A helyiérdekű vasút létesítésének gondolata 1893 nyarán került nyilvánosságra. A felmerült két elképzelés közül Radó Kálmán, egykori vasvármegyei főispán és a mögötte álló Münchner-Localbank tőkéje által támogatott, Eszterházától Répcelakon át Celldömökig vezető vonal megvalósítása került a döntéshozók elé. A Budapesti Hírlap, 1895. április 20-i számában megjelent a kereskedelemügyi miniszter által ellenjegyzett vasútépítési előmunkálati engedély, amely tartalmazza többek között Kenyeri állomás építését és a Rába folyón építendő vasúti híd építését is.
Budapesti Hírlap, 1895. április 20-i számában megjelent engedély
Az előkészítő munkák és a pályáztatás során Polatsek Mihály, budapesti mérnök - építési vállalkozót választotta kivitelezőnek a majdani üzemeltető GYSEV, akinek szakemberei csak az építés műszaki irányítását végezték. A szerződés szerint a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút Eszterháza-Celldömölk felőli vonalát 1897 október végéig, az Eszterháza-Nezsider (megjegyzés: ma Neusiedl am See, Ausztria) közötti vonalat pedig 1898 őszéig kellett átadni. A tervek elkészülte és az engedélyeztetések lefolytatása után megkezdődött a munkaerő toborzása. A nagybirtokokon munkát nem találó agrárproletárok, szegényparasztok lettek a vasútépítő bérmunkások. Az új vonal földmunkáira rajtuk kívül csongrádi kubikosok érkeztek, a vasútépítésen a magyarokon kívül szlovák, lengyel, szerb és német munkások is dolgoztak.
Az első kapavágás 1896. november 28-án 10 órakor történt, de a tényleges vasútépítés csak 1897 tavaszán indult meg. 1897 januárjában jelent meg az új vonalra beosztandó személyzet toborzó felhívása. Az alkalmas jelentkezőket a képzés idejére gyakornokként, napi 1 forintos fizetéssel már ekkor felvették. A földmunkákkal szeptember első felében készültek el. Érdekesség, hogy az aratás idejére a munkákat szüneteltették. 1897 szeptember közepétől már megkezdték a sínek lefektetését, ezt csongrádiak és részben szlovákok végezték. A sínek lefektetése után a kavicsolás következett, amit a csapodi bányából termeltek ki szerb munkások. A szükséges anyag bányászásán csaknem 50 ember, két hónapon át dolgozott. Ezek után kezdődött a Rába hídjának építése, ahol minden munkás német volt. A töltés rendbehozatalát követte a távíróoszlopok és a telefonoszlopok felállítása. A vasútvonal teljes megépítésével 1897. december 1-jén készültek el. Az ünnepélyes megnyitó 1897. december 18-án volt. Az első vonatot mindenütt virággal, énekszóval köszöntötték, a papok megáldották a mozdonyt. Jellemző volt a korra, hogy az első napon ugyan mindenki ingyen utazhatott volna, de csak nagyon kevesen mertek felszállni a vonatra. Feljegyezték például, hogy a szomszédos Vönöck lakosai közül csak főjegyző szállt fel a vonatra, a falu lakosai még az ő kérésére sem jöttek közel a vonathoz.
Eszterháza állomáson várakoznak a vonat érkezésére
A vonalon a következő állomások és megállóhelyek épültek. A Celldömölk-Eszterháza vonalon: Vönöck állomás, Kenyeri állomás, Nick rakodó, Répceszemere rakodó állomás, Pusztacsalád rakodó megállóhely, Csapod vízállomás, Fertőszentmiklós megállóhely. Az Eszterháza-Nezsider vonalon: Mexikó rakodó megállóhely, Pomogy állomás, Vatta rakodó állomás, Mosonszentandrás vízállomás, Boldogasszony állomás, Barátfalu-Féltorony rakodó állomás, Gálos vízállomás, Védeny megállóhely, Nezsider-Alsóváros megállóhely. A megnyitáskor a két végállomás között közlekedtek a vonatok, de Eszterházán a mozdonyokat mindig lecserélték.
A napi két vonatpár menetrendje
Az indulás utáni években Kenyeri állomást egyre több státussal ruházták fel. 1898-ban "marharakodó állomás" engedélyt kapott, ugyanezen évtől állami- és magántáviratok kezelésére, feladására is volt lehetőség a kenyeri állomáson. A Sopronba utazóknak 1907-ig kellett átszállnia, attól kezdve közvetlen kocsik is közlekedtek Kenyeriből. Az első világháborúban nem szenvedett nagy károkat a vasútvonal, de a folyamatos szénhiány miatt többször megbízhatatlanná vált a menetrend szerinti közlekedés. A háborút lezáró békeszerződés után - a területi megosztottság ellenére - a vasút egységes vezetés alatt működhetett tovább. 1926 pünkösd napjától Sopron és Celldömölk között már motorvonatok bonyolították le a személyforgalmat, majd 1927-1928-ban újabb motorkocsikkal fejlődött a vasútvonal. 1938. március 13-án a német hadsereg bevonult Ausztriába és megkezdődött egy szomorú korszak, ami a második világháborúba torkollott.
Kenyeri vasútállomás a második világháború előtt
A háborús és azt követő évek történéseiről következő bejegyzésemben írok részletesen...
Források: Korabeli napilapok és közlönyök, Lovas Gyula és Varga Gyula írásai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.