Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Legutóbbi bejegyzésem azzal zártam, hogy 1923-ban községi és állami támogatással felépült Rábakecskéden a Népház.

A Népház mindössze három helyiségből állt: egy nagyteremből, amit középen spanyolfal választott el és két kisebb oldalhelyiségből. Később a mozi létrejöttekor a spanyolfalat eltávolították. Klubélet csak a kis helyiségekben zajlott, ahol kártyázással, sakkozással töltötték szabadidejüket főleg a fiatal férfiak. Ebben az időszakban a lányoknak nem illett ehhez hasonló nyilvános helyre járniuk. Ők a Mária-lányok egyesületébe jártak, így aztán nem igazán kerülhetett sor a fiatalok mai értelembe vett közös szórakozására. A korabeli újságokat böngészve látható, hogy a lányok jelentős számban vettek részt az egyesület életében. Egy 1937-es celldömölki eseményen ötven kenyeri és rábakecskédi lány vett részt, emellett további ötven lány érkezett Pápocról is. A Kenyeriek egy fonójelenetet és magyar táncokat mutattak be a közönségnek.

Kemenesalja 1937. október 10-lapszámának cikke a Katolikus leánynap programjáról

1934-ben a Népház adott otthont az Ezüstkalászos gazda tanfolyamnak, ahol a helyiek mellett a környező településekről is érkeztek a hallgatók. A három hónapos tanfolyamon 54 fő kapott bizonyítványt.

1937-ben a Népház keretein belül Dalárda alakult Böcskei Ferenc és Németh László tanítók vezetésével. A közel negyven tagot számláló vegyeskar nem csak a községben aratott sikereket, hanem nagy népszerűségnek örvendtek a környező települések színpadain is.

1939-től Horváth Sándor tanító vezetésével színjátszó kör kezdte meg működését, akik évente két nagyszabású darabot állítottak színpadra. A népszínművek mellett immár operetteket is műsorra tűztek, melyeknek főszereplői a Dalárda legjobb énekeseiből kerültek kiválasztásra. Érdekesség, hogy a darabokhoz Szombathelyről vagy Budapestről kölcsönözték a jelmezeket. Hamarosan talán fotókat is tudok közzétenni ezekből az időkből egy kedves kenyeri asszony jóvoltából...

A második világháború közeledtével egyre inkább visszaszorult a kulturális élet. A háborús harcok nem okoztak számottevő pusztítást a Népház épületében. Ezt követően politikai agitációk és az állami ünnepek megtartásán kívül számottevő esemény nem történt. A háború befejezését követő első évek (1945-47) eseményeire egy későbbi, másik blogbejegyzésemben külön ki fogok majd térni.

A Celldömölki Hírlapban (1939) megjelent Tóth Károly (Kenyeri) verse már a háborúra készülő országot mutatja 

A felvirágzásra 1952-ig kellett várni, amikor Posta István, ének-zene szakos tanár a községbe került. Zenei találkozókat és népdalesteket szervezett, megszerette a fiatalsággal a népdalokat. Mintegy négyéves munkájának sikerei távozása után is sokáig érződtek.

Az 1956-os forradalmat követően gyorsan váltották egymást a Népház vezetői. 1960-ra az intézmény új működési engedélyt és új nevet is kapott. Immár "kultúrotthon" néven folytatta működését. Süle Ferenc, ének-zene szakos tanár falunkba érkezése új lendületet adott Kenyeri kulturális életének. Húsz tagú úttörőzenekara megyei és járási versenyeken is nagy sikereket ért el, az ujjászervezett községi énekkarral, 1962-ben a járási dalostalálkozó vándorserlegét nyerték el. Az ezt követő években a Szabó Jenő pedagógus által vezetett színjátszó csoport több nagy sikerű darabbal pezsdítette fel a falu életét. Ilyenek voltak: "Feleség kis hibával", "Egy falat boldogság", "Nem olyan világot élünk" című darabok. Pörneczi István tanár úr próbálkozott egy zenekar és énekkar megalakításával is, amelyek azonban csak rövid ideig működtek.

1967-ben kezdeményezés indult egy új és korszerű művelődési ház megépítésére. Állami támogatással és a falu lakóinak áldozatos munkájával 1969. augusztus 20-án felavatták településünkön az új "Ady" Művelődési házat.

A következő évek történéseit egy következő bejegyzésben folytatom majd...

Forrás: Szabó Jenő tanár úr 1970 évi feljegyzése