A több, mint 10 fős gyerekcsapat hangos kerepelés közepette nekivág a falunak, hogy minden utcát végigjárjanak nagypénteken és nagyszombaton. Ebben a két napban hat alkalommal teszik meg a közel hét kilométeres utat Kenyeriben. Folyamatosan váltják egymást, hogy mindenki tolhassa egy kicsit a nagyapák korából megmaradt „csörgetőt”. Amerre haladnak mindenütt ablakok nyílnak, emberek jönnek az utcára, hogy mosolyogva integessenek, egy-egy jó szót szóljanak, apró ajándékokkal kedveskedjenek a „csörgető” csapatnak. A fiatalabbak csodálkoznak, hiszen talán sosem hallottak erről a szép népszokásról. Az idősebbek meghatódva, gyermekkori emlékeket újra átélve integetnek a távolodó gyerekhadnak.
Több, mint két óra „csörgetés” után, kipirult arccal érkeznek a gyerekek a falu túlsó végére. A legkitartóbbak ezen a hétvégén hatszor is megteszik ezt a távot, mintegy negyven kilométert gyalogolnak ebben a két napban. Arcukon azonban fáradságnak semmi nyoma, szemeikben a boldogság csillog. Kérdésemre, hogy jövőre újra jönnek-e „csörgetni” egyöntetűen igennel válaszoltak. Köszönet mindenkinek, aki segíti, hogy ez a régi népszokás újra felbukkanjon a feledés homályából.
Mindez 2017-ben történik Kenyeriben....
Az idei "csörgető" gyerekeknek külön köszönet: Németh Anikó, Németh Balázs, Németh Eszter, Mesterházy Péter, Mesterházy Ivett, Pörneczi Petra, Pörneczi Péter, Pörneczi Fanni, Pörneczi Zsófi, Zakár Diána, Zakár Alexandra, Vekszli Gréta, Vekszli Virág, Szár Gábor, Kránitz Katalin.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.