Korábban már érintettem ezt az időszakot is, de úgy gondolom érdemes egy kicsit bővebben is megemlékezni erről a határvonalról, ami a régi rendszer és egy teljesen új rendszer találkozását jelentette.
A háborús viszonyok miatt 1945 első 4-5 hónapjában népművelő munka sehol nem folyt Vas vármegye területén. Az első átfogó feladat, ami kötelező jelleggel érintett minden ezzel foglalkozót, hogy az általuk működtetett könyvtárakat meg kellett tisztítaniuk a vonatkozó rendeletek alapján a fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus szellemű könyvektől. A rendeletben 400 szerző nevét és műveiket tételesen is felsorolták, 15 napos határidőt jelöltek meg a végrehajtásra, de ez többször is módosításra került, többek között azért, mert ekkor, 1945. március közepén megyénk még hadszíntér volt.
A Napkelet című lexikon és Tormay Cecile könyvei is "selejtezésre" kerültek
A rendelet megjelenésekor a megye településének könyvtárai siralmas állapotban voltak: 85 könyvtár teljesen megsemmisült, a megmaradt könyvek és katalógusok szétszórva. Kenyeriben épségben maradt az épület és a könyvtár is. Mivel népkönyvtárként, a könyvtárunkban javarészt az állam által adományozott, szépirodalmi művek voltak, ezért csak néhány könyv selejtezésére volt szükség. A selejtezésről jelentést kellett készíteni minden könyvtár kezelőnek, a könyveket beszállították a hivatalokba és az alispán intézkedett a könyvek megsemmisítési helyre történő beszállításáról. Vas Vármegyében 1946. elejére 579 darab könyv jutott erre a sorsra. Érdekesség, hogy a rendeletek szerint be kellett szolgáltatni az épségben maradt rádiókat is, de abból egyetlen darab sem került leadásra, mert használhatatlannak mondták azokat használóik, függetlenül attól, hogy ténylegesen műkőképesek voltak.
Az áldatlan állapotok ellenére a megyei vezetők megpróbálták mielőbb visszaállítani a háború előtti viszonyokat, igyekeztek kizökkenteni a fásultságból a települések lakóit. Első lépésként a korábbi hagyományok folytatását, felelevenítését tűzték ki célul: novemberben Szent Erzsébetről emlékeztek meg mindenütt, decemberben a karácsonyi készülődésé lett újra a főszerep. A gyerekek számára karácsonyi mesedélutánokat rendeztek mesével, énekkel, színi-jelenetekkel. A fiatalok magyar karácsonyi népszokásokat elevenítettek fel, karácsonyi énekeket tanultak, betlehemes játékra készültek. Legényegyletek, dalkörök alakultak újjá és szerepeltek többek között a kötelezően megünneplésre megjelölt rendezvényeken is. Elrendelték többek között az október 6-i gyászünnep megemlékezést, a sok évszázados német elnyomás és befolyás elleni tiltakozásul, de Ady Endréről és József Attiláról is minden településen meg kellett emlékezni. A községek mindegyike megrendezte a kötelezően előírt március 15-i ünnepséget, amihez segítségként még ünnepi programvázlatot is kiadtak. Ez időben kezdődtek a "Madarak és fák napja" valamint az "Anyák-apák napja" rendezvények is.
A szórakoztatás mellett a különböző tanfolyamok iránt is nagy volt az érdeklődés. Tartottak megyénkben többek között "Számolás és mérés" tanfolyamot, "Analfabéta" tanfolyamot vagy éppen "Néptánc" tanfolyamot. Kimondottan nők részére is szerveztek oktatásokat, például "Gyermekgondozási és gyermeknevelési" tanfolyamot Kenyeriben, "Baromfitenyésztő" tanfolyamot Csánigon, "Magyar nóta" tanfolyamot Rábakecskéden. A tanfolyamokat rendszerint ünnepélyes keretek közt nyitották meg és fejezték be. A legszorgalmasabb hallgatók a tanfolyam végeztével könyvjutalomban részesültek.
1946 évi jelentés a megyénkben megtartott kulturális, ismeretterjesztő eseményekről
Forrás: Csák Zsófia: Iskolán kívüli népművelésből... ; Vas Megyei Levéltár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.