az adott körülmények mellett az elzáró berendezést nem lehetett ismét üzembe helyezni. 1995. évben elkezdődött a helyreállítás tervezése és a 4 évig tartó beruházás kivitelezése. Első lépésként átvizsgálták a többi nyílást, megerősítenék az összekötéseket, a megrongálódott gát tábláját felállították és fixen alátámasztották, így visszaállították a duzzasztást. A beruházási program előkészítésekor három változat került előtérbe: a hibás gát nyílásának beépítése, a többi nyílás felújítása vagy hidraulikus billenőtáblák beépítése vagy tömlősgát beépítése. Hosszas egyeztetések és tanulmányok után az utolsó lehetőség került kiválasztásra, így Magyarországon elsőként épülhetett tömlősgát településünk mellett. A kivitelezést pénzügyi okok miatt két ütemre osztották és 4 évre ütemezték. Kétlépcsős versenytárgyalás után a Hídépítő - EDUVÍZ Kft konzorcium nyerte el a kivitelezést. 1995 évben a meghibásodott, III. jelű nyílás átépítése, 1996 évben a parti létesítmények, mérő- megfigyelőrendszer, mederkotrások, 1997 évben a II. jelű nyílás, 1998 évben az I. jelű nyílás átépítése szerepelt a programban, valamint a gát környezetében a vízitúrázók részére kikötőhely és csónakkiemelő létesült a duzzasztóművön való átkelést segítve.A zöld színű, tömlős gátak működés közben 1999-ben

2006-ban újabb fejezethez érkezett a Műgát. A meglévő duzzasztómű mellett megépítésre került egy 1,542 MW teljesítményű járulékos kisvízerőmű. A megújuló energiából évente, átlagosan 9 millió kWh elektromos energia termelhető. Az erőmű több, mint harminc évig 3.500-4.000 család éves villamos energia igényét fedezi, miközben évente 13 ezer tonna szén vagy 2500 tonna fűtőolaj felhasználását váltja ki. Az erőműnek köszönhetően évente 216,2 tonna kéndioxiddal, 5,5 tonna szénmonoxiddal, 8 tonna porral, 9,5 tonna széndioxiddal kevesebb kerül környezetünkbe. Az építéssel egyidejűleg sor került a duzzasztómű hosszanti átjárhatóságát biztosító hallépcső megépítésére is. Ez a hallépcső Magyarországon egyedülálló módon, önszabályozó csalivíz vezetékkel épült, amit az üzembe helyezést követő 3 héttel, a halak már használtak is.

Látható tehát, hogy a közel 90 éve épült Műgát és környezete az idők során ugyan folyamatos átalakuláson ment keresztül, de mindvégig megőrizte vonzerejét. Minden időszakban szívesen pihentek, fürödtek, horgásztak a környékbeliek és távolról érkezők a Műgát környezetében, ami bízom benne sokáig így is fog maradni.

Források: ÉDUVIZIG: A nicki duzzasztómű rekonstrukciója, Dóka Klára: Adalékok a Rábaszabályozó Társulat történetéhez, Kenyeri Vizerőmű honlapja, Kemenesalja archív hetilapok.