Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből

Előző, e témában született bejegyzésem (ide kattintva olvasható) az Első Világháború éveiben zártam, amikor a kecskédiek mindkét harangját, katonai célokra elvitték. A jó kecskédiek lesújtva, és tehetetlenül viselték sorsukat, különösen a 40 évvel korábban felszentelt harangjuk felesleges pusztulását, hiszen a béke már közelgett, alig néhány hónap múlva a háború véget ért. Úgy gondolom, hogy erre 73 kilónyi harangércre már nem volt szüksége a "hazának". A következő év azonban nagy változásokat tartogatott...

Kecskédi látkép a "templomtoronnyal" az 1980-as években

Az alapítványok könyveit lapozgatva egyértelművé vált, hogy a kecskédiek nem tétlenkedtek a harangpótlás ügyében. Már az első harang elszállítása után, 1917-ben alapítványt tettek "harangbeszerzés" céljából, 372 korona alaptőkével. Vélhetően az első harangért ekkora összeget kaptak "fájdalomdíjul". Ezt az alaptőkét aztán 1918-ban kiegészítették a másodikként elvitt, harangért kapott pénzzel és annak kamataival. Az alapítványok könyveibe, Hánnig János plébános, akit 1917. májusában helyeztek át Kemeneshőgyészről falubankba, utólag javította ki az alapítvány szövegét "kettő harangra". Rábakecskéd harangszó nélkül maradt.

Az elvitt harangok pótlására létrehozott alapítványi Bejegyzés a Kegyes Alapítványok könyvében 1918-ból (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

1918. december 3-án, a jólelkű Takács Sándor, egykori "korcsmáros", aki ezelőtt is sokat segített már szeretett falujának, úgy döntött, hogy hozzálát régi álmának megvalósításához. Alapítvány tett az "megépítendő kecskédi templom" javára, 219 Korona alaptőkével. Abban bízott, hogy Kecskédnek, oly sok évszázad után lehet majd önálló temploma. Hamarosan bekövetkező halála után ezt az álmot még közelebb hozta a megvalósuláshoz végrendeletével, amiben a megépítendő templom alapítvány javára, 5486 négyszögöl szántóföldet hagyott. Az adók, illetékek, átírások költségeinek levonásával, az eredeti 219 koronás összeg, az 1920-as év végén 3243 koronára duzzadt. A földeket a következő évtizedekben, 3-5 év időtartamra, bérbe adták a legtöbbet ígérőknek, ezzel növelve tovább a vagyon értékét.

Az "építendő kecskédi templom" alapítvány kimutatása 1920 év végén. A dokumentumot gróf Cziráky György kegyúr, Hánnig János plébános és két tanú írta alá. (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

A háború után nehéz évek következtek. Sokan másutt keresték a boldogulásukat, külföldre, sőt a tengeren túlra vándoroltak magyarok ezrei, köztük falubeliek is. Kecskéd pedig továbbra is templom és harangszó nélkül maradt. De a falubeliek és azok képviselői változást akartak. A kecskédi iskola ezekben az években már elvált a Kenyeritől, szintén egy jóakaratú kecskédi, Győrvári Sándorné hagyatékának köszönhetően, aminek részleteire kitérek majd egy későbbi bejegyzésemben. Itt volt már az ideje az egyházi szétválásnak is - gondolhatták néhányan - miközben a "kecskédi templom építésére" hagyott alapítvány növekvő egyenlegét számolgatták. Bármennyire is gyűlt azonban a pénz az önálló templomra, számos tényező hátráltatta a megvalósítását. A pénzromlás egyre inkább érezhetővé vált az országban, a templom építéséhez szükséges egyházmegyei engedélyek megkérése nem állt érdekében a Cziráky grófoknak, a háború utáni ország újjáépítése is nehézkesen folyt. Sajnos azt kell mondanom, hogy az 1920-1930 közötti években, lehetetlen vállalkozásnak bizonyult templomot építeni egy ilyen kis faluban. Úgy gondolom, hogy ezt a település akkori vezetői is belátták, és egy köztes megoldás mellett döntöttek.

A kecskédi "templomtorony" az 1970-es években

1923 tavaszán, a kecskédi katolikus iskolaszék tagjai megbeszélést tartottak a kecskédi iskola tantermében. Novák István, Boros István, Takács József, Horváth Pál, Horváth Imre és Győrvári János tagok mellett, Kovács József tanító és Hánnig János plébános volt még a teremben. Papírlapok, kimutatások, jegyzőkönyvek és levelek hevertek az asztalon. A késő estébe nyúló egyeztetés végén elégedetten összegezték megbeszélésüket. Előzetes számításaik szerint, körülbelül 2 millió koronás költségből megépíthető egy új, "téglából és cementből emelt templomtorony", az akkori fa harangláb helyére. Igaz, hogy "igazi" templomot nem volt lehetséges építeni, de úgy gondolták, hogy először a templomtorony készüljön el, aztán majd csak tudnak hozzá építeni valamikor egy templomot is. A költségek előteremtésére több forrást is találtak: egyházmegyei kölcsön, gyűjtés a kecskédiektől, külföldre szakadt kecskédiektől remélt támogatás, a templom javára létrejött alapítvány egy részének felhasználása, a templomföld haszonbérlet egyházi részének elengedése. Már másnap házról-házra jártak az iskolaszék tagjai "megvitatni a templomépítés ügyét". A plébános közben ajánlott levelet küldött az amerikai és ausztrál konzulátusra, kérve, hogy a már külföldön élő, volt kecskédi lakosoknak juttassák el a kecskédiek adománykérő levelét. Érdekesség, hogy a költségek között feljegyezték, hogy 210 Koronába került a levél feladása, ami egyébként meghozta a remélt sikert. Amerikából és Ausztráliából is érkezett "dollár adomány", ami átváltva Százhatvanezer koronával járult hozzá a templomtorony építéséhez.

Kocsis Flórián és Németh Erzsébet levele Ausztráliából érkezett. "Az Pörneczi Imrének el küldtem egy Negyven Dolláros csekket..."- állt az 1924-ben kelt levélben. (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

A munkálatok, még ebben az évben, a tavaszi vetések után megkezdődtek. 1923 nyarán nagy volt a sürgés-forgás a falu központjában. Igyekeztek minden apró részletre odafigyelni és a költségeket csökkenteni. Lebontották a régi fából készült tornyot, aminek faanyagát 14.400,- koronáért elárverezték. Az ácsmunkák során megmaradt fahulladékot és forgácsot szinten elárverezték, újabb 12.100,- korona összeggel csökkentve az építés költségeit. Az összefogás végig jelen volt  az építkezés során, így nyár elejére elkészült a templomtorony. Az építési költségek kiadási oldala a tervezett kétmillió korona alatt maradt. A kiadások 1.988.372,- koronás összegével szemben, az eladott anyagokból, a jótékonykodásokból, a föld-haszonbérletek elengedéséből és egyéb tételekből 516.037,- korona összeg folyt be, így másfél millió korona összeg sem kellett a teljes kivitelezéshez.

Részlet a "templomtorony" építés elszámolásának jegyzőkönyvéből 1923, a bevételek összesítése (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

Már csak az ünneplés maradt hátra, amire 1923. július 8-án került sor. "Az iskola udvaráról a virágokkal díszített harangot impozáns körmenet kíséretében vitték a község központjában újonnan épült toronyhoz. A torony és harang felszenteléseket valamint a tábori misét és az ünnepi beszédet Hánnig János pápai káplán, kenyeri-i plébános végezte, illetve mondotta nagy hatás mellett. Az ünnepséget délben 60 terítékes közös ebéd követte a faluban, melynek vendégszerető népe szívesen látta a vidékről odaránduló hívőket."- közölte a Kemenesalja hetilap 1923. július 22-i számában. "A rábakecskédiek ezen gyönyörű ünnepélyét az is emlékezetessé tette, hogy ezen alkalommal volt először náluk mise." - említi meg az újságíró cikkének zárásaként. Ha templomot nem is, de "templomtornyot" építettek a kocsmáros hagyatékából. 

A Kemenesalja hetilap eredeti cikke a harangszentelésről 1923

A következő lényeges eseményre a templomtorony életében 1930-ban került sor. Az akkori plébános feljegyzései szerint, áprilisban érkezett meg Kecskédre a közadakozásból vett új harang. Az 500 kilogramm súlyú harang felszentelésére ünnepi mise keretében került sor 1930. május 4-én. Újra két harang zengett a kecskédiek mindennapjain. A templom építése feledésbe merült, de az "építendő rábakecskédi templom földjei" alapítvány továbbra is bevételeket termelt, sőt az 1945 előtti években az alapba további 11,5 hold földet is csatoltak, amiket szintén bérbe adtak. A földek utolsó bérlői Galavics Gyula, Tóth Imre, Födemesi Károly, Bebesi István és Németh János voltak.

A kenyeri és kecskédi templomföldek utolsó bérlői és terményben meghatározott bérleti díjai 1947 (Kenyeri Plébánia Iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)

A II. Világháború során újabb harangok estek áldozatul a "háborús beolvasztásnak", többek között Kenyeriben is. A kecskédiek harangjairól azonban megfeledkeztek, így mindkét harang átvészelte az újabb háborút, épségben maradtak a mai napig. A háború után a földeket állami tulajdonba vették, de egy 1949. decemberében, Kecskédre érkezett határozat értelmében, ideiglenesen meghagyták azokat a plébános kezelésében.

Az 1980-as évekbeli felújítás után, tábori misét tartott Nagy Ferenc plébános a torony mellett (Köszönet a fotóért Takács Jenő úrnak) 

Az 1950-es években, ezekből a földekből származó kis jövedelmeket fordították többek között a kenyeri templom és a harangláb felújítására. A mai időkig, többször átesett már felújításon a harangláb.

A torony felújításán dolgoznak az állványokon az 1990-es évek elején

Az egykori "korcsmáros" álma a kecskédiek templomáról, igaz, hogy csak részben, de megvalósult: ha templomot nem is, "templomtornyot" sikerült építeni a faluban. Bízom abban, hogy a jövőben is lesznek majd "jó kecskédiek", akik gondoskodnak arról, hogy a torony még sokáig emlékeztessen mindenkit erre a száz éves álomra. Talán lesz majd egy olyan kor is, amikor templommá egészül ki a torony. Ki tudja...?

Források: Horváth István plébános kéziratai, Kenyeri Plébánia iratai, Kegyes Alapítványok törzskönyvei, korabeli újságcikkek